Ukrajnában az állam kötelezi a nevelőszülői hálózatban szereplő szülőket arra, hogy kétévente részt vegyenek egy számukra rendezett tanfolyamon, ahol naprakész információhoz jutnak és szakembereknek tehetik fel épp aktuális kérdéseiket. Az állami szerv pedig így ellenőrizheti a szülők alkalmasságát, hogy megfelelően látják-e el a nevelőszülői feladatkört. Mindez hatékonyabb lehetne, ha előadók és hallgatók ugyanazt a nyelvet beszélnék. Ezzel a meglátással fordult a beregszászi székhelyű Sámuel Alapítvány két évvel ezelőtt az illetékes hatóság felé, amit ők mind ez ideig elutasítottak.

Idén egy nyertes pályázatnak köszönhetően a Sámuel Alapítvány, a szintén Beregszászban székelő Kezünkben a Jövő Alapítvány és a ráti Szent Mihály Gyermekotthon közösen tettek ajánlatot arra, hogy megszervezik a soron következő tanfolyamot, ahol az ez ideig gondot jelentő gyermekfelügyeletet is megoldják. (A továbbképzők alatt a gyerekek felügyelete folyamatos problémát jelentett, aminek megoldását az állam szintén nem tudta felvállalni.) A tréning általuk összeállított, kidolgozott programját ukrán nyelvre fordították, majd a területi adminisztráció jóváhagyását kérték.

A balazséri Béthel Konferencia-központban helyet kapó tanfolyamon augusztus 6. és 9. között a kárpátaljai nevelőszülők mintegy 95%-a részt vett. A gyermekek felügyeletét a Beregszászi Református Gyülekezet hittanoktatói és ifjúsági csoportja vállalta.  A szülők jogi, fejlődéslélektani, illetve egészségügyi ismereteiket bővítették.

A helyszínen Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány vezetője elmondta, hogy amikor a programok kidolgozásáról van szó, a mindennapi gondok megoldására koncentrálnak, és olyan szakembereket kérnek föl az előadások megtartására, akikhez a szülők bátran fordulhatnak problémáikkal. Az idei tréning előadója Berghauerné Olasz Emőke pszichológus, Farkas Kordonets Gabriella jogász, Gogola István keresztyén pszichológus és Minya József belgyógyász volt.

A Sámuel Alapítvány elnöke azt is elmondta, hogy az említett két gyermekmentő intézménnyel szoros együttműködésben állnak, hisz ugyanazt a krisztusi törvényt követik: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be” (Mk 9, 37).

Az ungvári szociális osztály képviselője, Kvitoszlava Demidcsuk pozitívan értékelte a szerzvezésben résztvevő alapítványok munkáját. A szülőknek így sokkal érdekesebbek a foglalkozások. Olyan tanácsokat, segítséget kapnak, amit otthon nem szerezhetnek meg, ukrán nyelven pedig nem biztos, hogy értenék, fogalmazott a Kárpátaljai Megyei Szociális Osztály megbízottja. Arra a kérdésre, hogy mindeddig miért nem voltak magyar nyelvű továbbképzések, azt válaszolta, hogy elvileg lehetséges lett volna magyar nyelvű tanfolyamok megszervezése, ám az osztályon nem volt olyan szakember, aki mindezt magyarul át tudta volna adni. Elmondása szerint örömmel fogadták az alapítványok erre irányuló kérését, ugyanis számukra az az elsődleges cél, hogy a nevelőszülők megértsék a minisztérium által összeállított programot. A téma meg van határozva, de a foglalkozás levezetését nem kötik sablonokhoz. A legfontosabb, hogy a szülők válaszokat kapjanak az őket foglalkoztató kérdésekre.

A tanfolyam végén a nevelőszülők államilag jóváhagyott bizonylatot kaptak a program teljesítéséről.

Soós Katalin