A 19. századi szecessziós stílusban megépített műemlékjellegű Kálvin János Református Szakkollégium felújítása Istenünk gondviselésének köszönhetően 2016-ban vette kezdetét anyaországi támogatásból.
Az eddigi támogatások segítségével a közel 60-80 magyar nemzetiségű fiatalnak szállást biztosító szakkollégium szobáit, vizesblokkjait, közösségi tereit újíthattuk fel és bővítettük. Ezen kívül az épület teljes homlokzati felújítása is részben megvalósult.
A Beregszászi Református Egyházközség presbitériuma, a kollégiumban élő diákok, valamint azok szülei nevében is, köszönetet szeretnénk nyilvánítani a Magyar Kormánynak és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy lehetővé tette a kollégium eddigi munkálatait, bővítését és felújítását.
Az így felújított szakkollégium városunk dísze, mely biztonságot nyújtó diákothonként funkcionálhat és biztosíthat színvonalas bentlakást II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjainak évről-évre.
továbbImmár hagyománnyá vált, hogy a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet tagjai összefogva a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézet kollégiumának hallgatóival, valamint a Kölcsey Ferenc szakkollégium hallgatóival jótékonysági tojásfestés szervezzenek egy adott személy, szervezet vagy család megsegítésére. Az idén megfestett tojásokat – melyeket a hallgatók Zsell Diána festési technikáival díszitettek – egy családtípusú gyermekotthon megsegítésének céljából készítették. tovább
Március 29-31. között lehetőségünk nyílt Nagyberegen a liceumban részt venni egy áldott kátés hétvégén. Ez a végzősöknek különösen fontos volt, hiszen ez volt az utolsó számukra, konfirmandusként. tovább
avagy a jótékonykodás ízlelgetése
Karácsony közeledtével szeretünk örömet szerezni, jótékonykodni, megajándékozni a másikat. Ezen indíttatással került megrendezésre mézeskalács sütés december tizedikén a Főiskolai Református Gyülekezet, a Kölcsey Ferenc Szakkollégium Hallgatói Önkormányzat és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzata szervezésében.
tovább
a Lélek tápláléka 2. prédikációs kötet
A Beregszászi Református Egyházközség tagjai, presbiterei és lelkipásztorai ezúton fejezik ki hálájukat a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, hogy 2018-ban ismét támogatta lelkészi hivatalunk működését, továbbá „A lélek tápláléka 2” című, református igehirdetéseket tartalmazó gyűjtemény kiadását.
Isten áldását kívánjuk további életükre és munkájukra!
A Beregszászi Református Egyházközség presbitériuma
tovább
2018-ban megújulhatott a beregszászi református templom, valamint a Pulzus FM szerkesztőségének tetőtere. A munkálatokat számos belföldi és külföldi adományozó mellett a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. is támogatta.
A Beregszászi Református Egyházközség tagjai, presbiterei és lelkipásztorai ezúton fejezik ki hálájukat a szervezet lelkes támogatásáért, és Isten áldását kívánjuk további életükre és munkájukra!
A Beregszászi Református Egyházközség presbitériuma
tovább
2018-ban a Beregszászi Református Egyházközség programjaival elsősorban a családokra koncentrált.
Ennek eredményeként nagyszabású családi táborunk, valamint ifjúsági programunk valósulhatott meg, melyek megvalósítását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.
Közösségünk tagjai, presbiterei és lelkipásztorai ezúton fejezik ki hálájukat a szervezetnek. Isten áldását kívánjuk további életükre és munkájukra!
A Beregszászi Református Egyházközség presbitériuma
tovább
2018. október 12-14. 429 km. Kétszer. 12 ezer négyzetkilométer. 575 ezer székely-magyar a nagyjából 800 ezer emberből. A csíkszeredai református gyülekezet visszahívott minket hozzájuk, viszonozva az egy évvel ezelőtti vendéglátásunkat itt Kárpátalján. A beregszászi református gyülekezetből tíz presbiter és családjaik, valamint egy presbiteri munkatárs és a vezetőlelkész családjával együtt vett részt a viszontutazáson.
Összesen hat járművel vágtunk neki a 429 kilométernek, pénteken reggel kilenc órakor indult a csapat kétharmada, ugyanis két jármű korábban elindult, utat készíteni a kényelmesebbeknek, azaz nekünk. Villámgyorsan megérkeztünk a nevetleni határátkelőhöz, ahol villám és gyors híján jó másfél óra várakozás után hajlandóak volt tovább engedni a társaságot. Aztán megálltunk egyszer útdíj matricát venni, aminek volt is értelme, mert végig kitűnő utakon haladtunk, kb, olyanokon, mint nálunk. Ja, nem. Aztán ismét megálltunk pár perc múlva, mert valakinek mosdóba kellett menni. De a derék idegen emberek meglátván elszánt csoportunkat, gyorsan bezárták előttünk az összes mosdó ajtaját és úgy tettek mintha nem látnának minket. Áldást mondva rájuk tovább siettünk, másik „menedéket” keresve. Így haladtunk szélsebesen egyre csak tovább, magunk után hagyva a régi utat, egyre csak beljebb. Egyre gyorsabban toltuk az időt, mintha haragudnánk rá valamiért. De ez nem engedett, pontosan hatvanat számolt minden percben és minden órában, egyre gyakrabban ásítozva, amit később ránk ragasztott.
Hála Istennek, a mi időszámításunk szerint, még aznap megérkeztünk fél tízkor. Sokan vártak minket, megtelt a parókia udvara emberekkel és szeretettel. Itt már nem kellett osztani és szorozni, már mindenki „eleve el volt rendelve” egy családhoz, csak meg kellett keresnünk egymást és miután ez sikerült mindenki örömmel vette az útját a pihe és puha ágya felé. Vagyis vette volna, mert hát a házigazda nem így gondolta ám. Előbb bizony ettünk, jó sokat. Aztán beszélgettünk, ebből is eleget és csak ezután tért mindenki nyugovóra, de csak azért, hogy legyen másnap erőnk.
Reggel idegenvezetés által, kicsit jobban megismertük a várost és annak dicső és szomorú múltját egyaránt. Ezután a csapat elindult az Ezeréves határhoz. Mi a házigazdánkkal mentünk, egy picit más utakon. Megérkeztünk a Gyimesek és a patakok világába, jártunk Hidegségben is, melegségben is. Megcsodáltuk a tájat és az Ezeréves határt. Borospatakán is jártunk, ami Székelyföld ékszerdoboza, itt fogyasztottuk el az estebédünket. Végig „szájtátottuk” a délutánt, egyik csodából a másikba esve. Ismét egy hosszú nap telt el így nagyon gyorsan. Álmosan, fáradtan, de sok szép emlékkel gazdagabban tértünk pihenni, hogy másnap újra neki vágjunk a 429 kilométernek és a csaknem tizenkét órának. Persze az út előtt még feltöltöttek minket a házigazdák lelki és testi táplálékkal egyaránt, hogy a búcsúzás miatt ne csak szomorú szívvel, hanem boldog, ragyogó szemekkel váljunk el újra, tudván, hogy jövőre ismét találkozunk valahol. Vagy itt, vagy ott, de ez biztos. Persze, ha az Úr is így akarja.
Ezúton is köszönjük a csíkszeredai testvéreinknek ezt a csodálatos hétvégét, ami nélkülük, meg merem kockáztatni, biztos, hogy nem jöhetett volna létre. Köszönjük a sok elemózsiát, ebben egyszerűen tévedni nem tudnak, ott rosszat nem ettünk és nem ittunk. Köszönjük a sok jó szót, ami még a betevő falatnál is jobban esett. Végül, de nem utolsó sorban Istennek is hálásak vagyunk nem csak azért, mert megóvott minket az úton, hanem a sok testvérért, ott idegenben, ami furcsa mód többé már nem az. Székelyföldi hazautazás, a hegyeken túlra, egy röpke pillanatra.
Samók Attila presbiter visszaemlékezése
tovább
A 2011-ben megnyitott Kálvin János Református Szakkollégium fenntartását a Beregszászi Református Egyházközség vállalta magára, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben egyre komolyabb felelősséget jelent a közösség számára.
Ezúton mondunk köszönetet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt-nek, hogy a 2017/2018. tanévben anyagilag támogatták a szakkollégiumban szükséges fűtőanyag beszerzését, valamint a tanévben elfogyasztott áramenergia finanszírozását.
Reményeink szerint a következő tanévben tovább folytatódhat a szakkollégium tevékenysége, épülhet és bővülhet a bentlakók közössége.
A Beregszászi Református Egyházközség presbitériuma
tovább
Egy közösség teremtő erejének ünnepe
A beregszászi református templom nem csupán a gyülekezetnek szent hajléka, de fontos szerepet játszik a Kárpátaljai Református Egyház életében is, hisz itt tartják nagyobb eseményeiket, itt szentelik fel a fiatal lelkészeket, de fontos intézménye Kárpátalja egész magyar közösségének, itt kezdik a tanévet, s innen indulnak Isten áldásával a nagybetűs életbe a Rákóczi Főiskola diákjai is. Két év küzdelmes, kemény munka eredményeként most kívül belül megújulva a város igazi ékessége lett, igazán méltó az Isten háza névre. A gyülekezet a hozzájuk érkezett vendégekkel mindezért az elmúlt vasárnap adott hálát.
tovább