Összeült a Doktorok Kollégiuma

Egyházunk tudományos testülete, a Doktorok Kollégiuma (DC) augusztus 25. és 29. között Sárospatakon a Biblia éve jegyében tartja meg ez évi ülését. Kádár Ferenc, a sárospataki teológia rektora nyitó áhítatában a Jer 45,1-5 alapján azt hangsúlyozta, hogy Istennek személyesen hozzánk szóló üzenete van. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetem (KGRE) rektora és a DC elnöke megnyitó beszédében a Szentírást az egyetlen forrásnak nevezte, melyhez szüntelenül vissza kell térnünk, és élő vizet kell merítenünk belőle. Kádár Zsolt DC-főtitkár köszöntőjében pedig azt emelte ki, hogy a konferencián elhangzó kétszáz előadás azt jelzi, a református egyháznak gazdag tudományos élete, és a társadalom számára szóló üzenete van.
Bölcskei Gusztáv, a Zsinat lelkészi elnöke a Biblia évéhez kapcsolódó gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. A tiszántúli püspök számos pozitív tapasztalatot említett, de a kezdeményezés nyilvánvaló sikere ellenére - egyházon belül és kívül egyaránt - megjelenő félreértésekre és fanyalgásokra is kitért előadásában. Hangsúlyozta, hogy a Biblia éve ötlete a Magyar Bibliatársulattól származik, amelynek megvalósításához nem csak annak tagegyházai, de a katolikus egyház is csatlakozott.
Schöner Alfréd főrabbinak, az Országos Rabbiképző Intézet rektorának előadása nemcsak a Biblia világába, de a művészettörténetbe is elkalauzolta a hallgatóságot. Azt vizsgálta, a különféle korokban hogyan közelítették meg Mózes személyét. A korai századok katakombaművészete például Krisztus prefigurációját láttatta benne, míg Michelangelo Mózes-szobrában a korabeli pápára, II. Gyulára, egy 19. századi németországi zsidó művész ábrázolásában pedig a cionizmus egyik vezéregyéniségére ismerhetünk.
Székely János katolikus segédpüspök egyháza bibliaértelmezésébe vezette be a hallgatóságát. Az előadó azt hangsúlyozta, hogy az üzenet megértésének három feltétele van. Először is személyes kapcsolatban kell lennünk Istennel, hiszen a Biblia nem betű elsősorban, hanem lélek és élet. Másodszor ismernünk kell a szerzőket, akik nem eszközei, hanem önálló társai Istennek, akiknek az életén átszűrődik az ő üzenete, akik megpróbálják szavakba önteni a leírhatatlant. Harmadszor jó kapcsolatban kell lennünk a Bibliát megőrző egyházzal, az élő hitű emberek közösségével, ahol az üzenetet megérthetjük. A segédpüspök szerint a Biblia évében azt ünnepeljük, hogy Isten szólt hozzánk, és hogy együtt indulunk felé, ami által egymáshoz is közelebb jutunk.
Fabiny Tamás evangélikus püspök mindenekelőtt megjegyezte, hogy az exegézis nem öncélú tevékenység, hanem a hit építésének és mélyítésének van alárendelve. Előadásában a bibliai nyelvek ismeretének fontosságát hangsúlyozta: "A figyelmes olvasás és az alapos tudományosság a bibliai szövegek soha nem látott szépségeit tárhatja fel előttünk, ami lehetőség a hitmélyítésre is." Majd példákat hozott, melyeken bemutatta, hogy az eredeti kifejezések milyen, a fordításokban már eltűnő teológiai tartalmakat hordozhatnak.
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mindenekelőtt kijelentette, hogy a DC tevékenysége a magyar tudományosság szerves része. Az elnök a Szentírást Európa, sőt a világ kultúrája forrásának nevezte, majd hozzátette: nem pusztán egy nagy hatású könyvről van szó, hanem ennél sokkal többről, hiszen a Biblia választ ad a lét magasabb értelmére is.
Az első napot Vásárhelyi Juditnak, az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársának a Vizsolyi Biblia indexéről tartott, a legújabb kutatási eredményeket is bemutató előadása zárta.
A DC második ülésnapját a magyar Biblia bölcsőjében, Göncön és Vizsolyban tartotta, ahol koszorúzásokra és emlékfaültetésre is sor került. Csomós József tiszáninneni püspök áhítatában a 2Tim 6,16-17 alapján arra figyelmeztetett, hogy a Szentíráshoz úgy kell hozzányúlnunk, hogy annak egysége, teljessége és célja is megmaradjon. "Hasznos legyen arra, amire Isten szánta: egyre kevesebben botoljanak meg, sőt inkább a sánták is újra járjanak" - fogalmazott a püspök. Ezt követően történeti előadások következtek.
Szabó András irodalomtörténész, a KGRE rektorhelyettese a magyar Biblia szülőföldjét, a 16. századi Abaújt és Tiszáninnent mutatta be. Előadásában azokra a kérdésekre is választ keresett, kik lehettek azok, akik Károlit segítették a munkájában, és miért pont Abaújban született meg az első teljes magyar fordítás.
Márkus Mihály dunántúli püspök, egyháztörténész Károli Gáspár "Két könyv"-ének teológiai üzenetét mutatta be előadásában, hangsúlyozva annak a magyar református történelemszemléletre gyakorolt hatását.
Fekete Csaba, a debreceni Nagykönyvtár főmunkatársa a debreceni hagyományoknak a különféle bibliafordításokban játszott szerepét ismertette, aminek kapcsán a bibliafordítás stilisztikai kérdéseiről beszélt, majd arra figyelmeztetett, hogy a mai fordítások esetében is fontos lenne a stilisztikai szempontok érvényesítése.
Dienes Dénes, a sárospataki teológia professzora a 17. századi bibliaolvasás, bibliaismeret és kegyesség korabeli példáit sorakoztatta fel előadásában. Részletesen beszélt az arisztokrácia bibliaolvasási szokásairól, de kitért a polgárság, az iskolák és a gyülekezetek gyakorlatára is.
Imre Mihály irodalomtörténész nem régen tett felfedezéséről számolt be. Sámuel könyveinek egy olyan latin nyelvű fordítását találta meg, melynek margóján magyar nyelvű jegyzetek olvashatók. A kutató ezen fordítások és a Vizsolyi Biblia szövege közötti kapcsolatra hívta fel a figyelmet.
Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspök, a Magyar Bibliatársulat (MBT) elnöke a 17. században élt Torkos András evangélikus lelkész bibliafordításáról emlékezett meg. Az előadó ugyanakkor hangsúlyozta, hogy bár ez a fordítás két kiadást is megért, az evangélikusok ennek ellenére mindig a Károli-fordítást használták, ami jelzi, milyen közel is állnak egymáshoz egyházaink.
Pecsuk Ottó, az MBT főtitkára a Biblia éve eredményeiről számolt be. Ennek kapcsán nem várt pozitívumként említette a helyi, nem csak egyházi közösségek nyitottságát, sőt kezdeményezőkészségét, kreativitását. Kitért azokra az észrevételekre, melyek szerint a tudományos és ismeretterjesztő szándékú megközelítés helyett sokkal inkább igehirdetésre lenne szükség. A főtitkár erre válaszolva elmondta: az igehirdetés önmagában riasztóan hathat azokra az emberekre, akik először találkoznak a Szentírással, ezért indokolt, hogy először tudományos, kulturális és ismeretterjesztő programokkal keltsük fel érdeklődésüket a Biblia iránt.
A napot Ötvös László egyháztörténész beszámolója zárta több évtizedes bibliagyűjtő tevékenységéről.
A konferencia hátralévő napjain a szekcióülésekre és a DC közgyűlésére kerül sor.

K.S.

Forrás: www.reformatus.hu