Tavaszi csendesnap Feketeardóban

Immár hagyományosan a virágvasárnap Ugocsa megyében délelőtt istentisztelettel kezdődik a gyülekezetekben, délután csendes nappal folytatódik. Idén Feketeardó adott otthont az ide érkező mintegy 600 embernek.
Szülőfalujában Ugocsa megye esperese, Seres János köszöntötte a gyülekezeteket és lelkipásztoraikat.

A csendesnap kezdetén felkérte a Técsői Református Líceum ide érkezett diákjait, hogy énekekkel és versekkel köszöntsék a gyülekezeteket. Ez után László Károly, akit Técsőről 2 busszal kísért el a gyülekezet, megköszönte azokat az adományokat, amit a gyülekezetek a Gimnáziumoknak gyűjtöttek.
Ezt követte az első szolgálat, melyet Ötvös Károly forgolányi lelkipásztor tartott a Lk 19, 41–44 alapján. A lelkipásztor felhívta a figyelmet arra, hogy Jézus „közelít” ma is. Az utolsó időkben élünk, vissza fog jönni. Azért közeledett Jeruzsálembe, mert meghalni készült értünk. És Jézus „zokogásba, kiáltásba tör ki”. Zokogásba törnek ki az emberek, ha nem jól mennek a dolgok. Meg kell kérdezni magunktól: Jól mennek a dolgaink? Ha meg kellene állni váratlanul a Jézus előtt, vajon el tudnánk számolni előtte? A tiszteletes a saját nagyszülei példáján szemléltette, hogy 1 hét alatt meghaltak, váratlanul. Végül hirdette, hogy Jézus zokogása meg kell hasson minket. Fáj Jézusnak, hogy az emberek elutasítóak vele szemben. Még nem késő még megtérni.
A Péterfalvi Református Líceum diákjai is szolgálatot vállaltak (pedig éjszaka nem aludtak, hisz készül a CD-jük, ezekből az énekekből adtak ízelítőt a gyülekezeteknek)
Az éneklések után Seres János esperes záró igehirdetése következett a Mt 21, 12kk-ből. Elmondta, hogy Jézus alázatos volt. Ő minket is erre tanít. Alázatos embereken keresztül végzi a munkáját. Az alázatos Jézus első útja a templomba vezetett. Ő ma is elítéli, ha nem arra használják a templomot, ami a célja. Minden ünnepnek ez a veszélye: megvan a külső formája, de lelki tartalma nincs. A templom célja az, hogy itt hagyjuk a bűneinket, és mehessünk az Isten kegyelmével. Találkozásunk legyen Istennel. Izráel népének az volt a kiváltsága, hogy Istentől kapott üzeneteket adjon tovább. De nem akart ott már senki változni, kegyelmet kapni. Ez a veszély ma is fennáll. Ahol nincs csend, ott nem lehet Istent hallani. Azért van e csendes délután, hogy változzunk, formálódjunk, megvizsgáljuk életünket – mondta az esperes.
Éneklés és imádság után szeretetvendégséggel ért véget ez az áldott alakalom.
s.j.