Ha össze akarjuk foglalni, egy mondatba szeretnénk sűríteni azt, ami az első karácsonykor történt, nem is találhatnák jobb mondatot, rövidebb megfogalmazást, mint amit az angyal mond el a pásztoroknak:
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”.
Ebben minden benne van, a karácsony lényege, a karácsony történéseinek a középpontja, amit tudni és amit elfogadni kell, ebben a mondatban megtalálható.
Ezeknek a szavaknak külön-külön és így együtt is hatalmas jelentőségük van. Így kimondva pedig az angyal, Isten követe által a pásztorok, Izrael népének egyik legmegvetettebb rétege számára különösen is nagy jelentőséggel bír.
Olyan szavak voltak ezek, amelyek megmozdítottak embereket, elindították őket, hogy akiről beszél az angyal, azzal találkozzanak, közeli kapcsolatba jussanak. Olyan szavak voltak ezek, amelyre az emberek már nagyon régóta vágytak.
Olyan szavak voltak ezek, amelyek nélkül akkor ott, és azóta, és ma, és a jövőben nincs karácsony.
Mindegyik szónak jelentősége és máig ható ereje van, mint az Isten szavának általában, de ebben az ünnepben különösen is ezek a szavak beszédesek a számunkra. Elmondanak dolgokat, feltárnak titkokat és mélységeket az Isten üdvözítő tervéből. Ezért nézzük meg őket külön-külön!
1. Üdvözítő született
Vannak olyan szavak, amelyek megértése, elfogadása, használata a mai modern ember számára nagyon nehéz. Vagy nem értjük már a jelentését, vagy ha értjük, nem használjuk gyakran, mert nem kötődik hozzánk. Ilyen szó az üdvösség, üdvözítő is.
Nem szoktuk gyakran használni, nem a mindennapokban használt szavaink, kifejezéseink közé tartozik. Úgy érezzük, ez a szó inkább ide a templom falai közé, a szószék magasságába való inkább.
Pedig az angyal ezt a szót nem templomban, hanem a mezőn mondja. Nem művelt, tanult emberek számára, hanem pásztoroknak, egyszerű embereknek, akik életük nagy részét bárányok legeltetésével töltik.
„Üdvözítő született”. Ezt a pásztorok értették. Valaki, aki azért jött, hogy megszabadítson, megmentsen, kimentsen. Olyan értelemben, ahogyan Isten megszabadította, megmentette, kimentette az ő népét az ószövetségi időkben. Mert Istent nevezték üdvözítőnek az ószövetségi időkben, aki sokszor nem várt és csodálatos módon szabadította meg az ő népét ellenségei kezéből, a betegségekből, a csapásokból és még sorolhatnánk. Isten ilyen életet megtartó üdvözítője volt az ő népének, aki sohasem hagyta őket magukra, hanem megszabadított a nyomorúságban lévő népét.
Ilyen üdvözítő született – mondja az angyal a pásztorok számára, aki magában hordja a szabadítás lehetőségét, aki ki tud menteni minden nyomorúságos és kilátástalan helyzetből, és ha eddig úgy érezte volna valaki, hogy az üdvözítő, a szabadító messze van, akkor most már nem kell azt éreznie, hiszen megszületett, vagyis emberré lett. Isten, hogy az ember értse, mennyire fontos neki az üdvössége, az hogy megszabaduljon, az hogy új életet nyerjen, emberré lett.
Félredobva minden emberi, hiányos, bizonytalan törekvést az üdvösség megszerzésére, Isten elküldi az Igazit, a Tökéletest, Akire szüksége van az embereknek.
Nekünk is. Akiket körülvesz a sok álüdvözítő, akiket körülvesz sok álüdvösséget kínáló dolog, nekünk is szinte belekiált az életünkbe az angyal: „Üdvözítő született…”
2. „Aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”
Isten az Ő angyala által a pontos nevet és címet is megadja. Ki, és hol kell keresni. Semmi kétséget sem hagy a pásztorokban afelől, hogy ki az üdvözítő. Ugyanis az „üdvözítő” megszólítást akkoriban igen sok személyre alkalmazták: istenekre, emberekre egyaránt. Sokan akartak tetszelegni ebben a szerepben, de inkább bitorolták ezt a címet, mintsem betöltötték volna ezt a szerepet. Jézus Krisztus nem egy volt ezek között a személyek, istenségek között, hanem az egyetlen, aki méltó, aki viselhette ezt a megnevezést. „az Úr Krisztus” – mondja az angyal, a mindenek felett való szabadító, az Üdvözítő, aki nem Jeruzsálemben, nem valamilyen királyi székhelyen van, hanem Dávid városában, a kicsinyke Betlehemben.
Itt van, aki nem magáról hirdeti, hogy ő az Üdvözítő, hanem angyali híradás az, ami minden kétséget kizáróan elmondja, hogy „üdvözítő, született, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”
3. „…ma nektek…” Két szó maradt még ki, aminek mintha első pillantásra nem is lenne olyan hatalmas mondanivalója. Valójában el is bújik az eddigi üzenete mögött ennek a mondatnak, de egy nagyon fontos szerepet mégis betölt ez a két szó: közelebb visz bennünket ezekhez a történésekhez. „Ma nektek” – mondja az angyal a pásztoroknak azzal az örömüzenettel együtt, amiről már beszéltem, de így válik igazán a pásztorok életének részéve mindaz, amit mond az angyal. Így értik meg, hogy róluk van szó, akiket eddig kitaszítottak, megvetettek, háttérbe szorítottak, azoknak hangzik el az elsők között az Üdvözítő születésének az örömhíre.
„Ma nektek” – van ebben a két szóban sürgetés is, arra nézve, hogy most már nem kell várakozni, nem kell áhítozni a megígért Szabadítóra, mert itt van, megszületett, eljött az ideje – ma és számotokra – hogy cselekedjetek, válaszoljatok erre a hatalmas ajándékára az Istennek.
A pásztorok válasza az volt, hogy elindultak és leborultak a megszületett Üdvözítő előtt, és dicsérték az Istent, azért, amit tett.

Kedves Testvérek!
Ma nektek, de mondhatnánk úgy is, hogy ma nekünk ugyanúgy érvényesek az angyal szavai, igaz az Üdvözítő születéséről szóló örömüzenet.
Érezzük és látjuk azt, hogy szükségünk van az Üdvözítőre, arra, aki megújíthatna bennünket, aki megszabadítana bennünket ennek a földi életnek legnagyobb átkától: a bűn kötelékeiből; aki átvezetné az életünket a „halál árnyékának völgyén”.
Ezekben a napokban, sokan, sokféleképpen beszéltek a karácsony ünnepéről. Sok jó gondolat, megragadó, bennünk még sokáig motoszkáló mondat is bizonyára elhangzott, vagy elhangzik még. Azonban ha nem is sikerül mindet megjegyeznünk, egyet mindenképpen őrizzünk meg, a lényeget hordozzuk a szívünkben, sőt ettől többet is tehetünk: éljük meg az emberek előtt:
„Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”.
Ámen

Tóth László lp.