Ungváriak a zengő ige ünnepén
Az ungvári énekkar maroknyi csapata a Hősök terére is ellátogatott |
A 2002-ben szervezett első Református Énekek hangversenye azt a szándékot és gondolatot hordozta és hordozza ma is: megőrizni, megmutatni református zenei kincsünket, kultúránkat a jelen és az utókor számára. A Református Zenei Fesztivál keretében zajló XI. hangversenyre az elmúlt hétvégén került sor Budapesten, a Művészetek Palotájában.
A református kórusok seregszemléjére minden évben több új kórust hívnak meg a Kárpát-medencéből, így az „alapkórusok” – a Debreceni Kollégiumi Kántus, a Palló Imre Énekkar, a Psalterium Hungaricum Kórus stb. – mellett újabb közösségek – vajdasági, erdélyi, felvidéki, kárpátaljai – résztvevők is bekapcsolódnak a zenei szolgálatba. Szűkebb pátriánkat idén az ungvári református gyülekezet énekkara képviselte tizenhárom taggal.
– Különleges alkalom ez évről évre, hiszen a Kárpát-medencei kórusok tagjai a színpadon találkoznak először egymással és az Úr dicsőségét zengve kovácsolódnak egységbe, formálódnak egy énekkarrá – mondta el lapunknak a koncert szünetében Héder János, az ungvári gyülekezet tiszteletese. – Miért tartom fontosnak a hasonló közös alkalmakat? Mert annak ellenére, hogy mindenki a leszakadt országrészekben kénytelen élni az életét, az ilyen megmozdulásokon találkozunk egymással, érezzük, hogy egy „test” vagyunk. Egy-egy ilyen közös alkalom arról szól, hogy mindenhol egyformák az énekeink, a zsoltáraink. Hiába próbálják a különféle történészek elferdíteni történelmi múltunkat, ez arról beszél, hogy egy tőről fakadunk. Nemcsak a találkozásban éreztük az erőt, meglepett, hogy telt ház fogadott bennünket, a közönség többször együtt énekelt velünk.
(Ungvár–Budapest)
Magyar Timea