Mint azt megnyitójában Tóth László, a tanügyi bizottság elnöke hangsúlyozta, bár a konfirmandusok tanítása nagyrészt a lelkipásztorok feladata, mégsem különálló része ez a hitoktatásnak. A hitoktatók kezei közül kerülnek ki a jövő konfirmandusai, ezért jó látniuk, honnan hová kell eljuttatniuk a neveltjeiket.

Halász-Balog Zita, beregújfalui lelkipásztor reggeli áhítatában a 122. zsoltár szavai alapján gondolkodtatta el a hallgatóit: Öröm-e számodra, ha az Úr házába mehetsz? Tudsz-e még örülni a tanításnak, a találkozásnak? Amikor megáll a lábad, a lelked is ott marad, vagy a gondolataid ide-oda szárnyalnak, és nem tudsz elcsendesülni, feltöltekezni? Szoktál-e gyönyörködni abban, ha a helyeden vagy; ha engedelmeskedsz az igének; ha látod, hogy Isten kezében milyen jól összeillenek a részek?

A délelőtt folyamán Dr. Fodorné Dr. habil. Nagy Sarolta, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia katechetika tanára a káté jelentőségéről, illetve a konfirmandus-oktatás módszertanáról tartott előadást, sok gyakorlati ötlettel színesítve. Mint elmondta, a káté abban hozott újat a reformáció idején, hogy az öncélú elmélkedés felől a gyakorlatiasság felé fordította a teológiát. Épp ezért nem pusztán memorizáltatni kell a diákokkal, hanem gyakorlati oldalról megközelíteni. Ma nem az ateizmussal kell megküzdenie a fiataloknak, hanem a felszínességgel, a féligazságokkal, ehhez pedig pontos tudásra van szükségük. A káté segít eligazodni erkölcsi, lelki, elvi és liturgikus kérdésekben. Azt is fontos látni, hogy a konfirmandusok nem emberi ügyeskedéseknek köszönhetően jelennek meg a hitoktatásban, hanem Isten gyűjti őket egybe. Ennek tudatában már az első kátéóráktól Isten jelenlétébe lehet állítani őket, rájuk terhelve az Ige felelősségét.

A módszertani megoldások között az előadó elsősorban a heurisztikus módszert ajánlotta, amely már meglévő ismeretekre alapozva segíti el a gyereket oda, hogy ő maga fedezzen fel összefüggéseket, fogalmazzon meg igazságokat. Így az adott kátéválasz nem kiindulópontja az órának, hanem a foglalkozás végére áll össze a közös munka eredményeképpen. Fontos része ennek az, amikor a tanár „problémásítja” a témát, azaz elvi módon vitára indít, vagy életből vett helyzetekkel teszi érdekeltté a konfirmandust abban, hogy megoldásokat keressen. Jól használhatók az írányított kérdések, a kevésbé ismert kifejezések szabad kifejtése, illetve az alkalmazás, melynek célja az, hogy a tanítás ne csak ismeret maradjon, hanem szülessenek a nyomán egyéni elhatározások, gyakorlati tettek, szokások.

Az előadónő egy mintaleckével illusztrálta, hogyan működhetnek az elmondottak a gyakorlatban, ötleteket adva a szemléltetéshez, a feldolgozáshoz, elmélyítéshez. Ezt követően a hitoktatók ötfős csoportokban maguk is gyűjthettek javaslatokat, feldolgozási ötleteket különböző kátékérdések megtanításához.

A délután folyamán a hallottak együttes továbbgondolása volt a feladat. A hitoktatók közösen fogalmazták meg, hogyan tudnak a konfirmandusok oktatóinak kezei alá dolgozni, mire kell odafigyelniük, illetve hogyan jelenhetnek meg a hitvallási alapok a hittanórákon. Este ún. lélekmelegítőként különböző, konfirmandusokkal is játszható gyakorlatok, feladatok kerültek terítékre.

Másnap Páll Lászlóné Gál Irén, beregrákosi lelkipásztor a szőlőtő-hasonlat kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a Lélek gyümölcse nem megfeszített munka, erőlködés vagy kemény elhatározás eredménye. A szőlőágak nem depressziósak, nincsenek kimerülve, egyetlen feladatuk, hogy elfogadják a táplálékot, ami a törzs felől érkezik. A száraz, terméketlen élet annak a jele, hogy nem maradtunk élő kapcsolatban Krisztussal. Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni, mondja Jézus, de mi nem vesszük ezt elég komolyan. A mi feladatunk nem az, hogy kierőszakoljuk magunkból vagy a gyerekekből a megtérést, a lelki élet gyümölcseit, hanem hogy megmaradjunk Krisztusban, és Ő majd a Lelke segítségével megtermi bennünk, általunk.

Az áhítat után gyakorló konfirmandus-oktatók mesélték el tapasztalataikat. Szanyi György a borzsovai, Maksai Attila a beregszászi, Iván Gusztáv a bulcsúi, Magyar Katalin és Tóth László a nagyberegi helyzetet mutatta be. Mint az a legtöbb beszámolóban elhangzott, nagy probléma az, hogy se a fiatalok, se a szülők nem veszik komolyan, hogy a konfirmáció nemcsak egy vizsga, hanem hitvallás. Ugyanakkor arról is képet kaphattak a résztvevők, hogy milyen módokon próbálják a lelkészek a gyülekezetük élő tagjává tenni a konfirmandusokat.

A továbbképző zárórészében Tóth László beszélt a nyári bibliahetek programjának kidolgozásával foglalkozó KOEN alapítvány aktuális munkájáról, terveiről, illetve ismertette a tanügyi bizottság következő alkalmait.