A ceglédi Felszegi Református Gyülekezetből érkeztek hozzánk vendégek ez esztendő augusztusában 15 és 18 között.
Dr. Sándor Balázs református lelkész és kedves felesége kíséretében egy mikro busszal összesen 8 gyülekezeti tag érkezett az ungvári református gyülekezetbe. Közöttük híres fotóművészek és egyszerű gyülekezeti tagok is, akik vágytak megnézni ezt a mi kis tájunkat. Ők csodálhatták meg a mi kis hazánkat.
Beregszászba érkeztek Búcsú oldaláról. Az első programunk az volt, hogy megnéztük Beregszászt és ennek múzeumát, amelyben egy nagyon élmény dús beszámolót hallhattunk. Nagyon sok érdekes dolgot láthattunk. Megnéztük Beregszász városának a központját, annak a történelméről hallhattunk egy kicsit. Megnéztük templomait és a jeles helyeket. Ezután indulhattunk el Ungvárra, ahol már izgalommal vártak bennünket az ungvári gyülekezet azon tagjai, akik vendégeket fogadtak. Huksz Mária presbiter asszonytestvérünknél és családjánál két vendég férfitestvérünk tartózkodott. Jacina Marika és kedves férje, Anton fogadták a további két házaspárt. A ceglédi lelkész házaspár Héder János lelkészéknél szállt meg, ahol finom vacsorával várták a megérkezetteket. A másnapi program azzal indult, hogy reggel 8 után indultunk a Vereckei-hágóra nagyon sok apró megállóval, amikor megnézhettük Kárpátaljának szép tájait és vásárolhattunk különböző apróságokat az út szélénél kiállított bódékban. Amikor a vendégek felértek a Vereckei-hágóhoz Héder János tartott egy kis előadást a hely szerepéről, Kárpátalja magyarságának az életéről. Nagyon sok szép fotót készítettek a helyszínen. Ezután indultunk el a Sípot-vízesésig, ahol a vízesés megcsodálása után a helyi kis házikókban, filagóriákban telepedett le a kis csapat. Héder János a már előre bepácolt saslikot mintegy fél óra alatt elkészítette a kedves vendégeknek, amiről később úgy számoltak be, hogy nagyon ízlett nekik. Ez után az alkalom után tértünk vissza és látogattuk meg a Schönbrunn-kastélyt, vagyis a Kárpáti Szanatóriumot, amelynek történetét, jellegzetességeit megcsodálhatták a vendégek és hallhatták a kastély építésének szép történetét. Megcsodálhatták azt a kis tavat, ami a kastély mellett a régi Nagy-Magyarország területét formálja. Elzarándokolhattak az élet forrásáig, amit úgy tartanak számon, hogy aki megfürdik, megmosakodik benne, az megfiatalodik. Utána térhettünk ismét haza, kissé fáradtan, elcsigázottan Ungvárra, ahol megint a vendéglátók várták szeretettel a házaspárokat és a vendégeket. Szombaton a program az ungvári vár meglátogatása volt, és Ungvár centrumának némely impozáns épületének a megtekintése és ezek történetének meghallgatása volt. Megdöbbenve vettük tudomásul, hogy az ungvári várban Bátori István kardja is megtalálható, mint kiállítási tárgy. Sajnos sem fényképezni nem lehetett, sem leírást, vagy képet vásárolni nem tudtunk róla. Dél környékén az egyik kis kávézóban fogyasztottuk el ebédünket a kis csapattal és innen indultunk el a munkácsi várba, amelyet megcsodálhattuk, mint a magyar történelem és Kárpátalja csodálatos szépségű megmaradt emlékművét. Ezzel ért véget a szombati nap. Vasárnap Sándor Balázs református lelkész szolgált Héder János tolmácsolásában az ukrán gyülekezetben, majd a magyar gyülekezetben is. A ceglédi Felszegi Református Gyülekezet képviselőit szeretettel köszöntötték az ungvári gyülekezet presbitériuma és lelkészei. A rövid ittléte a vendégeknek azzal ért véget, hogy a gyülekezeti teremben a lelkész családdal és a gondnokkal együtt fogyasztották el az ebédet, majd autóba ültek és hazaérkeztek. Tudomásunk szerint két órát álltak a hátáron és sajnáljuk, hogy sokszor ez tartja vissza a mi vendégeinket, hogy meglátogassanak bennünket. Bizonnyal állíthatjuk, hogy vendégszerető nép él itt a Kárpátok alján, amely mindig várja azokat, akik szeretnének ellátogatni ezekre a helyekre. Örültünk ennek a találkozónak és máskor is szívesen várjuk vendégeinket.