Röviden nagyon nehéz leírni, összefoglalni egy négy napos hollandiai utat. Félek, egész hosszúra nyúlhat ez a beszámoló, de ha mégis röviden akarnám megfogalmazni, akkor egy ének jut róla eszembe: „Ó mily szép és gyönyörűséges a testvérekkel egységben lenni..." (Zsoltárok 133, 1) Ebben az egy sorban benne van minden: testvérek, Isten, megértés, öröm... Ez jellemezte ottlétünket.

Szerda reggel indultunk el Beregszászból, s az út bár hosszú volt, de kátyú- és határmentes. Ha időben nem kapom fel a fejem, észre sem veszem, hogy már más országba vagyunk! Mennyei Atyánk megőrzött bennünket minden bajtól, balesettől és épségben érkezhettünk meg Maassluisba csütörtök reggel. Piet Houtman - a Szivárvány Alapítvány elnöke - felesége, Marika, forró kávéval várt bennünket és egy rövid beszélgetés után már indultunk is a szállásunkra, a Bouwlust farmházba, Maaslandra, hogy kialudjuk magunkat. Gyönyörű tájkép fogadott bennünket mindenhol. A tisztaság a legalapvetőbb mérce, minden egyes apró földterület megművelve, semmi sincs parlagon, a természet szinte megérinthető. Két egyforma kiskert sincs, minden apró bokor, virág más és más. Stílusos és ízléses minden. A tipikus hollandiai látképhez hozzátartozik a kint legelő jószág, a szélmalom. Nincs egekbe nyúló kőkerítés senki háza előtt. Sőt tiltja a törvény! De még függöny sincs az ablakon. De nem ám! Ezzel is jelképezve a nyitottságot, közvetlenséget. A házak nem kirívóak, nem vetekszik a szomszéd a szomszéddal, ki épít szebb és nagyobb házat. Mind egy stílusban épül, nem lóg ki a sorból egy épület sem, ez adja meg az ország igazi jellemét. Ha azt mondja valaki „Hollandia", akkor tudjuk, mire kell gondolni, milyen kép jön elő bennünk gondolatban. Sokat gondolkodtunk azon, hogy ha azt mondjuk valakinek: „Ukrajna" vagy „Kárpátalja", vajon mi jelenik meg lelki szemei előtt...?

Már alig vártuk, hogy a zuhany után vízszintesbe helyezkedjünk el. Az alvás senkinek sem jelentett problémát.

Még az nap délután, Koos Karssen, Maassluis polgármestere fogadott bennünket rezidenciájában. Nagy megtiszteltetés volt számunkra a szeretetetteljes fogadtatás. A polgármester röviden elmondta a város történetét: jövőre ünnepli Maassluis 400 éves fennállását! Nagy esemény, már most sok készülődéssel jár az alkalom! Egyikünk sem távozott üres szívvel és kézzel.

Az időjárás hideg volt és zord, de szerencsénkre nem esett az eső. Rövid séta Maassluis városában és máris ott voltunk az étteremben (Grand Café De Waker), ahol újabb ismerős arcok köszöntek ránk. A kiszolgálás gyors, az ennivalónk étvágygerjesztő volt. A hangulatos étteremben mindenkinek volt mondanivalója egymásnak.

Péntek reggel Frank Koen, a Szivárvány Alapítvány kuratóriumának egyik tagja, Capelle aan den IJssel város polgármestere fogadott bennünket irodájában. Sokat tudtunk meg a városról, történetéről. Kipróbálhattuk polgármesteri székét és viselhettük polgármesteri nyakláncát, melyet minden hivatalos eseményen fel kell vennie.

Ezek után utunk egy kórházba vezetett, amely sok megdöbbentő dolgot tartogatott a számunkra. Mindannyian tisztában voltunk, hogy külföldön nagyon jó az orvosi ellátás, de mégis szembesülni vele egészen más volt. Egy prezentáció után körbe járhattuk a kórházat, szájtátva néztük annak tisztaságát, kényelmességét, minden a betegekért van, hogy minél gyorsabban meggyógyuljanak, és minél hamarabb kikerüljenek a kórházból. Megnéztük a csecsemőosztályt, egy átlagos szobát, melyben egyszerre tartózkodhat az újdonsült anyuka kisbabájával, ott helye van az édesapának is, és természetesen hozzá tartozik minden szobához egy WC és egy zuhanyzó is. Sok kérdésünk volt, melyre szívesen válaszoltak vendéglátóink, még ebédet is készítettek nekünk.

Ha eddig nem láttunk volna elég szépet és jót a kórházban, ebéd után még több pozitív tapasztalattal gazdagodhattunk. Egy rehabilitációs központot nézhettünk meg, ahol Janneke, a Szivárvány Alapítvány kuratóriumának másik tagja dolgozik, mint pszichológus és tanácsadó. Egy elvarázsolt hely volt ez az intézmény, egy földi paradicsom a gyermekek számára. Fogyatékos gyermekek részére, akik a testi és értelmi sérülés mindenféle formáját hordozták magukon. A munkatársak szeretettel, türelemmel bántak minden egyes gyermekkel. Megdöbbentő volt a körülmény, az intézet felszereltsége, a dolgozók szakszerűsége. Csak néhány apró tényezőt sorolnánk fel: mivel sok gyermek mozgáskorlátozott, és testhőmérsékletük nem olyan, mint egy átlagos mozgásképes emberé, ezért melegebb van azokban a helyiségekben, ahol az ilyen gyermekekkel foglalkoznak. Minden ajtó gyerekzáras, a fűtőtestek fent helyezkednek el, nehogy valamelyik gyermek megsérüljön. Minden szép színes, ami egyáltalán nem utal arra, hogy egy klinikán vagyunk. Volt medence és tornaterem is, teljes mértékben idomulva a gyermekek szükségleteihez. Az érzékeket stimuláló teremben láthattunk egy zenére működő vízágyat, buborékos vízoszlopokat, melyek változtatják a színüket és sok minden mást, amely az a célt szolgálja, hogy a gyermek érzékszervei fejlődjenek. Csendes szemlélői lehettünk egy csoportos foglalkozásnak, melynek címe „Látvány színház" volt. Szavak nélkül, halk zenére, különböző hangszerekkel és eszközökkel próbálták felkelteni a gyermekek figyelmét, ébresztgetni érzékszerveiket. Gondosan, szeretettel, türelmesen, külön-külön minden egyes gyermekre időt szánva.

Késő délután sétálhattunk az Északi-tenger partján és kényelmes fotelben üldögélve frissítőket ittunk. Egy rövid séta után megérkeztünk a Westewind étterembe, ahol várt a vacsora. Este egy rövid időre Hágát néztük meg, a parlamentet és a városházát.

Szombat délelőtt Piet de Jong és felesége volt a házigazdánk. Piet amellett, hogy a Szivárvány Alapítvány hírlevelét írja és szerkeszti, egy keresztyén napilapnak dolgozik. Az egyik legrégebbi holland várost nézhettük meg: Delft-et, és annak két legnagyobb látványosságát, az Ótemplomot, amely a XIV. században épült és az Újtemplomot (késő gótikus bazilika (1383-1476)). Itt van eltemetve I. Orániai Vilmos, valamint az Orániai ház többi tagja is. Itt is van piac, úgy, mint hazánkban, ám sokkal kisebb és nem csak virágokat árulnak, hanem mindenféle kacatokat, amit szuvenírként lehet megvásárolni. Sokan megélhetésből, sokan hobbiként árulják régi, de még jó, használt tárgyaikat. Ebédünk Hollandia legfinomabban elkészített szendvicsei voltak, a méltán nevezetes Stads Koffy Huis étteremben. Mivel Delft-et csatornák szövik át, hajóból is megnézhettük, egy rövid hajótúra keretében.

Szombat este egy különleges alkalmon vehettünk részt Maassluis „Bárka" nevezetű, református templomában. Együtt ünnepelhettük a Szivárvány Alapítvány tízéves fennállását a meglévő és volt kuratóriumi tagokkal, a támogatókkal és barátokkal együtt. Piet Houtman elnök köszöntötte a vendégeket, Koos Karssen polgármester röviden beszélt Beregszász és Maasslius testvérvárosi kapcsolatáról. Valkócz Éva, a Sámuel Alapítvány egyik alapító tagja a kezdetekről, a két szervezet összekapcsolódásáról, Bakó Zsuzsanna és Kelemen Margit, az alapítvány munkatársai, a mindennapokról, Sipos Géza elnök, a jelenről, Taracközi Ferenc, a Sámuel Alapítvány alapítója és megálmodója pedig, a jövőről, a jövőbeni elképzelésekről mondott néhány szót. A fordításban Diederik Douw, a Szivárvány Alapítvány kincstárnoka segédkezett. Az esti program végén a Sámuel Alapítvány elnöke átadta ajándékunkat, egy faragott képet, ami Hollandiát és Kárpátalját összekötő Szivárványt ábrázolt, szem nem maradt szárazon ebben a meghitt pillanatban.

Vasárnap a már említett Bárka templomba mentünk. Az istentisztelet sokunk számára új megtapasztalások sorozata volt. Nem hegyes tornyú épületben dicsértük az Urat. Öreg, fiatal, gyermek fennállva énekelt dicséretet, ritmusosan zengedezve zsoltárokat és ifjúsági énekeket. Az énekek, az igerészek kivetítve voltak, mindenki számára olvashatóan. A gyermekek nem mentek ki az istentisztelet alatt (csak a nagyon kicsik voltak babamegőrzőn), mindvégig bent voltak és senki sem fordult hátra, ha egy kis nesz, vagy gyerekszó volt hallható. Számukra is volt egy külön alkalom, amikor előre jöhettek, leültek és hallgatták a történetet. Nem külön, hanem ott a gyülekezet előtt. Később megtudtuk, hogy minden vasárnap más korú csoport megy ki gyermek istentiszteletre. Az istentisztelet végén, senki sem siet haza, hanem ott marad beszélgetni, ismerkedni a gyülekezeti tagokkal. Erre a célra egy külön termet alakítottak ki, saját konyhával és mosogatórésszel egyben, amit Diederik tervezett, mesélte büszkén. Ez a terem közvetlenül a gyülekezeti teremből nyílott, pontosabban a kijárat előtti rész volt. Mindenki aktívan részt vesz a gyülekezeti életben. Minden vasárnap más csoport vezeti az énekeket, más gyülekezeti tag vállalja a kávé és teafőzést, mosogatást. A templom tele volt, fiatalokból sem volt hiány, az ifi aktív, ez év nyarán jönnek Kárpátaljára!

Vízitaxival értünk át Rotterdam New York nevezetű éttermébe, ami az USA-ba kivándorló első holland telepesekről kapta a nevét. A hely zsúfolásig tele volt, az ebédünk, mint midig, finom volt.

Ottlétünk utolsó estéjét Piet Houtman elnök, házában tölthettük a Szivárvány Alapítvány valamennyi jelenlegi és volt tagjával. A hat fogásos vacsorát (5+ desszert) Nel Bergwerff készítette el nagy-nagy szeretettel férjével együtt. Minden fogás kis adag különlegesség volt, szerepelt köztük saláta, avokádó és rák-krém lazacba tekerve, tenger gyümölcsei palacsinta, sonkás pite, gombás-sajtos pite, lasagna, ököruszály leves és tiramisu. Ajándékokat kaptunk, ajándékokat adtunk és eljött a búcsúzás pillanata, ami egyre nehezebb, mivel egyre jobban és közelebbről ismerjük egymást. De menni kell, nincs mese...

Az esti pakolás nehezen ment könnyes szemekkel, de csak sikerült. Hétfő reggel indultunk haza, útközben megálltunk Brüsszelben és Luxemburgban Taracközi Ferenc lelkipásztorunk kalauzolásával. Az estét Saarbrückenben, Németországban, töltöttük, egy kedves barátunk hívott meg bennünket magához vendégségbe. A magyar-ukrán határon pontosan kedd éjfélkor voltunk. Megérkeztünk a valóságba...

Hálásak vagyunk Istennek, hogy megőrzött bennünket, s bár a kipufogó csövet már az utolsó pár száz kilométeren le kellett venni, de nagyobb bajunk nem történt. Hálásak vagyunk Istennek holland testvéreinkért, akik ilyen csodálatos programmal és nagy-nagy szeretettel vártak minket. Hálásak vagyunk az együttműködésért, az elmúlt 10 évért, köszönjük nekik, hogy élő kapcsolatban lehetünk velük és vannak velünk, hogy ez a támogatás, amit tőlük kapunk, nem csak az anyagiakról szól, hanem sokkal többről... testvérek vagyunk az Úr Jézus Krisztusban és egymás terhét hordozhatjuk, így töltve be a Szeretet Törvényét. Köszönettel tartozunk Piet Houtmannak és feleségének, Frank Koennak és feleségének, Piet de Jongnak és feleségének, Diederik Douwnak, aki hűséges kísérőnk volt ottlétünk első napjától, elutazásunkig, Janneke Boernak és férjének, Caroline van Hoevennek, Ari Doelmannak mihamarabbi gyógyulást kívánunk, továbbá Cees van de Kerknek és feleségének és utoljára, de nem utolsó sorban Nel Bergwerffnek és férjének valamint a támogatóknak, barátoknak egyaránt.

Van mit tanulnunk testvéreinktől, és bár felhozhatjuk kifogásnak, hogy nem annyi a GDP-nk, kátyúsak az utjaink, más a kultúránk és a politikai rendszerünk... de a változás a szívünkben és az értelmünkben kezdődik el, amit Isten egyformán adott mindnyájunknak.