Együtt építeni Isten országát

A közös célért
A közelmúltban ennek a közös akaratnak, az együttműködésnek erősítése, Isten népének egymáshoz közelebb vitele céljából utazott Angliába Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, illetve Kacsó Géza beregszászi főiskolai lelkipásztor, akit az utazás után arról kérdeztük, milyen céllal utaztak, s milyen benyomásokkal tértek haza.

Együtt építeni Isten országát
A világ hívő, keresztyén népe Isten országának építésén munkálkodik. Keresik azt az utat, melyen együtt haladnak a legszentebb cél felé, s melyen nem szabhatnak gátakat a népek, nemzetek közé mesterségesen állított határok sem.
– A Kárpátaljai Református Egyháznak az Angliai Egyesült Református Egyház Déli Zsinatával van partneri kapcsolata – kezdi beszélgetésünket Kacsó Géza. – Ezt a kapcsolatot még Horkay László püspök építette ki. Zán Fábián Sándor, a KRE jelenlegi püspöke ezúttal az együttműködés lehetőségeit szerette volna feltérképezni. Én ezúttal lelkész-tolmácsként kísértem el útjára a püspök urat, aki találkozott többek között az ottani református egyház püspökével, Nigel Uden úrral is.
– Milyen jellegű együttműködésről lehet szó? – Már korábban is meg volt a lehetőség, hogy cserelátogatáson vegyenek részt a két egyház képviselői. És ezúttal nem csupán a lelkészekről van szó: tapasztalatcserére fiataljainkat is fogadták Angliában, s mi is mindenkor szívesen láttuk és látjuk a hozzánk ilyen céllal érkezőket. A mostani megbeszélgetések folyamán arról is szó esett, hogy az itteni angol nyelvű bibliatáborok szervezésében, lebonyolításában az ottani fiatalok is részt vesznek. Emellett lelkipásztorok, orvosok, tanárok stb. e-mail barátságáról is gondolkodtunk. Illetve arról is szó volt, hogy esetleg féléves csereprogramként egy-egy fiatal hitoktató ismerkedhetne a másik fél egyházi életével, munkájával, hogy a tapasztalataikat megoszthassák a többiekkel is, hogy tanuljanak és okuljanak egymás példájából.
– Más ország, más körülmények – egy hit. Mi a hasonlóság és mi a különbség a két egyház hitélete, gyakorlata között? – Abban mindenképpen hasonló a két egyház, hogy hasonló történelmi fejlődést jártunk be. Az angliai egyház is a kálvinista puritanizmusból indul, akárcsak a mi egyházunk. A különbség az, hogy ők egy sokkal szekularizáltabb világban és társadalomban élnek, mint mi, Kárpátalján. Ott egy elöregedő, szekularizációval küzdő egyház van. De hála Istennek, még a gyülekezetekben megtalálhatóak a fiatalok is. Talán a mi sokrétű és élő ifjúsági és gyermekmunkánk az, amit mi még példaként felmutathatunk nekik.
Angliában nem annyira kötött a felekezeti hovatartozás, mint nálunk. Ott sokkal erősebb az integrálódási folyamat, így éppen az egyetemekre, főiskolákra elkerült református diákok megtartása az egyik legnehezebb feladat. Mert könnyen átcsábíthatók mondjuk egy szabadabb – akár a metodista, akár a baptista – gyülekezetbe.
– Kárpátalja ebből a szempontból is példát mutathat: a beregszászi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán főiskolai lelkész foglalkozik a diákok hitéletével… – Ez az ottani egyetemeken, főiskolákon is működik. Ott is próbálják az egyetemeken „megfogni” a fiatalokat. De a nehézség is közös: a diákok egy része évente cserélődik: egynegyede diplomázik, így elhagyja a közösséget, s újabbak jönnek. Sokan integrálódnak más gyülekezetekbe, közösségekbe is. De mindenképpen fontos munkának tartom a diákok körében végzett szolgálatot, mert éppen ez az a korosztály, amelyik kikerülve a családi kötelékből, gyülekezeti közösségből könnyen elveszhet. Az a feladatunk, hogy megőrizzük, megvédjük, segítsük őket.
– Istentisztelet ott és itt… – Más… Ott sokkal szabadabban kezelik az istentiszteleteket. Gyakori, hogy nem lelkipásztorok, hanem laikusok prédikálnak. Nagyon szabad az istentiszteleten az ige- és énekválasztás is. Nem idegenkednek például a kultikus táncoktól sem. Viszont ott a gyülekezetnek sokkal aktívabb szerepe van az istentiszteleteken, aminek egy része akár példaértékű is lehet számunkra.
– Átvennénk az ottani szabadabb istentiszteleti formákat?
– Előfordulhat, hogy a következő évtizedekben nálunk is végbemegy majd hasonló szekularizáció, elidegenedés az egyháztól. Hogy hogyan őrizhetjük meg, vagy népszerűsíthetjük az igehirdetés formáit, azt tanulhatjuk tőlük. De nem hiszem, hogy az ottani gyakorlatot kellene átvennünk. Meg aztán nálunk sokkal tradicionálisabb az istentisztelet, mint Angliában. S ezen nem is igazán kell változtatni. Bár már nálunk is tapasztalható, hogy az ifjúság változtatni szeretne a hagyományon, s egy idő után valószínűleg változni is fog, de ezt semmiképpen nem szabad erőltetni.
A legfontosabb: Isten országának építésén kell munkálkodnunk mindnyájunknak.
-marton-