
2010. január 22-én rendhagyó alkalmon vettünk részt a gyülekezet ifjúságával. Az alkalomról beszámolót írt egyik nagyifisünk, az UNE negyedéves hallgatója, Kiss Diána:
Ahogy tetszik
Az ifi alkalmával, néhány nappal az előadás előtt vetődött föl, hogy közösen elmenjünk erre az előadásra, nekünk pedig tetszett az ötlet. Az ilyen irányú felvetésekre mindig kaphatóak vagyunk .
A kulturált szórakozási lehetőségeknek igencsak híján vagyunk, pedig saját tapasztalataim szerint lenne rá igény. Ez abból is látszik, hogy közülünk is sokan most először jártak színházban, de eljöttek.
Az előadásra január 22-én 18:00 órai kezdettel került sor, a KMKSZ magyar kultúra napi rendezvényei keretén belül, az ungvári Megyei Zenei-Drámai Színházban. Az estén a Kárpátaljai Megyei Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) társulata Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékát adta elő.

Már megérkezésünkkor sejteni lehetett, hogy teltház lesz, s a kezdés időpontjára zsúfolásig megtelt a nézőtér.

Az estet Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke nyitotta meg. Köszöntőjében elmondta, hogy az előadással a magyar kultúra napját és nemzeti imádságunk, a Himnusz születésnapját ünnepeljük. Beszédében felhívta a figyelmet arra a sajnálatos jelenségre, hogy nem ismerjük kortárs művészeinket. Ha Petőfi Sándorról, József Attiláról vagy Ady Endréről van szó, senki sem vitatkozik jelentőségükön, de más a helyzet pl. Wass Albert, Márai Sándor illetve Faludy György esetében. A mi felelősségünk, hogy megőrizzük kultúránkat vagy hagyjuk, hogy fölmorzsoljanak minket.

A színpadon ezt a több mint 400 éves darabot az igényeknek megfelelően új köntösbe öltöztetve, modernizáltan tekinthettük meg.
Témája mi más is lehetne, mint a szerelem. A történet abban az időben játszódik, amikor Franciaország tartományokra – vagy ahogy nevezték, hercegségekre – volt felosztva. Az egyik ilyen tartományban egy bitorló uralkodott, aki bátyját, a jog szerinti herceget megfosztotta trónjától és száműzte. A herceg, akit így országából elűztek, néhány hűséges kísérőjével visszavonult az ardennes-i erdőbe. A háborítatlan természetben a főurak lelkét hamar átjárja a szabadság és a nyugalom, megszerették ezt az életet. A száműzött hercegnek egyetlen lánya volt, a neve Rosalinda, s a bitorló, Frigyes herceg, amikor apját száműzte, őt magát visszatartotta az udvarnál, hogy lányának, Céliának társalkodónője legyen.
Egy alkalommal az udvarba érkezik Orlando, kinek apja egy szintén eltávolított nemes, a száműzött herceg barátja volt. A fiatal és erős fiút gonosz bátyja, Olivér, apjuk halála után egy díjbirkózóval akarja megöletni, mivel irigyelte, hogy mindenki szereti. Orlando azonban legyőzte ellenfelét. Ezt látva Rosalindában először kíváncsiságot, majd szerelmet ébresztett, s az érzés kölcsönös volt. Frigyes ezt nem nézte jó szemmel, így Rosalindát apja után küldte, a két lány azonban álruhát öltve megszökött. Úgy alakul a történet, hogy egyazon erdőben rejtőznek el. Az erdőben Rosalinda (fiúruhában) látszólagos szerelmi praktikákkal próbálja kigyógyítani Orlandót a szerelemből, aki modoros, gyenge versikéivel tudatja a világgal, hogy szereti Rosalindát. Hosszas játékuk végén Rosalinda felfedi kilétét és feleségül megy Orlandóhoz. Célia a megjavult Olivér hitvese lesz, Próbakő, az udvari bolond elveszi Jucit, az együgyű parasztlányt, míg a felfuvalkodott Phoebe, aki korábban a fiúruhás Rosalindába volt szerelmes, kénytelen elfogadni Silvius, az egyszerű pásztor szerelmét.
A darab talán legtöbbet idézett része a következő néhány sor:
,,Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellépés s lelépés: s mindenkit sok szerep vár
Életében…”
A közönség az előadást vastapssal jutalmazta, s reakcióiból ítélve a betűzdelt slágerek (pl.: Boldogság gyere haza) ötletét díjazták leginkább.
Én a magam részéről nagyon jól szórakoztam, de úgy gondolom, mondhatom ezt mindnyájunk nevében. Szükség van ilyen alkalmakra is és a legközelebbin is szeretnék ott lenni.
Még néhány kép:


További képek a csatolt galériában...