Ungtarnóci Református Gyülekezet

Háladás Istennek Tarnócon

2010-11-03 11:43:30 /

Háladás Istennek Tarnócon

2010. Október 14-én hálaadó Istentisziteletre került sor Ungtarnócon. A hivek 10 év munkáját köszönhették meg hálaadás formájában.

Az ungtarnóci kicsiny templom, zsúfolásig megtelt hivekkel, akik nagy számmal érkeztek a környező falvakból is. Sokan a templomon kívül, hangositva hallhatták a templomban zajló hálaadást.

 

Az alkalmat megtisztelte jelenlétével Zán Fábián Sándor a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke. A főtiszteletű püspök úr beszédében az összetartás fontosságát hangoztatta, s azt hogy ez a viszony egy kis gyülekezet számára még nagyobb jelentőséggel bir, hiszen csak együtt, egymásnak segitve lehet igazán célokat elérni. Biztatásként szólt az Ige is: ” Jobb adni, mint kapni”. Egy ilyen kis gyülekezetben sokkal többet kell adni minden gyülekezeti tagnak mint egy  nagy gyülekezetben. De az áldozatvállalásnak mindig megvan a lelki termése is.


 

A püspök úr szolgálata után, Héder János  keröleti főjegyző úr és egyben az ungtarnóci gyülekezet lelkipásztora, elmondta a gyülekezet történetét, s beszámolt a templom felújitásával kapcsolatos eseményekről is.

Halhattuk, hogy Tarnóc õsrégi település. A pápai adólajstrom 1332—37 közütt emliti.  A Stárai kódex 1423-ban Kistarnócnak nevezi egy másik oklevél 1427, és 1499-ben Turnocha néven emliti. A település a Tarnóczy család õsi fészke. A 12, században Kistarnóc és Nagytarnóc plébániát tart fent a nemes család jóvoltából. 1619-ben – Bernáth András földbirtokos révén – már református anyaegyház. A faluhoz 1619-ben a következõ filiálisok tartoztak: Darma, Bottfalva, Lakárd, Trask, Konczháza.
Az ellenreformáció  elpusztultak az ide vágó írott emlékeket, másrészt maguk a zaklatott eklézsiák is igyekeztek eltüntetni a nyomokat. A nehéz idők eredménye az is, hogy az 1761. évben még anyaegyházként szereplõ Tarnócz 1826-ban már csak filiális eklézsiának van nevezve. 1835-ben újra anyásítja magát. Ebben fõ része van a Bernáth, Gálócsy, Bessenyey és Pálóczy Horváth családoknak, melyekbõl ma már egyik sem található meg.

Templomunk

 

A reformáció térhódításával a tarnóci régi templom is a protestánsok használatába ment át. 1619-ben – Bernáth András földbirtokos révén. Hogy késõbb mi történt a régi  templommal, nem tudjuk, valószínû hogy lassanként pusztulásnak indult. 1830-ban egy új templom építésébe fogott a gyülekezet, melyet azonban csak 1875-ben tudott befejezni. Bernáth Dezsõ (1877-1907) fõgondnoksága alatt tatarozták alaposan a templomot, õ építette hozzá, a keleti oldalra, egy alacsony tornyot, csaknem teljesen a saját költségén, amelyben két harang van. A templomon többször végeztek felújítást. Többek között az 1950-es és 1970-es években is. A legújabb felújításra 2003-ban került sor. A templom 132 ülõhelyes.
A templomot az elmúlt évtizedek alatt sem zárták be. Parókiáját, 1999-ben kapta vissza teljes körûen. A XIX. században Tarnócnak is volt iskolája éspedig 1884-ig rendes, attól kezdve 1900-ig lelkésztanítóság formájában. Az iskolai épületet ma a gyülekezet használja. Itt folynak a felnőtt és, ifjúsági összejövetelek.
Jelenleg a gyülekezet 100 alatt lelkes, sajnos sokan kivándorolnak. De 1931-ben  is cask 117-voltunk mi tarnóciak.

2000-ben a bottfalvai hívek külön gyülekezetet alapítanak, és így felére csökken a gyülekezet száma, amely a gyülekezet meggyengítését jelentette. Az elöregedés ugyancsak fenyegetõ tényezõ. A gyülekezet jövõbeni tervei között szerepel a misszió kiterjesztése, lelki élet építése.

2003-ban a gyülekezet saját erejébõl, a templomon és a gyülekezeti termen bevezette a elkészitette a csatornázást.


2005-ben, a gyülekezet saját erejébõl, a templomba és a gyülekezeti terembe bevezette a fûtést

 2009- harangvillamosítás és a parokia felújjtása belül.

2010 –ben a  törönykupola festésére került sor és a temolom kissebb benti  valamint a teljes kinti renoválásra.

            Az Ung megyében az egyik legkisebb gyülekezet az ungtarnóci gyülekezet. Mégsem mondható el róla, hogy elhagyatott, elhanyagolt és elfelejtett gyülekezet volna, mert a gyülekezeti tagok, akik komolyan veszik református hitüket, minden erejükkel azon vannak, hogy jobbá, szebbé tegyék közösségi életüket és nemcsak közösségi életüket, hanem a kicsiny templomukat és a gyülekezeti termüket.

            Különösen nagy részt vállalnak ebben a gyülekezet presbiter testvérei. Péntek Zoltán gondnok és a többi presbiter, valamint az asszonytestvérek, akik nagyon sokszor közös összefogással ügyködnek azon, hogy az alkalmaink valóban a testvéri szeretet és a közösség kiábrázolását szolgálják.


         Soli deo Gloria!

 

 Ezután a köszöntések következtek. A gyülekezetet köszöntötte az Ung megye esperese Balogh Attila valamint az Ung megye főgondnoka Bátori József . A köszöntésekhez csatlakoztak következő lelkészek is: Kótyuk Zsolt ( Szürte, Bátfa, Tiszasalamon), Szimkovics Tibor ( Minaj, Rát, Homoki), Kolozsy András (Nagydobrony), Dávid Árpád (Mezőgecse, Tiszacsoma), Stefán Zoltán, valamint Lecó Tamás legyesbényei és bekecsi református lelkész. A történelmi egyházak részeiről Béres István római-katolikus lelkész, és Krisztián atya görög-katolikus parókus szólaltak fel.

 

A gyerekek is köszöntötték a gyülekezetet közülük Ádám Viktória, ifjabb Héder János..

Fellépett az Ungtarnóci asszonykórus is Héder János vezetésével. A gyülekezet nevében, Péntek Zoltán a gyülekezet gondnoka köszöntötte a hiveket.

Az alkaklomra való emlékként a püspök urat, a gyülekezet nevében, Pajdics Petra festőművész képével ajándékozták meg, mely az ungtarnóci templomot ábrázolta.

A vendégeket bőséges vendégség várta, mely a gyülekezet asszonytestvéreinek odaadó munkáját bizonyitotta.

Az Úr áldja meg minden tesvérünk életét a rendezvényért való lelkes segitségéért.