A Ráti Református Egyházközség
templomának rövid története

 A ráti gyülekezet jelenlegi templomának történetét egészen a 18. század második feléig kell visszavezetnünk. Ekkor döntött úgy az egyházközség vezetősége, hogy kérelmezi a templom építését az akkori uralkodótól, II. József magyar királytól, német-római császártól. Kedvező választ is kaptak olyan tekintetben, minthogy nincs akadály a templom építésére, de inkább a szomszédos Szürte községében kellene megépíteni és a két gyülekezetet egyesíteni. A rátiak azonban kitartóak voltak ebben a kérdésben, és újabb kérelemmel fordultak a császárhoz, amelyre válaszként az uralkodó engedélyt adott arra, hogy a Kisrátban templom épüljön.

Az engedély megszerzése után Árva Krucsay Krisztina bárónő, kisráti földesúr templomhelyet jelöltet ki a gyülekezet számára, mely a forrásokban a következőképpen szerepel: „Minthogy felséges Urunk, az Kegyelmes Császár megengedte Kis Ráthban a Reformátusoknak Templomot építeni, egyszersmind parancsolta, hogy az földes Urak közönségesen helyet mutassanak, arra való nézve kiküldöttem magam helyébe Fejér András Assessor Urat Tiszttartómmal együtt, s ennek előtte egynéhány nappal, ki is mutatódott; részemről nints más difficultas, — hanem hogy egy Selléremnek ottan már felépült Házának el kelletik romlani, az helyet nékem az általam kimutatandó funduson a Kis Ráthi Gazdák tartozni fognak hasonló házat mennél elébb megkészíteni. Ezen levelemet nagyobb bizonyságra adom.” (Bozos 11. Januarii 1787. Árva Krucsay Krisztina)

A kisráti reformátusok önköltségen öntettek két harangot Eperjesen Leherer Ignasz harangöntővel. Ezeket 1793. július 23-án az Ungvárra le is hozatták, és a ráti gazdák hazaszállítva azokat haranglábra is állították.

1812-ben letették a templom kőtornyának alapkövét. Az építkezés egészen 1823-ig elhúzódott. November 9-én szólaltak meg először a harangok az új helyükön, a kőtoronyban. 1825-ben azonban a nagyobbik harang meghasadt, s így újra kellett önteni. Ezt Nemes László nagygejőci harangöntő mesterrel helyben saját alapanyag felhasználásával tették meg. Az új harang 3 mázsa 7,26 kilogramm súlyú lett és december 3-ára készült el. 1830-ban azonban a nagyobb harang ismét meghasadt, s a gyülekezet kénytelen volt ismét újat öntetni. A munkát Kisgejőcben Ittes László Sándor harangöntő végezte. A harang 1831. július 15-én került vissza és még aznap használatba is került. A harangok egyikét az I. világháború ideje alatt elvitték, a másikat később újra kellett önteni. A két jelenlegi harangunkról:

1. Harang: Bronz, domború díszítéssel. Felirata: „Öntötte Egry Ferencz Kisgejőczön 1928.” Füzérek alatt felirat: „Isten dicsőségére öntötte a kisráti ref egyház hivei közadakozásából 1929 évben. Az élőket hívogatom a holtakat elsiratom.”

2. Harang: Bronz, domború díszítéssel. Felirata: „Öntötte Egry Ferencz Kisgejőczön 1930”.

A kőtorony mellett a fából épült templom folyamatosan megadta magát az időnek, így a gyülekezet elhatározta, hogy templomépítésbe fog, azaz a meglévő fából készült templomhajó helyébe kőből építenek újat.

Az új templom alapkövét csak 1852. június 15-én tehette le a gyülekezet. Az építkezés 12 évig tart, s így 1864-ben fejeződött be, amikor is a gyülekezet frissen megválasztott lelkésze Morvay József kezdi el szolgálatát, amelyet Isten kegyelméből 57 éven át végezhetett a gyülekezetben. Az ő szolgálata alatt épült a templom körüli díszes kovácsoltvas kerítés is, amely dacolva a történelem viszontagságaival mind a mai napig körülöleli a templomot, az iskolát és a parókiát.

Stefán Miklós szolgálata idején, aki 1947-től 1997-ig pásztorolja a gyülekezetet, két felújításon esik át a szent hajlék: 1957-ben, valamint 1976-ban.

1998-ban, a frissen megválasztott lelkipásztor és presbitérium arra a döntésre jutnak, hogy a templomot ismét tatarozni kell. Így Fodor Gusztáv lelkészsége és Kiss Géza gondnoksága alatt a templomot a gyülekezet saját erejéből, főképp a presbiterek és elszánt gyülekezeti tagok önkéntes munkájával, az akkori lehetőségekhez mérten kívülről és belülről megújítják.

Végül elérkezünk a közelmúlt eseményeihez, amikor is 2009-ben a gyülekezet vezetősége elhatározza, hogy a templom belsejét modern szigeteléssel látják el, a falakat teljes egészében felújítva. A régi vakolat jelentős részét eltávolítottuk, a szükséges mértékben újravakoltuk, szigeteltük, gletteltük és színeztük.
A munkálatok javát id. Veres Sándor mester végezte el brigádjával, de az előkészítő munkálatokban rendkívül sokat segítettek a gyülekezet önkéntesei.

2010-ben a templomunk tetőszerkezetét vizsgáltuk át, javítottuk és festettük újra teljes egészében, a torony kivételével.

2011-ben, azaz idén a gyülekezet ismét komoly munkába kezdett, imádsággal és komoly áldozathozatallal a templom teljes külső felújításához láttunk hozzá.
A lehetőségeket végiggondolva jutottunk arra, hogy a külső vakolat hibás részeit el kell távolítanunk, vakolaterősítő hálóval újra kell vakolnunk a teljes épületet, illetve a klasszicista oszlopos elrendezést fém profilokkal kell hangsúlyosabbá tennünk.
A templom színezetét ünnepélyesebb, melegebb árnyalatokra cseréltük.
A munkálatokat két mesterember, Péntek Dániel és Vovcsuk Volodimir végezte a gyülekezet megelégedésére. A falakon végzett munkával párhuzamosan javítottuk az esővíz elvezetését, felújítottuk a templom körüli kerítést, a toronyablakokat, s végül egy szerény éjszakai megvilágítást is kapott a homlokzati rész.

Hálásak vagyunk Istennek, amiért lehetőséget adott erre a megújulásra, s köszönet illeti mindazokat, akik áldozathozatalukkal és odaszánt önként munkájukkal tettek azért, hogy ez a templom Istenünk dicsőségét hirdesse!