A zene – világnyelv

Szolgáljatok az Úrnak örömmel
„Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!”
Az 57. zsoltár 8–9. versével kezdte ünnepi köszöntését Kacsó Géza, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola lelkésze a tanintézmény által immáron negyedik alkalommal megszervezett nemzetközi kórustalálkozón, melynek a beregszászi református templom adott otthont.
Először a Beregszászi Református Egyház kamarakórusa előadásában hangzott el néhány dicséret, majd a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kórusa következett (karnagy: Ladányi Katalin). Repertoárjukon zsoltárok, dicséretek, Rákóczi-korabeli énekek, és magyar népdalok szerepeltek. Feledhetetlen perceket szerzett előadásával a Nyíregyházi Főiskola Gaudemus Kórusa (karnagy: Ferencziné Dr. Ács Ildikó). Igazi élményt jelentett a Debreceni Református Kollégium kántusának előadása (karnagy: Berkesi Sándor). Az Apácai Vegyeskar (karnagy: Váray Tamás) ismét bebizonyította: az együttes kiváló énekhanggal rendelkező, szakmájukat kellő alázattal művelő énekesekből áll. A találkozó bensőséges hangulatát még inkább fokozta, amikor valamennyi résztvevő együtt énekelte a Győzhetetlen én kőszálom… éneket, illetve a Gaudeamus Igitur diákhimnuszt.
A találkozót követően Ladányi Katalint, a Beregszászi Református Egyház kántorát, a gyülekezet kamarakórusának és a főiskola kórusának karnagyát kérdeztük többek között énekkultúráról, a kántori, karnagyi szolgálat fontosságáról.
– Én a klasszikus egyházzenét szeretném népszerűsíteni mind az egyházi kórusokkal, mind a főiskolai énekkarral – kezdi beszélgetésünket Ladányi Katalin. – Örömmel konstatálom, hogy mióta a főiskolán is rendszeresítették az istentiszteleteket, egészen más a diákok hozzáállása is az énekléshez. Legalábbis az egyházi zenéhez. Mert az természetes, hogy ott Kodályt, Bartókot, vagy akár modernebbeket is oktatok, de fontosnak tartom azt is, hogy a diákok megismerjék az egyházi zenét. Ebben is nagy segítséget nyújt a főiskola által a Rákóczi-napok keretében immáron negyedszer megrendezett kórustalálkozó, melynek a beregszászi református templom adott otthont. S itt a felsőfokú tanintézmények kórusai mellett egyházi énekkarok is felléptek. Úgy vélem, a zene, a közös éneklés – összetartó erő. A zene az egyfajta világnyelv, amelyet minden nemzet megért.
– Az ének a gyülekezet életében is fontos szerepet tölt be.
– Valóban hisz minden ének tulajdonképpen egy-egy imádság. S aki énekel, az egyben imádkozik is.
– A kántor felelőssége, hogy hogyan énekel a gyülekezet…
– A Kárpátaljai Református Egyházban (is) egyre inkább próbálunk áttérni a ritmikus éneklésre. Viszont az idősebb korosztály máshoz szokott. A kántor feladata, hogy az áttérést okosan oldja meg. A mi gyülekezetünkben erre komoly hangsúlyt fektetünk. A fiatalok azonnal megszerették ezt az új éneklési módot. Ez jó, mert ma már – ennek is köszönhető – szívesen énekelnek a templomban. De nem szabad megfeledkezni az idősebbekről sem. Hála Istennek, elmondhatom, hogy a beregszászi gyülekezetben az idősebbeket is sikerült fokozatosan rávezetni a ritmikus éneklésre. Ez egyébként igen fontos lépés. De nem törekszünk a mindenáron való újításra. Zsoltárainkon keresztül igyekszünk megőrizni a hagyományt. Mert az egyházi énekléssel is örökségünket őrizzük, védjük és ápoljuk. És ezeket a zenei értékeket az időseken keresztül kell továbbadni az ifjúságnak is.
– Sok gyülekezetben viszont az idősebbek nem igazán fogadják el az új, ritmikus éneklést…
– Nos, itt kap fontos szerepet a kántor. Igyekezni kell új énekeket megtanítani a gyülekezettel, akár az istentisztelet előtt, akár a bibliaórákon. Tapasztalatból mondom: odafigyeléssel, aprólékos munkával, rendszeres énektanulással meg lehet szerettetni a ritmikus éneklést. Még az idősebb korosztállyal is.
– És ebben még az énekkarok is fontos szerepet kaphatnak.
– Valóban. Mert egy-egy szépen felcsendülő ritmikus ének után sokan mondhatják az idősebbek közül is: ez szép volt, így szeretnénk mi is énekelni. A beregszászi gyülekezet kamarakórusa, énekkara – és ifjúsági együttese is – ebben példát mutat. A diplomás ének-zene tanárokkal együtt a lelkészné-lelkésznőnk is, aki aktívan bekapcsolódott a kamarakórus munkájába. Az ilyen példa szerintem mindenütt erős mozgatóerőt jelenthet. Másokat is megerősíthet abban a tudatban, hogy nagyszerű érzés együtt dicsőíteni az Urat. És akik együtt énekelnek, tudják, és hiszik, tudjuk és hisszük: Istenünkről énekelni jó, hisz Őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog.
M.E.

Megjelent a Küldetés XVI. évfolyam 4. számában /2008. április/