Nem vagyunk egyedül a Kárpát-medencében...

A Magyar Református Szeretetszolgálat 2008. március 31. és április 1. között tartotta meg az I. Kárpát-medencei Református Diakóniai Munkatársi Találkozót Berekfürdőn.

Mintegy 120-an vettek részt diakóniai munkások, intézményvezetők, alapítványok elnökei, missziók vezetői. A megjelentek megismerkedhettek a 2006-ban indult MRSz, a KDKT (Kárpát-medencei Diakóniai Koordinációs Tanács, mely a Generális Konvent 2007, áprilisi határozata alapján jött létre) munkájával. Tájékoztatást kaptak a REDIE (Református Diakóniai Intézetek Egyesülete) működéséről.

Czibere Károly az MRSz irodavezetője, a találkozó egyik fő szervezője köszöntőjében elmondta: Ez a találkozó abból az igényből született, amit sokan sokfelé kifejezésre juttattak: legyen egy alkalom, ahol mindenki elmondhatja: mivel foglalkozik, mik a nehézségei, milyen örömei vannak. Mi itt a Kárpát-medencében egy testvéri közösség vagyunk. Ezért fontos, hogy mint egy testhez tartozók együtt tudjunk felelősséget vállalni, első sorban azzal, hogy tudunk egymásról, ismerjük egymást. Most lehet csak igazán látni milyen sokszínű diakónia folyik a református egyházban. Igaz, hogy határokkal vagyunk szétszakítva, de nem kell úgy élnünk, hogy mindenki egyedül küzd a maga helyén, amikor talán egy másik helyen valaki más ugyanazért az ügyért küzd.
Ez a találkozó egyrészt tájékozódás, másrészt református diakóniai identitásunk erősítése. Nem vagyunk egyedül a Kárpát-medencében, nem vagyunk egyedül a Krisztusban.

Nyitó áhítatában Bölcskei Gusztáv az MRE Zsinatának elnöke, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Pál apostolnak a Kolossébeiekhez írt levele 3. rész 18kk versei alapján kiemelte: minden olyan emberi közösség, ahol az emberek egymásra való tekintettel végeznek valamit, keresztyén családnak nevezhető. A keresztyén család meghatározója az engedelmesség és a kölcsönösség. Kálvin szerint minden igaz ismeret engedelmességből születik. Amikor az ember felismeri és megtalálja helyét, feladatát a világban. Ez az, ami kifejezi, hogy kicsoda. Meg kell tanulnia beilleszkedni a teremtett világba, hogy engedelmeskedhessen az isteni parancsnak: művelje és őrizze. Az engedelmes ember odafigyel a környezetére.
Engedelmesség és szeretet – kölcsönösséget jelent. Ez a kölcsönösség az, ami a diakóniát „szentségi” szintre emeli, mert benne van, hogy ha adunk, az által kapunk. És amit ez által kapunk, az által esz igazán gazdag az életünk.
„Ne látszatra szolgáljatok, –figyelmeztetnek Pál apostol szavai is, – hanem tiszta szívvel, mint akik félik az Urat”, mert tudjuk, hogy viszonzásul megkapjuk az örökséget. Ez kell legyen minden szolgálatunk perspektívája. Isten ajtókat nyit számunkra abban a világban, ahol a világnak nincsenek válaszai, nem tud megbirkózni a kihívásokkal. Mutassuk meg az engedelmességet és a mogorvaság nélküli szeretetet, hogy érdemes Krisztusnak szolgálni, mert mi az Ő örököstársai lehetünk.

Kérdésünkre, hogy mi ennek a találkozónak a külső és belső üzenete, Bölcskei püspök úr elmondta: A kettő összefügg. Üzenetünk a külvilágnak: szeretnénk egymásra találni. Ezt a konferencia már elérte. Másik üzenetünk a kölcsönösség felmutatása. Nem ki-kit oktat ki, hanem ki, mivel tud hozzájárulni ahhoz a közös célhoz, amit a bajba, nyomorúságba jutott emberen való segíteni akarás, gyógyíthatás jelent. Gyógyulva gyógyítunk. Gyógyuljon a magyar református egység és ez által másokat is tudjon gyógyítani. A Kárpát-medencei Diakóniai Koordinációs Tanács létrehozásával közösen tudunk irányt szabni ennek a folyamatnak. Ez kézzelfogható jele annak, hogy összetartozunk. Fontos, hogy ennek a tanácskozásnak az eredményeként megfogalmazódjon a „hogyan tovább?”, legyenek igények. És ehhez az egyháztestek és a Generális Konvent megadják a szükséges feltételeket.
Czibere Károly elmondta: ez a kezdet, de kell, hogy legyen folytatás. Ez a néhány nap a keret, amit meg lehet tölteni tartalommal. A résztvevők hat szakterületen (fogyatékosügyi, idősügyi, szenvedélybetegekkel foglalkozó, hajléktalan-ellátás, család-és gyermekvédelem, diakóniai képzők) folytattak műhelybeszélgetéseket, ahol kicserélhették tapasztalataikat, beszámolhattak nehézségeikről és az átélt áldásokról. Egymás terhét hordozni csak akkor tudjuk, ha megismerjük egymást – mondta Czibere Károly.
Az MRSz célja, hogy évente megrendezze a találkozót. Szeretettel várjuk a további javaslatokat az együtt munkálkodásra.
taracközi

Kapcsolódó Galériák