Ungvári Református Egyházközség

Március 15

2010-03-15 17:03:59 /

Tisztelt Ünneplő Közönség!

-Március 15-e népünk függetlenségért folytatott évszázados harcaink szimbóluma, és a polgári jogegyenlőségnek a jelképe. Ez a nap igazi jelképpé vált, amely nemzetünk szabadságszeretetét és a valódi szabadság utáni vágyát fejezi ki.

Sokan mondják, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, de a történelem csalafinta kénye úgy hozta a magyaroknak, hogy nekünk aztán többször is sikerült vérrel kivívott erényeinket elkótyavetyélnünk. S ha napjainkat nézzük, az ámítás és a nemzeti érdek elleni pártütés éppúgy fellelhető, mint hajdanán.

Magunkba kéne szállni, tükörbe kellene nézni, elhallgatni egy pillanatra, és végiggondolni a múlt tanulságait. hogy ne essünk a jelen pénzzel, ranggal, hatalommal igéző vermébe, magunkkal rántva gyermekeink és unokáink jövőjét.

Március 15 szelleme azt az egész nemzet javát szolgáló ihletett pillanatot kéri és követeli minden magyartól.

 

Vajon ilyen hazát akartunk-e? Mert amit latunk magunk körül, az  kíméletlenül, embereket és családokat szétzúzva, szétszakítva, szégyenletes módon dagasztja a sárba a még meglévő  maradék nemzeti érzéseinket, értékeinket. Őszinte tetteket, igaz szavakat, betartható és megvalósítható ígéreteket kíván mindaz a becsület, ami a nemzet jobbik felének mellére tűzte 1848-ban a háromszínű kokárdát.

1848. március 15-e faggat bennünket. Faggat elsősorban nemzeti létünkről, sorsunkról, a jövőről, a megmaradásról és annak titkáról. De faggat minket az ünnep mibenlétéről is! Olyan fundamentális kérdésekkel kell szembenéznünk, amelyek magyar nemzeti közösségünk sorskérdéseit érintik és amelyekre nekünk - a magyarság ügyében, megmaradásában elkötelezetteknek - kötelességünk választ találni. Lehetetlen kibúvókat keresni.

Képesek vagyunk-e arra, hogy ma, amikor annyifelé tépettetünk, amikor szétesik és szétfolyni látszik a nemzeti ügy, akkor itt és most is hitet tegyünk küldetéstudatunkról, meggyőződésünkről: Istennek volt és van gondolata velünk, magyar nemzeti közösséggel itt a huzatos Kárpát-medencében? S ne csak hitvallástétel legyen az ünnepi alkalom, hanem új lelkesültség és új elköteleződés a magyar nemzeti önépítés mellett.

1848. március 15-e üzenetének aktualitása, mint búvópatak újra és újra feltűnik és felszínre hozza a megtalált igazságot és nemzeti sorskérdéseink iránti érzékenységünk mindenkori felelősségét. Hozzá időről-időre, mint forráshoz térhetünk meg, ezért a mindenkori politikusoknak és írástudóknak, a nemzet polgárainak  kötelessége, hogy ezt a nemzeti forrást tisztán tartsa, hogy a nemzeti emlékezést éltesse és ébressze!

            Ha tetszik, ha nem, nincs már más választásunk. Szülőföldünk morálisan, nemzetiességében, történelmi hagyományai ápolásában  csak akkor maradhat meg és  nem végső óráit éli. Ma nem engedhetjük, hogy zúzzák szét azt a maradék büszkeséget, azt a történelmet, amely miatt könnyeinknek csillogniuk kellene a szemeinkben. Meg tudjuk-e őrizni magyarságunkat? Vissza találunk-e arra az útra, melyen őseink és a legyilkolt aradi vértanúk oly sokszor és büszkén jártak? Olvasnak-e újra majd a gyerekeink igaz történelmet? És tanítunk-e majd megint a irodalmat az utódainknak, a világ legszebb irodalmát, a magyar irodalmat. És tiszteljük e vajon valaha, vagy még egyszer úgy egymást, mint valamikor a fejüket büszkén fennhordó magyar huszárok és magyar forradalmárok? Rabok legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok?

Kívánom, hogy ezért legyünk képesek harcolni, éljen bennünk a nemzet szabadságának őrlángja, s kívánom, hogy Ungvár városa maradjon a nemzeti emlékezet őrvárosa.

Maradjon menedékünk Isten emlékezésünkben, ünneplésünkben és a  jövendőnk építésében, ahogyan Áprily Lajos ezt megrendítően adja elénk:

" S mikor völgyünkre tört az áradat

s már hegy se volt, mely mentő csúccsal intsen,

egyetlen kőszikla megmaradt,

egyetlen tornyos sziklaszál: az Isten. "

 Köszönöm türelmes figyelmüket!

Héder János - a Kárpátaljai Reforrmátus Egyházkerület lelkészi főjegyzője ungvári református lelkész.

Az ungvári ünnepségen elhangzott beszéd egyike 2010. március 15-én