2024-10-21 - 23:30

Zán Fábián Sándornak, a KRE püspökének beszéde a Generális Konvent plenáris ülésén

Főtiszteletű Generális Konvent! Kedves Testvéreim!

Közösség, áldás és hálaadás

Ezek fogalmazódtak meg bennem úgy, hogy nem tudom elvonatkoztatni magam a kárpátaljai helyzettől.

Azt szeretném elmondani, amit láttam. Láttam egy generációváltást, láttam egy korszakváltást. Láttam, ahogyan álmokból tervek lettek és a tervekből munkaközösségek, munkaközösségek, melyek keresték az azonosságot a Kárpát-medencében, a kárpát-medencei reformátusság életében. Hálás vagyok azért, hogy az azonosságot nagyon sok területen az előttünk járók és mi magunk is megtalálhattuk. Felfedeztek sok-sok értéket, ezeket az értékeket tette közösségünk közös kinccsé és egyben összetartó abronccsá, keretté. Nem lesz idegen a hasonlat: egy képnek, egy festménynek akkor biztosított a tartóssága, védelme, ha van kerete, ami összefogja, ami védi. Ez lett a Generális Konvent. Ilyen lett a Generális Konvent szép magyar hazánknak és református népünknek, ami számunkra ez a keret, ami összetart, védelmet, biztonságot és jövőt sugároz. Láttam a testvérkeresést és láttam az egymásra találás csodáját, láttam a növekedést, amiért hálás vagyok. Láttam az elkötelezettséget minden magyar református iránt. Az évek alatt a mait is beleszámítva kilenc olyan alkalom volt, amikor valaki csatlakozott, amikor gazdagabbá, erősebbé, nagyobbakká váltunk.