Később gyermekotthonokba is ellátogattam. A kilencvenes években bizony igencsak siralmas képet mutattak azok, később már ugyan barátságos, meleg otthonok fogadták a gyerekeket többek között Szolyván, Csinagyijevóban, Nagyszőlősön is, a velük foglalkozó nevelők minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy szebbé, boldogabbá tegyék kis lakóik életét… Mégis, a legjobban felszerelt gyermekotthonban is érezni lehetett: ezeknek a gyerekeknek hiányzik az anyai, az apai ölelés, a szülői szeretet…

Hasonló tapasztalatokat gyűjtött mintegy másfél évtizeddel ezelőtt Valkócz Éva, a Dorcas Segélyszervezet munkatársa is, és tenni szeretett volna ezekért a gyermekekért. Akkor találkozott Taracközi Gerzson és Taracközi Ferenc beregszászireformátus lelkészekkel, akik a Vérke-parti város utcagyerekeit karolták fel, zsíroskenyér-akciójukkal előbb a gyülekezeti terembe, majd a templomba is bevitték őket. Mindannyian érezték: ez kevés, ennél többet kell tenniük. Így hozták létre 10 évvel ezelőtt a Sámuel Alapítványt. Nekik köszönhetően immáron közel száz gyerek talált szerető szülőkre.

Az elmúlt vasárnap a beregszászi református templomban adtak hálát az eltelt időszakért, a nagy szívvel rendelkező szülőkért, a családra lelt gyermekekért. Mint arról Sipos Géza, az Alapítvány jelenlegi elnöke beszámolt, mára hét családtípusú gyermekotthont működtetnek - Beregszászban, Csetfalván,  Péterfalván, Tiszabökényben, Nagyberegen, Nagydobronyban, Visken -, Bótrágyon befogadó család szereti az elhagyott kicsinyeket, és az alapítvány több olyan családnak is segített, akik örökbe szerettek volna fogadni gyermekeket. Ezen a hálaadó istentiszteleten Zán Fábián Sándor református püspök hirdette az igét, köszönetet mondva azért, hogy gyermekeket és szülőket Isten egymásnak adott, hogy az Alapítvány kezdeményezésére létrejött családtípusú gyermekotthonok létjogosultságát öt évvel később az ukrán parlament is elismerte, s ma már támogatják ezeket a családokat, akik olykor tíz-tizenegy gyereket nevelnek nagy szeretetben.

„Jobb adni, mint kapni” – idézte az Apostolok Cselekedeteiből az igét Fodor Gusztáv, a Magyar Szeretetszolgálat munkatársa, arra utalva, hogy ezek a szülők nem kérnek könyöradományokat, ők a - sokszor fogyatékkal élő – rájuk bízott gyermekek számára minőségi oktatást, szeretetteljes nevelést igyekeznek biztosítani. Isten országának építése ez a szolgálat, fogalmazott Taracközi Ferenc, a Sámuel Alapítvány megálmodója és létrehozója. A család identitásunk bölcsője, családokból áll össze a gyülekezet, a gyerekek jelentik a jövőt, nem mindegy hát, milyen neveltetésben részesülnek, mondta Sipos Géza, az Alapítvány jelenlegi elnöke. S hogy mennyire igaz mindez, arról a gyerekek tettek bizonyságot boldogságtól ragyogó tekintetükkel, szavalataikkal, énekeikkel.

Sokak szemébe könny szökött Szarka Irénke (Kígyós) az örökbefogadó családok nevében tett bizonyságtétele hallatán. Akit, mint elmondta, hidegzuhanyként ért anno az orvosi zárjelentés: soha nem lehet gyermeke. De nem tört össze, imádkozott, érezte, hogy Isten neki valahol gyermeket rendelt. Aztán férjével együtt Csinagyijevón találtak rá Viktóriára, aki boldogabbá, szebbé tette életüket, s ő jelenti ma is a vigasztalást, a reményt az immáron egyedül maradt anyuka életében.

Az ünnepségen egy filmösszeállítást is levetítettek a családtípusú gyermekotthonokról. Bennem a viski Kiss apuka ott elhangzott mondata hagyta a legmélyebb nyomot. Amikor az állami otthonban rátaláltak feleségével egy fiúcskára, akit József azonnal ölébe vett, és azt mondta: „Gyere, fiam, hazamegyünk.”  Mindenkinek a lelkében mély nyomot hagytak a csetfalvai Baraté Viktor köszönő szavai is, aki őszintén elmondta, hogy nem könnyű ennyi gyermeket nevelni (az ő családjukban tíz gyermek van), de az Istentől kapott bölcsességnek, az Ő gondviselésének köszönhetően sokkal többet kapnak azok, akik „egyet is befogadnak” az Ő nevében.

A jubileumi hálaadó istentisztelet végén a püspök úr, az esperes urak és a jelen lévő lelkészek áldást kértek a családok életére, majd a beregszászi kamarakórus köszöntötte az ünnepelteket.

A főiskolán rendezett fogadáson Farkasné Bőcs Judit, a beregszászi magyar konzulátus konzulja, Pándy Szekeres Anna és Jakimel Szvetlana, a gyámügyi hivatal munkatársa köszöntötte a tízéves Sámuel Alapítvány égisze alatt működő családtípusú gyermekotthonok lakóit és a befogadó szülőket. Mi valamennyien csupán egyek vagyunk a nagy világban, de valakinek mi jelenthetjük az egész világot…

Marton Erzsébet