Evangelizációs hét Ráton és Minajban

A reformáció ünnepére készülvén, a tavalyi évben egy hagyományt szerettünk volna elplántálni a gyülekezeteink szívében. Reformáció hetét különlegessé szerettük volna tenni, így tavaly előadássorozatot tartottunk Kálvin János életéről, szolgálatáról és tanításairól. Az idei esztendőben egy kicsit más formában testesült meg a reformációra való készülődésünk. Evangelizációs hetet szerveztünk közösségeinkben, így három igehirdető tolmácsolásában próbáltuk feleleveníteni a reformáció nagy eszméit, a Sola-kat.

Héder János főjegyző, ungvári és ungtarnóci lelkész nyitotta a hetünket, és az Ef 2,1-9 alapján hirdette közöttünk Isten Igéjét, a Sola Gratia (Egyedül kegyelemből) elvét kibontva. Az igehirdető arról beszélt, mennyire teljesítmény-központú világban élünk, s ez a gondolkodásmód sokszor kihat a mi egyházi életünkre is. Sokszor bebeszéljük magunknak, hogy az üdvösséget, Isten kegyelmét ki tudjuk érdemelni. Holott Isten kegyelmének, irgalmának éppen az a lényege, hogy méltatlanságunk, alkalmatlanságunk, bűnös és gyarló voltunk ellenére gyakorolja felénk. A következő alkalommal Szimkovics Tibor ráti és minaji beosztott lelkész hirdette az Igét, a Jel 20,12 alapján. Az igehirdetésben hallhattuk, hogy a modern gondolkodásmódban nagyon sokszor megjelenik az elismerés, dicséret megkövetelése; szinte belső késztetést érzünk, hogy ha más nem veszi észre a munkánkat, eredményeinket, akkor magunkat dicsérjük meg. Szeretjük rangsorolni az embereket, s magunkat gyakran mások fölé helyezni. A reformátorok nagy felismerése éppen az volt, hogy az emberi élet akkor lehet áldott és sikeres, ha a dicsőséget mindenkor Istennek adjuk. Gondolatban, szóban és cselekedetben egyaránt - legyen egyedül Istené a dicsőség! Harmadik szolgálattevőnk Kolozsy András nagydobronyi lelkipásztor volt, aki Mt 17,1-20 alapján hirdette Isten Szavát közöttünk, közelebb hozva református mivoltunk központi gondolatát: Solus Christus - Egyedül Krisztus által van üdvösségünk. Az igehirdető a tanítványok gyengeségén, oktalanságán keresztül mutatta meg, milyen csodálatosan közeledik felénk a Megváltó. Péter értetlenségét, a tanítványos kicsinyhitűségét és tehetetlenségét elhordozva járja végig a maga földi útját, hogy meghozhassa érettük az Ő áldozatát. Noha sokszor bennünk is megfogalmazódik Péter óhaja, és maradni szeretnénk a békesség, az öröm állapotában, de Isten továbbvisz bennünket elesettek felé, bűnben, megkötözöttségben élők felé, hogy nekik is elvigyünk Istenünk szeretetének jó hírét. Krisztus nagysága éppen az ő alázatában nyilvánult meg, a csöndes elkötelezettségben, amivel a Golgota felé ment. Ez a Krisztus a mi életünk Ura. Az alkalmakat változó részvétellel látogatták a testvérek, azonban akik jelen voltak, feltöltekezve, hitükben felüdülve készülhettek rá a reformáció ünnepére. Egész heti együttléteink visszavezettek az ősi megállapításhoz: Ecclesia semper reformari debet - az Egyháznak állandóan szükséges megújulnia. Adja az Úr, hogy ez a mi nemzedékünkben is megtörténhessen!