Ahogy azt Sipos Géza, az Alapítvány elnöke elmondta, ilyen alkalmakra rendkívül nagy szükség van, mivel a jelenleg hatályos törvények 3–6 éves korban teszik lehetővé azt, hogy az árva vagy elhagyott gyermekek nevelő szülőkhöz kerülhessenek (ámbár az ingerszegény környezetben egyévesen is három – négyhónapos csecsemő fejlettségi szintjén vannak az árvaházak lakói). Így nem ritkán tízévnyi negatív megtapasztalást kell egy életen keresztül orvosolnia a családoknak. Ezért is a Sámuel Alapítvány munkatársai szeretnének legalább negyedévenként hasonló tréningeket szervezni, melyek a gyermeknevelés napi huszonnégy órás szolgálatához nyújthatnak segítséget, tájékoztatott az alapítvány elnöke.

Ez alkalommal Török István nyugalmazott lelkipásztor és Örsi Anikó a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára látta el hasznos gyakorlati tanácsokkal a szülőket.

Török István áhítatában arról szólt, mi az, amit meg kell tanulnunk a gyermekektől. Ezek között említette a beleélő képességet, melyet leginkább a gyermekekkel való foglalkozás során lehet elsajátítani. Majd a csodák elfogadását emelte ki. Mint mondta a gyermeki szívben olyan hit van, ami nem ismer lehetetlent az Istennel kapcsolatban. És ez így is van: Istennél nincs lehetetlen. Végül hangsúlyozta: ha az Úr Isten ekkora értéket ad a kezünkbe – legyen az saját vagy nevelt gyermekünk – valamit meg kell tanulnunk Krisztustól a gyermekre nézve: ránk bízatott, de nem a tulajdonunk. Hatalmat ad fölöttük, de hogy úgy bánjunk velük, ahogy Ő velünk, gyermekeivel.

Örsi Anikó mentálhigiénikus, pszichológus az Alapítvány kuratóriumi tagja is, aki indulásától kezdve figyelemmel kísérte a Sámuel Alapítvány munkáját, Isten csodájaként tekint vissza erre az útra, mialatt egy kicsiny magból fantasztikus dolog született. Örömmel konstatálta, hogy az alapítvány egyre inkább igyekszik az anyagi támogatás mellett a nevelésben is segíteni a családokat, amire talán a legnagyobb is a szükség, és minél hamarabb szeretnék elindítani a fogyatékos gyerekekkel való foglalkozást is egy szociális munkás bevonásával.

Mint a gyermeki lét sajátosságairól tartott előadásban hangsúlyozta: akármilyen szeretettel is veszik körül a családok, a gyerekek múlttal érkeznek, akkor is, ha pár hónaposak, vagy ha több évesek. Hiszen a magzat fogantatásától kezdve emlékekkel, érzésekkel bír. Ez rendkívüli módon befolyásolja további életét, és nyilvánvalóan óriási türelemre van szükség ahhoz, hogy szülőkként, nevelőkként megfejtsük, gyermekünk egy magatartásforma által mit szeretne elmondani, mi az, amit szavak nélkül szeretne közölni környezetével. A pszichológus elmondta azt is, hogy a nevelő szülőknek mindig számolniuk kell azzal, hogy bármennyire is szeretettel fogadják a gyermekeket, a fiatal korúk ellenére átélt negatív megtapasztalásokat csak kompenzálni lehet, teljesen gyógyítani nem. Még a családoknak sem. Ahhoz, hogy mégis tudják: érdemes, nagy hitre és önbizalomra van szükség.

Az előadás során és a beszélgetések alatt felmerülő kérdések után elgondolkodtam azon, vajon a nehézségekkel farkasszemet nézve, ha csak ideiglenesen is, de elbátortalanodnak ezek a szülők, akik saját gyermekeik mellett hat-hét nevelt gyermeket szeretnének a lehető legteljesebb életre vezetni. A válasz figyelemre méltó:

– A feladat nem is olyan nehéz, talán csak kívülről látszik annak. Vagy csak a jó Isten adja úgy, hogy ne terheljen bennünket ez az érzés – válaszol kérdésemre Kincses István, hat és egy születendő gyermek édesapja, a tiszabökényi gyermekotthonból. – Minden szolgálatnak megvan a nehéz s a könnyebb oldala. Szerintem ezeknek a gyerekeknek nevelése sokkal több szépséget, örömet ad, mint nehézséget hordoz.

– A kert első kinyíló virága az enyém, amit kilenc gyermek nyújt át – folytatja a beszélgetést Baraté Angéla, kilenc gyermek anyukája Csetfalváról. – Ezt nem lehet semmivel sem összehasonlítani. Mert ha egy anya szereti a gyermekét – legyen az egy, kilenc vagy tizenkilenc – annyi örömet kap vissza. Én buzdítok minden szerető anyát, aki örömet akar az életben, a munkában, a mindennapjaiban találni, vállalja fel a gyermeknevelést! Ez a legszebb feladat a világon.

Soós Katalin