Ötletüket megosztották a bibliakörös testvérekkel is, és az Úr mindenkiben kimunkálta a döntést. Elsőként a Sámuel Alapítványt keresték fel, majd a hollandiai Szivárvány Alapítvány is támogatásáról biztosította az építkezőket. Ahogy lenni szokott, öt év alatt felmerültek problémák is, de mint mondják, ilyenkor még intenzívebben lépett előtérbe az imádság. Imádkoztak az építésért, s közben a befogadó családért is, akiket a Sámuel Alapítvány kuratóriuma választott ki a jelentkezők közül. Így lépett elő az építkezés segítőiből befogadó szülőpárrá a Kiss házaspár. Túl nagy feladatnak tűnt, de miután Istentől megerősítést kaptak, nem tudtak nemet mondani... A nyolcéves Diána és hatéves testvére, Pali tudták, hogy van egy harmadik testvérük, de amikor találkozhattak a hároméves Artúrral, nem ismerték fel – ők lettek a Viski Családtípusú Gyermekotthon első neveltjei. Mára a két nagyobbik ukrán nyelvű iskolába, a kisebbik magyar nyelvű óvodába jár. A házaspár saját (a négyéves Máté és a kétéves Levente) és fogadott gyermekei a nyelvi akadályok ellenére is jól megértik egymást. A szülőket az első találkozástól sajátjuknak tekintik a gyermekek, de fordítva is igaz. A házaspárnak egy év alatt öt gyermeket kell befogadni az otthonba, aztán rajtuk áll, vállalnak-e még többet is. De úgy gondolják, ha már van egy ilyen nagy házuk, próbálják a maximumot: legalább nyolc gyermeket megmenteni. Már nem félnek, már nem tennének szívesebben semmi mást. Ahogy fogalmaztak: nem belenyugodtak, hanem elfogadták, hogy számukra az Istentől kirendelt hely itt van.

Így nyitotta meg kapuit a beregszászi Sámuel és a holland Szivárvány Alapítvány égisze alatt a hetedik családtípusú gyermekotthon is Kárpátalján, betöltve küldetését: árva és elhagyott gyermekek számára második esélyt kínál, hogy szerető családban nőjenek fel. A december 6.-i ünnepélyes megnyitót megtisztelte jelenlétével Jakimelena Szvetlana, a megyei gyámügyi hivatal igazgatója és Olekszandr Ledida, Kárpátalja kormányzója.

Ünnep, ha egy gyermeket megmentünk, s háromszor nagyobb, ha hármat, indította köszöntőjét a kormányzó. Beszélt arról, hogy a világháború végeztével sok gyermek maradt árván, és törvény született az internátusok létrehozásáról. Ezek az intézmények, még ha megpróbálják is, nem helyettesíthetik az édesanyákat és az édesapákat, akikkel a gyermekek megoszthatják örömeiket, fájdalmaikat, mondta. Olekszandr Ledida megköszönte az alapítványok segítségét és a helybéliek elszántságát, majd átnyújtotta ajándékát a gyermekotthon lakóinak.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a 138. Zsoltár 8. versével köszöntötte a gyermekotthon nevelőszülőit.

Ezzel bíztatva őket: Isten a gyermekek s a szülők javára döntött így. A püspök beszélt arról is, hogy a családot Isten alkotta, ezért nincs jobb, nincs tökéletesebb hely ennél a gyermekek számára. Minden gyereknek szüksége és joga van a családhoz, fogalmazott.

Visszaemlékezéssel kezdte beszédét a hollandiai Szivárvány Alapítvány elnöke. Elmondta, hogy a kezdeti nehézségek ellenére sikerült hidat építeni a két kultúra között, ehhez pedig bizalomra volt szükség. Hollandiában magánszemélyek, illetve a kormány nyújtott pénzügyi segítséget, de a helyi közösségnek is sokat kellett dolgozni azért, hogy az otthon felépülhessen. Piet Houtman az Úr áldását kérte a befogadó családra, hogy otthonuk különleges hellyé váljon a helyi közösségben.

Az adományokért, a kétkezi munkáért és az elmondott imádságokért mondott köszönetet Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke. További munkájukra áldást kérve köszönte meg a kárpátaljai állami adminisztráció segítségét, amivel a már működő és a most megnyílt gyermekotthonokat támogatja. Az 1Jn 3, 16-tal fordult a nevelőszülők felé: legyen mindennapjaitok meghatározója a krisztusi szeretet, ezzel forduljatok gyermekeitek felé! Jézus kegyelme és a hitből fakadó cselekedetek beszéljenek helyettetek, kérte.

A gyermekotthon viski építői és megálmodói részéről Farkas István vállalkozó köszöntötte a vendégeket. Beszámolt az öt évvel ezelőtt megfogant tervekről, a kezdeti munkálatokról, s arról, hogy a kétségbeesés után hogyan tették le Isten kezébe az építkezést. Mint mondta, mindezt hálaadással akarták befejezni, mert minden, ami jó, az Isten kezéből van.

A 127. Zsoltár első versével kezdte mondanivalóját Kiss József, a viski családtípusú gyermekotthon nevelőszülője: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői”. Mint mondta, mindez ennél az építkezésnél tapasztalható volt. Bizonyságot tett arról, hogyan lettek a gyermekotthon építésének segítőiből nevelőszülőkké. A kezdeti elbizonytalanodás idején Isten egy igeverssel biztosította őket arról, hogy alkalmas voltuk az Úrtól van (2Kor 3, 5). Hiszik, hogy Isten választotta őket erre a feladatra, és Ő lesz az, aki ehhez a szolgálathoz erőt, bölcsességet és türelmet ad számukra. Szeretnénk feladatunkat Isten tetszésére és gyermekeink örömére végezni, zárta gondolatait Kiss József nevelőszülő.

Soós Katalin