Aktualitások - Hírek

Rendhagyó ifjúsági alkalmat szerveztek a beregszászi fiatalok advent második vasárnapjának előestéjén a KRISZ-pontban. A gyülekező játékok vidámságát követően az elcsendesedés ideje érkezett el. Egy rövid, adventről szóló beszámoló után gitárral és énekszóval kezdődött a ráhangolódás. Miután a földön elhelyezett mécsesek lángjából adventi spirál képződött, mindenki a maga módján kapcsolódhatott be a körbe, közben adventi dallamok és bibliai idézetek hangoztak el sötétségről és fényről, bűnről és szabadulásról, bukásokról és lelki magasságokról. Ezt követően sor került az élmények megbeszélésére, a tanulságok közös levonására, üzenetek megfogalmazására.
Szemere Judit áhítatában hangsúlyozta, az adventi időszakban sokszor jellemzőbb a megszokás, a rohanás, az idegesség, a külsőségek megteremtése, mint az elcsendesedés, a feltöltődés vágya. Pedig Isten arra hív bennünket, hogy töltsük meg ezeket a napokat tartalommal, keressük a vele való találkozás lehetőségeit, áldásait, s ne hagyjuk, hogy a szeretet meghidegüljön bennünk. Az áhítat után, a gyertyák elfújásakor elhangoztak azok a vágyak, amelyek teljesülését az adventi időszaktól várják a fiatalok.
Az este komoly részét újra a vidámság követte, melynek hangulatára érezhetően rányomta bélyegét az előző óra. Mindenki kapott két-két igés kártyát, egyet saját részre, egy másikat továbbajándékozás céljából. Meggyulladt az adventi koszorú gyertyája, megterült a szeretet asztala süteményekkel és teával, s folytatódtak a közösségi játékok.
O.T.

tovább

Presbiterválasztás_2009

/ 2009-12-06 18:31:32

A december 6-án meggyújtottuk a második gyertyát is az adventi koszorún. Az igehirdetést követően a gyülekezet közgyűléssé alakult és presbiterválasztást tartottunk. A gyülekezetünkben megtartott presbiterválasztási közgyűlésen 289-en adták le szavazatukat.

Ebből 7 érvénytelen.

A 282 érvényes szavazat alapján a választás első fordulójában a következő személyek lettek presbiterré választva:

1. Barna György
2. Birta Sándor
3. Ifj. Bundás Péter
4. Id. Cseh Sándor
5. Dancs János
6. Gogola István
7. Homoki Albert
8. Horkay Sámuel
9. Iski Sándor
10. Jakab Sándor
11. Krémer István
12. Lacz Győző
13. Ladányi Katalin
14. Nagy Levente
15. Nagy Sándor
16. Olasz János
17. Olasz László
18. Ponc Ilona
19. Samók Attila
20. Sipos Géza
21. Szabó Csaba
Az üresen maradt három hely betöltésére 2009. december 13-án újabb választás keretében kerül sor, egyházközségi közgyűlés keretein belül, a vasárnapi istentisztelet után.

A jelölő-választó bizottság elnöke: Kacsó Géza

tovább

A név, ami embert jelent

/ 2009-11-24 18:03:09

Talán sokan mennek be és jönnek ki templomunk főbejáratán úgy, hogy nem tűnnek szemükbe a nevek, melyeket márványtábla őriz. Viszont vannak, akik még emlékeznek a sztálinizmus áldozataira, azokra, akiknek hitükért, nemzetiségükért kellett meghalniuk. Ezek a táblák hivatottak arra, hogy ne merüljenek feledésbe a nevek, melyek embereket jelentenek.
A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma pályázati úton nyújtott anyagi támogatást néhány kárpátaljai műemlék, emléktábla felújításához, azok környezetének rendezéséhez. Gyülekezetünk ebből a forrásból újíthatta fel a templom főbejáratánál lévő emléktáblákat, állíthatta a templom külső falára helyezett Kálvin János-emléktáblát, végezhette el a templom északai megvilágítását és rendezhette a templom bejárata előtti kis teret.
Az emléktáblák felújítását Bocskor László és özv. Bocskor Imréné végezték.
A templom megvilágítását Iski Sándor villanyszerelő és Krémer István villanyszerelő, presbiter végezték el.
A tereprendezésben számos presbiter és gyülekezeti önkéntes vett részt így teremtve méltó helyet az emlékezéshez.

tovább

Advent

/ 2009-11-23 11:56:11

Várakozás ma és az Ószövetségben

Századunkat, a 21.-et mindenki úgy emlegeti, hogy felgyorsult idő, a felgyorsult világ. Ebben a megállapításban valóban sok igazság van. A leveleink fénysebességgel száguldanak az interneten akár egy másik kontinensre is, és pillanatok alatt választ kapunk a másik féltől. Bárkit bárhol utolérhetünk a mobiltelefon segítségével. Autóink egyre gyorsabban száguldanak, hogy rövidebb idő alatt repítsenek el minket célunkhoz. Az információ is pillanatok alatt elér mindenkit a modern kommunikációs eszközök segítségével.

Talán ezek mind közrejátszanak abban, hogy a mai ember nem szeret várni. Hiszen minden olyan gyorsan egy gombnyomásra, „klikkre” történik körülöttünk. A várakozás csupán szükséges rosszként van jelen az életünkben. Azt hiszem Adventben, készülve és várva a Karácsonyra nem érdektelen ez a téma. Tudunk-e még egyáltalán örömmel várni?! Képesek vagyunk-e ebben a világban örömmel várni az Úr érkezését? A bibliai időkben a várakozás sokkal inkább hozzá tartozott az emberek mindennapjaihoz és nem feltétlenül ellenségesen kezelték azt.

Az Ószövetség ideje szinte teljes egészében a szabadítóra való várakozás idejeként fogható fel. A szabadító-várás egyidős a bűnnel. Közvetlenül bűneset után olvassuk az 1 Mózes 3,15-ben az úgynevezett ősevangéliumot, ami arról szól, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos majd. Az ember bűnére Isten a szabadító ígéretével válaszol. Itt kezdődik az a várakozás, amely az egész Ószövetségen végighúzódik Krisztusig. Szabadítóra vár az Egyiptomban rabszolgasorban élő zsidó nép (2 Mózes 2,23). Szabadítóra vár a bírák korának népe az idegen fosztogatók miatt (Bírák 3,9; 6,6; 10,15 stb.). Szabadítót szeretne a nép Sámuel korában, mikor királyt kér magának (1 Sámuel 8,5 és 9,16), hogy legyőzzék az őket szorongató filiszteusokat. A királyok idején is Istentől kér segítséget a szorult helyzetben lévő nép (pl. 2 Krón 20,10-12). A megváltót várja a nép később a Babiloni fogságban is. Ezt a szabadítót ismerik fel Cyrusban, a perzsa királyban (Ézsaiás 45,1-4kk). A szabadítót látják a fogságból hazatértek saját vezetőikben is. Így kap bizonyos messiási jelzőket Jósua főpap és Zerubbábel (Zakariás 4). Jól látjuk tehát, hogy Isten népének egész életén végighúzódik a szabadító utáni vágyakozás.

A bűn következménye a nép életében Isten ítélete, legtöbbször egy idegen nép elnyomása, vagy valamilyen természeti csapás (pl. sáskajárás, jégeső). Ezektől a következményektől szeretne megszabadulni a nép, mikor Istentől segítséget kérnek. Isten meg is hallgatja a nép kérését, és szabadítót, ad az őszinte kérésre. De ezek az ószövetségi messiási előképek csak a bűn következményeit háríthatják el, magával az Isten iránti hűtlenséggel nem tudnak mit kezdeni. Ahhoz, hogy a bűn győzessen le, embernél nagyobbra, Isten fiára, Jézus Krisztusra van szükség. A szabadító-váradalmak Benne teljesednek be. Ő az, aki Isten ítéletét végérvényesen elfordítja az emberről, és az Atyával való elrontott kapcsolatunkat helyreállítja. Mindezt az első Karácsonykor megszületett megváltó végzi el.

A nagy Szabadítóra évezredeken át várt az emberiség. Isten pedig elküldte Őt akkor, mikor itt volt az ideje. Ki mondaná azt, hogy a várakozás ideje hiába volt?! Mi néha szeretnénk Istent is siettetni, ígéretei beteljesítéséhez határidőt szabni... A várakozásnak azonban megvan a maga szerepe. Isten készítgette az embert az édenkerttől Krisztusig, hogy az igazi szabadítót felismerjük és elfogadjuk. A várakozás ideje alatt csodálatos változásokon ment át az ember. Sok mindent megtanultunk Istenről, az ő hűségéről és szeretetéről és az emberi lélekről is. A várakozás célja a felkészítés volt.

Adventben Karácsonyra készülünk. Várjuk a közelgő ünnepet. A kirakatokban már egy hónappal az ünnep előtt megjelennek a karácsonyi díszek, mintha csak előre akarnánk hozni, vagy meg akarnánk hosszabbítani az ünnepet is. „Ne kelljen várakozni, legyen Karácsony akkor, amikor én akarom.” Ez a gondolkodás hibás.

Nem elpocsékolt idő a várakozás! Isten a várakozás alatt készítgeti a szívünket az Ő ajándékának az elfogadására. Sokkal jobban tudunk örülni valaminek, amire vártunk és beteljesült, mint a hírtelen ölünkbe hulló ajándéknak. Az ünnep fényességét meg kell előzze a tisztulás ideje. Ez az Advent. Használjuk ki jól a várakozás idejét! Legyen ez alkalom arra, hogy ne csak a házunk táján, de a lelkünkben is nagytakarítást tartsunk. Ne csak a lakásunkat, de a szívünket is ünnepi díszbe öltöztessük. Míg az ajándékra várunk, készüljünk annak elfogadására.

Mindez nemcsak a Karácsonyvárásunkra igaz. Ha Isten ígéretei még nem teljesedtek be az életünkben, annak legvalószínűbb oka az, hogy nem vagyunk még készen erre. Ne Istent próbáljuk sürgetni, hanem magunkat készítsük az elfogadásra. Így lesz számunkra teher helyett áldássá a várakozás ideje.

Kacsó Géza, lelkész

tovább

Presbiterválasztás

/ 2009-11-23 11:54:07

Az elmúlt vasárnap a presbiterválasztás a következő lépéshez érkezett:

A keddi presbiteri gyűlésen a presbiterek határozatot hoztak a választás napját illetően. Ennek értelmében két héttel a választást megelőzően a jelölteket a gyülekezet előtt be kell mutatni.

A Választási Bizottság elnöke, Kacsó Géza, főiskolai lelkész bemutatta a jelölést vállaló presbitereket:

1. Antal István
2. Antal Marianna
3. Badó Norbert
4. Bakos István
5. Barna György
6. Birta Sándor
7. Bocskor László
8. ifj. Bundás Péter
9. Cseh Sándor
10. Csernyiga Gyula
11. Dancs János
12. Gogola István
13. Homoki Albert
14. Horkay Sámuel
15. Iski Sándor
16. Jakab Sándor
17. Keresztény Gábor
18. Komáromi Zsolt
19. Krémer István
20. Lacz Győző
21. Ladányi Katalin
22. Nagy Levente
23. Nagy Sándor
24. Nyiri József
25. Olasz János
26. Olasz László
27. Papp Szergej
28. Ponc Ilona
29. Samók Attila
30. Seres Sándor
31. Sipos Géza
32. Szabó Bertalan
33. Szabó Csaba
34. Szlávik Zsolt
35. Zsigó Béla

tovább

Október 31-én

/ 2009-10-26 19:32:16

délelőtt 10 órai kezdettel ünnepi istentiszteletet tartunk.

Délután 14 órai kezdettel egyházkerületi csendesnapra kerül sor templomunkban a reformáció emléknapján.

Ennek keretein belül avatjuk a templomunk falára helyezett Kálvin-emléktáblát. Fellép gyülekezetünk kórus. Igét hirdet Zán Fábián Sándor püspök, evangélizál id. Pocsai Sándor lelkész, előadást tart Török István ny. teológiai tanár.

tovább