Lelkészbeiktatás Tiszaújlakon

Október 12-én beiktatták lelkipásztori tisztségébe Sipos József tiszaújlaki és tiszakeresztúri beosztott lelkészt.

Az ünnepi istentiszteleten Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese mondott apostoli köszöntést.
Hálát kell adnunk a múltbeli megtartatásért, s azért a jövőért, amit mi is formálhatunk – kezdte prédikációját Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke. A Mk 12, 13–17 versei alapján elmondta, büszkének kell lennünk Jézusra, akit az ellenségei is igaznak ismertek.
Azt szeretném, ha a Kárpátalján beiktatott lelkipásztorok is ilyenek lennének a világ szemében – hangsúlyozta a püspök. – Mert egy nyáj életében leginkább arra van szükség, hogy aki előttük jár, az igazsághoz ragaszkodva tanítsa az üdvösség útját.

A beiktatást megelőzően Seres János esperes Pál apostol Timótheushoz írt második levele negyedik részének ötödik-hetedik vereseit tolmácsolva nemes küzdelmek megharcolására bátorította a fiatal lelkipásztort. A nemes harcot pedig nem valaki ellen, hanem valakiért, Isten szeretetével végzik, mondta.

Úgy állok a gyülekezetek élén, mint aki tudja, hogy számot kell majd adnia mindenkiért, akivel kapcsolatba került… – fogalmazott Sipos József beköszönő beszédében. De mindenki másnak is számot kell majd adni az Isten Fiának, aki a templom falai között gyarló emberi szavakon keresztül szólal meg a lelkész által. Ragaszkodunk-e hitvallásunkhoz, vagy csak színből ülünk itt? 60 év alatt 16 lelkipásztor fordult meg a tiszaújlaki gyülekezetben, az a hitvallás azonban, amit Jézus Krisztusról hirdettek, nem változott meg. Nekem sincs más célom, mint ezt továbbadni.
Elsőként Nagy Béla, a KRE főgondnoka és Petrusinec Vladimir, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye főgondnoka köszöntötte Isten áldását kívánva a beiktatott lelkipásztorra és gyülekezeteire. Ezt követően kaptak szót a kárpátaljai és határon túli lelkipásztorok
Nemzeti és református himnuszunk éneklése után Zán Fábián Sándor püspök áldásával ért véget az ünnepi istentisztelet. Természetesen a szeretetvendégség sem maradt el, mely bizonyította a szorgos kezek szent összefogását.
Soós Katalin