Minden összel ránktör a szomorú napoknak az emléke, amikor a 4. ukrán front által kiadott parancs szerint, 1944 november utolsó napjaiban elhurcolták a a magyar és német férfiakat "malenykij robortra". A háromnapi munkából évek lettek és az elhurcolt emberekből alig jöttek vissza. Mentek szivesen segíteni. Örültek a háború végének. De számukra és az otthon maradottak számára még nem volt vége a szenvedésnek. Mennyien nyugszanak névtelen sírokban , sokszor élve eltemetve? Nincs hova letenni az emlékezés virágát. És néhány évtizeddel ezelőtt még emlékezni sem lehetett. November 21-én emlékeztek a szimbolikus emlékkőnél az ungváriak. A szép időben eljöttek, elhozták gyermekeiket unokáikat sokan. Mert sohasem szabad elfelejteni, hogy egy istentelen rendszer legalább annyira káros volt és embertelen, mint a nácizmus. Azok nyiltan vállalták a gonosz nézeteiket, ezek pedig sumák módon a hamis ideológiába oltöztetve szerveztek népirtásokat.
Az alkalmat Tarics Zoltán az ungvári városi KMKSZ elnöke nyitotta meg a himnusz eléneklésével. Majd emlékezésre hivta a jelenlévőket. Az alkalmat Héder János ungvári református lelkész , a Kárpátaljai Reformátyus Egyház főjegyzője folytatta. A Jób könyvéből szolt az igehirdetés. Arra figyelmeztetett, hogy minden gonoszságért van elégtétel. Mi keresztyének hisszük , hogy ha mi már csak emlékezhetünk csupán, de Isten látja a sztálinizmus embertelen gyilkos arcát. De hitünk is lehet , hogy Isten sorsunkat jobbra fordítja. Nem hiábavaló a nemzeti magvetés.
Később az egybegyültekhez Kovács Miklós szólt a KMKSZ elnöke. Beszédében hangoztatta, hogy ma is számit mennyire vagyunk magyarok. Ma is szégyen , ha magyarságunk érdekét eladjuk aprópénzért. Minden korbam meglátszik a húségés a kitartás. Czellár Ibolya ungvári lakos mondta el szívszorongatő emlékeit , amelyekben édesapjáról hallhattunk, aki a fogságban betegedett meg és félholtan temették el egy névtelen sirba. Alkalmunkat megtisztelték az Ungvári Magyar Konzulátus munkatársai is.A Szózat eléneklésével és az emlékkő megkoszoruzásával ért véget az alkalom
Héder János