Szülőnek lenni isteni ajándék. A gyermek - áldás. Gyermeket nevelni - Istennel való találkozás. Mégis milyen sokan vannak, akik lemondanak erről az áldásról, eldobják az isteni ajándékot, megtagadják a Vele való találkozást. Mennyi szomorú szemű kisgyermekkel találkozunk a szülészeteken, a kórházak gyermekosztályain, akiket ottfelejtettek, s hányan kerülnek állami gondozásba, vagy utcagyerekekként élik mindennapjaikat, soha meg nem tapasztalva a gondoskodó szülői szeretetet. A legtöbben sajnáljuk őket. De csupán eddig jutunk el. Pedig Jézus azt mondta: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be" (Mk 9, 37). Hála Istennek vannak emberek, akik megnyitják szívük és otthonuk ajtaját, befogadják az árvákat, elhagyottakat, és vérszerinti gyermekükkel együtt sajátjukként nevelik ezeket a szeretetre éhes kicsinyeket. „Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és megtesszük parancsait." (1Jn 5, 2) Nem könnyű feladat nevelőszülőnek lenni, de akit Isten erre a feladatra hívott el, annak erőt is ad, s annak szeretete soha el nem fogy...
tovább
Értesítjük alapítványunk nevelőszülőit, hogy a soron következő magyar nyelvű államilag akkreditált nevelőszülő-képzést a Sámuel Alapítvány, a Kezünkben a Jövő Alapítvány, illetve a Szent Mihály Gyermekotthon közösen szervezi 2013. augusztus 20-23. között a Csonkapapi Missziós Központban.
A képzést támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Kárpátok Régió Család, Gyermek és Ifjúság Szociális Szolgálati Központja, valamint a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége.
Szeretettel várjuk mindazokat, akik számára kötelező a képzésen való részvétel!
tovább
Amit elkezdtünk, azt sikerült folytatni. A következő megállónk a nagyberegi bázis volt. Nehéz mindenkinek kedvező időpontot találni, ezért már nem is telefonálgatunk. Minden második hónap utolsó péntekje a mókuskerék elhagyása, vagyis a sámueles anyukák és apukák félnapi szabadsága. Korán keltünk, indulás előtt volt még mit cselekedni. Ébresztő, reggeli, mosogatás, óvoda, a maradéknak egy kis agytréning, ellenőrizni lesz-e elég ebéd, és indulás előtt lejárt a mosógép programja. Autómotort kikapcsolni, ki kell teregetni és van még mit újra a mosógépbe tenni. És végre úton vagyunk, ami nekünk kb. másfél óra út lesz.
A Szivárvány Alapítvány tízéves fennállásának alkalmából meghívást kaptunk Hollandiába testvéreinktől, hogy együtt ünnepelhessük ezt a csodálatos eseményt. Velünk tartott a Sámuel Alapítvány két alapítója, Taracközi Ferenc és Valkócz Éva, valamint a Sámuel Alapítvány elnöke, Sipos Géza és az alapítvány két munkatársa. tovább
Egyedülálló idősek, illetve szellemileg sérültek látogatása, csomagosztás, táborozás és sok más szolgálat jellemezte azon 21 fiatal ittlétét, akik Maasluis Bárka nevű református gyülekezetből érkeztek Kárpátaljára július 9-20. között. Elkísérte őket lelkészük, Ies Maaswinkel és felesége, Ingrid. A csapat repülőgéppel érkezett, ám a csomagok nagyobb részét (a táborozáshoz szükséges kézi munkákat és kellékeket stb.) Bram Vreugdenhil és felesége, Els, az AK Alapítvány munkatársai szállították át a határon kisbuszukban. A cél az volt, hogy a fiataloknak bemutassák azokat a missziós munkákat, amiket gyülekeztük és az Alapítvány támogat.
tovább
Egy boldog család A legtöbb fiatal, akik Isten színe előtt is összekötik életüket, arra vágynak, hogy szerelmüket az Úr gyermekkel, gyermekekkel is megáldja. Mert hiszik, úgy lehet teljes az életük. De amikor éveken át nem jön ez az áldás, sokan kétségbeesnek: Uram, mit vétettem, mi az én bűnöm, hogy nem áldasz meg gyermekkel?... Sokan elkeseredésükben egymást hibáztatják, és végül elválnak. Vannak, akik ugyan együtt maradnak, de a magukban nevelt tüskével sokszor megszúrják a másikat. Az így szerzett sebek egyre véreznek, és megkeserítik a másik életét. Hála Istennek, vannak olyanok, akik imádkoznak az áldásért, kérik az Urat, mutassa meg, milyen utat, szolgálatot szánt nekik. És aki hittel imádkozik, annak a jutalma sem marad el...
Alapítványunk családjai úgy döntöttek, hogy kéthavonta egyszer találkoznak. A helyszín mindig változó: valamelyik családtípusú gyermekotthon, így mindenki sorban gyakorolhatja majd a házigazda szerepét. A találkozók célja nem más, mint egymás megismerése, épülés az igéből és egymás hitéből valamint tapasztalataiból, egy jó beszélgetés, nevetés, egymás bíztatása, bátorítása.
Amikor felhívtak és közölték velem, hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy a családról beszéljek, kissé megijedtem. Én nem vagyok szónok, sem a nagy szavak embere, ezért nem fogok hangzatos beszédet előadni a családról. Én csak a mindennapi életünkből tudok némi darabot bemutatni, jelezve, hogy igenis érték a nagycsalád, megannyi nehézségével, zajával, bonyodalmával. Sokszor még magam sem hiszem el, hogy egy 10 tagú családot látok el nap mint nap. Azt, hogy mit jelen ez számomra, milyen óriási feladat, áldás ez, próbálom most röviden elmondani. Kincses Tímea vagyok, a tiszabökényi családtípusú gyermekotthon anyukája. Férjemmel 8 gyermeket nevelünk. A mindennapi életünk sok-sok küzdelemmel és áldással jár. A tennivalók sora végtelen ennyi apróság mellett.
„Ez a gyermek Isten ajándéka” A gyermek Isten ajándéka, szemünk fénye, életünk értelme… Tovább sorolhatnánk a jelzőket. És mégis, olyan sok házaspár életébe nem érkezik meg ez az isteni áldás, a gyermek. Igen sokan el is válnak emiatt. De vannak, akik nem adják fel, és minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy gyermekük legyen. Próbálkoznak gyógykezeléssel, lombikprogrammal… És mégsem jön a gyerek… Lehet, hogy Isten más utat szánt ennek házaspárnak? A kígyósi Szarka Irénke története/bizonyságtétele példát mutathat sokak számára.
Alapítása óta a Sámuel Alapítvány a befolyó támogatásokat jótékonysági akciókra, illetve a családtípusú gyermekotthonok és a befogadó családok támogatására fordította. Eljött az idő, hogy a székhelyünkön működő, a tevékenységünket koordináló iroda néhány eszközét lecseréljük, és újakat szerezzünk be.