2013-07-01 - 19:52

„Az Úr az én kősziklám…”

Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyház tiszteletbeli püspöke, a munkácsi gyülekezet lelkésze a napokban ünnepelhette 85. születésnapját. Az ez alkalomból szervezett hálaadó istentiszteletre igen sokan eljöttek a Latorca-parti város református templomába, hogy köszöntsék az ünnepeltet. Hogy együtt emlékezzenek azokra az évekre, melyek komoly megpróbáltatást jelentettek a sokat megélt kárpátaljai magyarság számára: amikor elhurcolták a férfilakosság zömét, csak azért, mert magyarnak születtek. Amikor csak a lelkipásztorok tartották az emberekben a lelket, s akkor koholt vádak alapján őket is száműzték. Abban a reményben, hogy a pásztor nélkül maradt nyáj szétszéled…

Hála Istennek, nem így történt! Ez a nyáj még inkább megerősödött, s még erősebb hitre jutott. A lágerekbe elhurcolt lelkészek közül sokan a kemény megpróbáltatások idején sem adták fel hitüket, ott is arra törekedtek, hogy tartsák a lelket a sok meggyötört emberben, hogy Istenhez vezessék azokat, akik talán abban a helyzetben éppen az Urat hibáztatták sanyarú sorsukért. A fiatalon lágerbe került Gulácsy Lajos közéjük tartozott. Hirdette az igét ott is, bátorította sorstársait. A közös imádságok, a titokban megtartott istentiszteletek, a könyörgések, a fohászok adtak reményt és bizakodást a túléléshez, megnyugvást azoknak, akik testi ereje nem bírta a megpróbáltatásokat. Nehéz és könyörtelen idők voltak ezek. Soha ne ismerje meg a jövőben senki! A ma embere talán már el sem tudná viselni azt az életet…

A most 85 éves Gulácsy Lajos hét évet töltött lágerben. És még soha nem hallottuk őt panaszkodni. Sőt! Mint önéletrajzi írásában, a Mélységből a magasba című, immáron második, bővített kiadást is megért könyvében vallja: „A láger számomra nem csak a hét szűk esztendőt jelentette, hanem hét bő esztendő is volt. Sok hasznos dolgot megtanult ott az ember, megtanulta becsülni az igazi emberi értékeket. A fiataloknak szoktam ma is mondani, hogy nem kívánom nekik a lágeri éveket, de az ilyen terheket és kereszteket is meg kell tanulni elhordozni…”