Lelkészbeiktatás Bátyúban

December 2-án ünnepi istentisztelet keretében iktatták be tisztségébe Bátyú református gyülekezetének lelkipásztorát, Szántó Jánost, aki egyben a Beregi Református Egyházmegye esperesi tisztét is betölti.

Ünnepi igehirdetésében Zán Fábián Sándor püspök a Timótheushoz írt levél alapján hangsúlyozta, hogy erősödnünk kell a hitben. Az igehirdető beszélt arról, hogy manapság nem könnyű példaképet találni, hogy az utókor szigorú ítélete előtt kevesen állják ki a próbát. Ezt példázza a Kárpátaljai Református Egyház XX. századi története. Vajon Isten ítélőszéke előtt miként állunk majd meg? A lelkipásztornak nem csupán a hitbéli buzgólkodásával kell a gyülekezet előtt járni, példát mutatni, hanem személyes életével is. Ezt nem csupán az egyházközség tagjai várják el, de elvárja a külvilág is, amely nagyon is nyomon követi azok életét, akik hitben járnak, s Jézus Krisztust tekintik példaképüknek. S akiket elsősorban arról lehet felismerni, hogy szelídek, jót akarók, alázatosak. Ám ha a hit, a gyülekezet, az egyház védelméről van szó, akkor határozottak, kitartóak, rendíthetetlenek. A lelkésznek ma számos elfoglaltsága van, de mindig a legfontosabbat kell szem előtt tartania: hogy a reá bízott gyülekezet fogékony legyen a lelki ajándékokra, hogy a gyülekezet lelki épülése töretlen legyen. A lelkipásztort a lobogó hit vezesse, sohase fásuljon el, ne törjön meg, hogy az istentiszteletek, a bibliaórák, a beteglátogatások mindegyike igaz, hitmélyítő alkalom legyen.

A szolgálat lényege a küldetés, hangsúlyozta beköszönő beszédében Bátyú immáron hivatalosan beiktatott lelkésze, Szántó János. A legfontosabb, az ige tisztán való hirdetésén kívül más feladata is van a lelkipásztornak. Igazi lelki közösséggé kell szerveznie a reá bízott gyülekezeteket, s meg kell keresnie a tévelygőket, a szenvedélybetegeket, s azokat is, akik most még félnek és ódzkodnak attól, hogy Jézus Krisztus megszólítsa őket. Ám ez a munka olyan nagy és szertágazó, hogy a lelkész képtelen egymaga ezt felvállalni. A hívő emberek bevonása a szolgálatba elengedhetetlen, megkerülhetetlen feladat: legyen szó egyszerű kétkezi munkásról vagy értelmiségiről.

Beiktatása alkalmából köszöntötte Szántó Jánost a gyülekezet gondnoka, presbitériuma. Egy-egy igét helyeztek a frissen beiktatott lelkipásztor és a gyülekezet szívére azok a lelkipásztorok, egyházi tisztségviselők, akik jelenlétükkel is hangsúlyozni kívánták az alkalom fontosságát. A köszöntők és jókívánságok mellett a lelkipásztorok arról szóltak: fontos, hogy hitünk cselekedetei láthatók legyenek.

k. e.