Krisztus feltámadt!

,,Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk” (ApCsel 2, 32)

Kedves ünneplő Testvéreim!
Isten kegyelméből ebben az esztendőben is, Istennek legyen hála, megünnepelhetjük a keresztyének legnagyobb ünnepét.

A böjti készülődésnek éppen ez a célja hogy megtisztítsa Isten népének szívét a bűntől, amely elválaszt minket Istentől és embertársainktól.

Miért is van szükségünk húsvétra, vagy egyáltalán ünnepekre? Ha utánna nézünk, kiderül, hogy azért, hogy el ne feledkezzünk a fontos dolgokról.
Keresztyén ünnepeink és így a húsvét is arra emlékeztet, amit érettünk tett Isten. Az ő szabadítására. A zsidó ember a páska ünnepén azért adott hálát, hogy nem pusztult el Egyiptomban, a rabságban, mert Isten kihozta onnan erős kézzel. Ott rabszolgák voltak, most szabadok lettek. A húsvéti bárány leölése emlékeztette a népet szabadulásuk árára.
Jézus Krisztus felvállalja az ő népéért ezt a szerepet. Ő lesz az „Istennek Báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Aki legyőzi a halált, hogy mi is legyőzhessük, aki él, hogy mi is élhessünk. Ezért lesz a keresztyének legnagyobb ünnepe a húsvét, a halál és a bűn feletti győzelem napja. Annyira, hogy minden vasárnap újra és újra megünneplik a keresztyének ezt a krisztusi győzelmet. És ettől lesz a keresztyén ember élete folyamatos ünnep, ahogy Augusztinusz mondta.
A kérdés az tehát, hogy nekünk is a krisztusi győzelemnek az ünnepe a húsvét? Vajon ezt fogjuk ünnepelni? Vajon ezt az örömöt fogjuk továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak, a csüggedteknek, az elesettnek? A mostani ünnep legyen erre való emlékezés. Váljék bizonyossá, hogy nem a vak sors irányítja életünket, hanem Isten kezében van, aki nem hagyta magára a bűnös embert, hanem feléje hajolt és gyermekévé fogadta, nem azért, mert megérdemelte, de azért mert Atyaként szerette.
Vajon bízhatunk-e keresztyén hitünk igazában? Hiszen még ma is rombolja a múltnak keserű cinizmusa, az iskola, a belénk kevert kétely, sokszor saját rosz példánk. Vajon nem csak egy a vallások közül, ahogy sokan mondják? Van-e valami a mi hitünkben, ami nincs meg a másik vallásban? Igen van! EGY ÜRES SÍR!
Nekünk van ez a csodálatos tényünk, amely független az emberek hitétől vagy érzésétől. Ez a tény, hogy valóban feltámadt Krisztus. Ennek több történeti bizonyítéka van, mint annak, hogy Julius Caesar Kr.e. 55-ben Britanniába ment, - mondta egyszer valaki.
Jézus Krisztus az, aki megjelent Mária Magdalénának, az asszonyoknak, akik visszajöttek a sírtól, Péternek, Jánosnak, az emmausi tanitványoknak, a tizenkettőnek, Tamásnak, és 500 embernek a hegyen.
Ha nem támadt volna fel, az ellenségei ma is mutogatnák a tetemét. De ő él, hogy mi is éljunk. És mondjátok meg azoknak, kik a halál árnyékának völgyeiben járnak, hogy van győzelem. Jézus által megbocsátott az Atya. Királyi gyermek lehet az, aki hozzá jön. És aki hozzá jön, azt el nem veti.
Valóban hihetek ebben? Az ünnep arra emlékeztet, hogy igen! Mert akik erről beszámoltak készek voltak ezért a Jézusért meghalni, még a mártíromságot is vállalták. Ezeknek az embereknek az élete 180 fokot fordult, változott. Így lesznek ma is a Saulokból, akik Krisztust gyülölik, Pálok, akik készek érte élni és halni.
A győztes Krisztus közelében a gyenge, gyáva tanítványok, akik még menekülnek Krisztus keresztrefeszítésekor, pünkösdkor bátran tesznek tanúságot mellette.
Jussunk el mi is a megfeszítet Krisztusunk képétől a feltámadott Úr diadaláig!
Kívánom tisztelettel minden keresztyén testvéremnek, hogy ez a Krisztustól származó mennyei erő bátorítsa az élet küzdelmeiben. Ez adjon hitet, békességet a családokba. Tanuljunk meg helyesen ünnepelni! És mivel Isten nem változik, emlékezzünk, hogy ugyanazzal a szent szeretetével szabadít meg ma is minden bajtól és a haláltól.
Legyünk hírvivő angyalai ennek a győzelemnek a rossz, a sátáni felett! Ezzel vigasztaljuk a szenvedőket, és ez adjon nekünk jó reménységet, ami meg nem szégyenít.
Így kívánok áldott ünnepet!

Héder János
a KRE főjegyzője