2010. április 28-án délután 17 órai kezdettel Punykó Mária tartott nekünk, a diákoknak, egy rövid kis előadást. Az előadás címe: A Jancsi csillagtól a Vénuszig… A tanárnő szerint: népköltészet – folklór – magyar irodalom. Ez a három össze van kötve. Mind a három egymásra épül. Először is kezdte egy rövid önéletrajzzal…
Sok helyre el akarták vinni, de ő csak tanítani akart, ezért Beregújfalura került el. Ez a falu egy hagyományőrző község. Élete legszebb periódusa az, hogy ott lehetett és megismerhette az ottani nép kultúráját és életét. Az ember törekszik a jólétre. Gyönyörű a táj, de mi mégis levertek vagyunk. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat otthont kell teremtenünk. Január 1 – Új nap Jelmondata:” Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Az otthoni világot meg kell teremteni. Ahhoz ismerni kell a körülöttünk lévő emberek hagyományait. Nem szabad szégyellni a múltunkat, hanem meg kell őrizni a szokásokat. A gyökértelen ember boldogtalan, a szívében érzi a hiányt. Mi, magyarok, ide tartozunk, és engedni kell, hogy gyökereink legyenek. Ne legyünk iringók (ördögszekér), ha nem legyünk napraforgók, ami hasznos és a fény felé fordul. Egy nyári éjszakán, ha felnézünk az égre ne az idegenséget lássuk, hanem érezzük, hogy ez a mi csodálatos világunk. A népdalokban a Göncöl-szekér a miénk, mert máshol Nagymedvének, Jancsi csillagnak, Jézus szekerének hívják. Csak itt a mi magyar népünk nevezte el így. Ha régen összeült a család apraja-nagyja, akkor a történetet így kezdték el: „Amikor Krisztus Urunk Szent Péterrel a Földön járt…” Ezután jöttek csak az igazi jó történetek. Ebből tudtuk meg, hogy hogyan lett a teknősbéka, és honnan ered a Jancsi csillag. Amit a kedves Mária tanárnő el is mesélt nekünk: „Amikor Krisztus Urunk Szent Péterrel a Földön járt élt egy gyönyörűségesen szép leányka. Hát a király kertésze beleszeretett a királylányba, de mivel ő szegény volt, nem nyerhette meg a szíve választottja kezét. Egy napon észrevette, hogy a királylány nagyon szomorú. Meg tudta, hogy azért ilyen kedvetlen, mivel ő a Göncöl szekeret meg akarja kapni ajándékba. Ha valamelyik legény elhozza neki, akkor annak adja a kezét. Jancsi barátunk, a kertész elhatározta, hogy lehozza neki. Felmászott az égre és húzta a szekeret, ami meggörbült, és visszaugrott. Jancsi ott maradt fenn az égen, bánatában. Ha felnézünk az égre és a Göncöl-szekér mellett látunk egy kisebb csillagot, az Jancsi lesz, aki még mindig próbálkozik éjszakánként lehozni a csillagokat a szerelmének.” Sajnos azt tapasztaljuk, hogy mostanában nincsenek ilyen érdekes, furfangos játékok, mesék pedig ezek az embereket közelebb hozták egymáshoz. Ha a hagyomány nem öröklődik apáról fiúra, az holt marad. Legősibb hagyományunk az édes anyanyelvünk. Gaál Sándor szerint: az anyaöl (keletkezés), anyaföld (egész életünk lezajlása), és a legfontosabb az anyanyelv, ami mindegyiket összefogja. „ A szólások azok képletes kifejezések. Láthatóvá teszik az életünket.” – Punykó Mária szerint. Minden szólásnak meg van a maga története. Ó. Nagy Gábor szerint: „Nyelvünk virágai a szólások.” Minden faluban másképpen nevezik a virágot. A tanárnő is mondott is egy pár példát: lénia – rézvirág, csutora, Pista kalap, pecsét rózsa, legényrózsa gyermekláncfű – pongyolapitypang, csorbóka (Beregszász környéke), karakac (Dercen), pampalinka (Gecse), karalánc (Beregújfalú), butykó (Beregrákos) Istengyümölcs – galagonya, vajaska A néprajzos nem csak a múltat keresi, hanem mi tartozunk ezzel nemzetünknek. Az életben a hagyomány fog átsegíteni minket a buktatókon. A pénzünkbe nem kapaszkodhatunk, hanem a kultúránkba. Minden elfelejtett szó, elfelejtett szólás a mi szegénységünkkel jár. Amikor veszedelmes idő volt a magyart mindig a nyelve mentette meg. Ha mi elfelejtjük hagyományainkat, szólásainkat, akkor minket mi fog megmenteni? Vegyük csak a Vénusz csillagot. Az unokáinknak azon a néven fogjuk mondani, amit mindenki tud, vagy egy őrzött, kis vicces történettel fűzzük meg. Vénusz – Esthajnalcsillag. Már nem szebben hangzik? Nem közelebb áll a szívünkhöz? Amikor a munkások elindultak dolgozni, akkor addig dolgoztak, amíg fel nem jött a legfényesebb csillag az égre, a Vacsoracsillag. Aztán jóízűen indulhattak haza a nagy munkából. Végezetül Kovács András tanár úr köszönte meg Punykó Máriának, hogy eljött közénk és közelebb vitt minket a múltunkhoz. Bacskai Adrienn, 2. osztály.