A Beregszászi Református Egyházközség Honlapja

Ökumenikus istentisztelet 2017. március 15-én

2017-03-15 13:56:43 /

Textus: 1Sám 14,6-7

6. Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az Úr, mert az Úr előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást. 7. Fegyverhordozója így felelt neki: Tégy mindent úgy, ahogyan gondolod. Láss hozzá, én veled leszek, bármit tervezel!

 

Kedves ünneplő egybegyültek!

Hősök, pribékek, árulók, gazok, honmentők és hazátlanok, voltunk minden, amit csak akartak a habzó szájú álapostolok.  Négyszer szabadítottak föl azóta propagandás vad próféciával és mind a négyszer más zászló alatt! És mind a négyszer esküdtek reá, hogy most lettem szabad! Hát ez a szabadság, emberek?   Szónokló, híres emberek! Élők s holtak mind ezt akarták…?  S mi lesz, ha majd egy szép napon megkérdezi egy kisgyerek:   „Édesapám, mi a szabadság…?”  Wass Albert Emlékezés egy régi márciusra

Elcsendesedve Wass Albert verssorai elevenedtek meg bennem erre az igehirdetésre készülve. Mi a szabadság? Egy biztos, a válasz nem elméleti vagy filozófiai definíció. Ahogyan 169 éve sem volt az. Az adott élethelyzetben megfogalmazott igény, válasz, ahogy láthatjuk ezt a Pilvax kávéházban felolvasott 12 pontban.

Minden kornak, minden élethelyzetnek, minden nemzedéknek megvan a maga igénye, elvárása a szabadsággal kapcsolatosan. Mi a szabadság mai értelmezése, igénye?

Anyanyelvhasználat? Ma még megvan! Ha folyamatos ijesztgetések is hangzanak, ha nap mint nap szűkítik akár a Pulzus rádió magyar szövegének a használatát.

Szabad mozgás? Ma már megvan, még ha több órás várakozás is szükséges a határon való átjutáshoz.

Vagy netán az a szabadság, hogy szabad vallásgyakorlás címen a keleti vallások jóga, meditáció stb. épül be észrevétlenül a keresztyén társadalmunkba?

Talán jó lenne mindannyiunknak a keresztyén alapértékek újra felfedezése, átgondolása. A Szentírás tanúsága szerint az emberé a munka, Istené az áldás. Istentől kell elkérni a helyes cselekvést, az időbeni cselekvést. S hogy mikor, minek van itt az ideje?

Az idővel kapcsolatosan a Biblia kétféleképpen szól: Az úgynevezett Chronosz és a Kairosz. A Chronos a történelem az idő múlása, pergése. A kairosz viszont az elkészített, kegyelmi pillanat, melyet Isten készít el ember, nemzet életében. Az ember minél inkább ismeri fel a számára adatott kairost, elkészített kegyelmi pillanatot, annál inkább válik az az egész nemzet kegyelmi pillanatává. Hiszem, ilyen volt nemzeti ünnepünk elindulása. Egyének: Kossuth, Szécsényi, Petőfi egyéni elkészített pillanatának a felismerése, mely nemzetünk kairoszává vált.

A felolvasott igeszakaszban Isten népe életében láthatjuk ezt szemléletesen, mellyel kapcsolatosan három kérdés fogalmazódott meg bennem:

1. Van-e szabadság Istenre figyelő bátor ember nélkül?

2. Van-e szabadság Istenre figyelő közösség nélkül?

3. Van-e szabadság Isten nélkül?

Isten népének az életében nehéz időszak van. A filiszteusok uralma alatt élnek. Használhatják a nyelvüket, van egy bizonyos megcsonkított önrendelkezésük, de teljes kontroll alatt. Valami elkezdődött, mert összegyűltek a filiszteusok ellen, de tele vannak félelemmel, Sőt a várakozás ideje alatt egyre többen szétszélednek s hagyják ott a sereget. Ebben a helyzetben ismeri fel Jonathán, Saul fia a kegyelmi pillanatot, s fogalmazza meg azt a hitvallását, bizonyságát, amely cselekvésre készteti. „Akár sok akár kevés ember által szerezhet szabadulást az Isten”.

A szabadság kérdésének mindig van aktualitása, különösen itt Kárpátalján. A kérdés van-e Istenre figyelő, bátor ember, aki Jonatánhoz hasonlóan, Istenben bízva vallja, hogy akár egy ember által adhat szabadulást az Isten. Azt szoktuk mondani, egyedül nem megy, és mennyire igaz... Az elsőnek társak kellenek. Jonatánnak ott volt a fegyverhordozója, aki hasonló hittel kész volt a lehetetlenre. Majd Jonatán példája megmozgatta az egész sereget. Összefogás, közösség nélkül nincs győzelem! Ezt láthatjuk nemzetünk szabadságharcában is. Jonatánhoz hasonlóan, voltak kiemelkedő, Istenre figyelő s benne bízó emberek, s álltak mögéjük egyre többen. 1848. februárjában ott vannak a felkelők Párizs utcáin. Majd március 3-án Prágában, március 13-án Bécsben.1848 március 14-én Budapesten.

Elgondolkodtatóak Török Ignác szavai: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”

Kedves Testvérek! Ma sincs ez másképp. A társadalmunk legkülönfélébb területén is arra van szükség, hogy legyenek Istenre figyelő, bátor emberek, akik tudják, hogy az Úr előtt nincs akadály, – akár egy ember, akár sok által is adhat szabadulást –, akiknek hitben való kiállása, bátorsága másokat is kiállásra indít.

Kívánom, hogy személyre szabottan mindannyian a magunk helyén lássuk meg az elkészített, kegyelmi pillanatokat, a kairoszokat, s Istenbe vetett hit által tegyük meg, ami ránk biztatott. Így kívánok áldott ünneplést mindnyájunknak. Ámen.

Ökumenikus istentisztelet, Taracközi Ferenc