Nyelvében él a nemzet – a klasszikusnak számító mondat mai, kárpát-medencei megvalósítása nehéz feladat elé állítja a határainkon túli, magyarságukat nyíltan vállaló polgárokat. Hiába az unió kisebbségi chartája, a szomszédos kormányok engedelmes bólogatása ellenére sem lehet érvényt szerezni a magyar nyelv használatának a mindennapokban.

A NYUGATI ÉS TENGERENTÚLI MAGYARSÁG A kisebbségben, szigetekben, szórványban élő nemzettársaink és anyanyelvünk védelmében 1925-ben írta Reményik Sándor erdélyi költő Templom és iskola című versét:

„Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”

A költő e versével a románosítás során eltulajdonított, bezárásra ítélt iskolák és templomok megvédésére szólította a fenntartó közösséget. A vers azonban túlmutat e szándékon, s a hazától távol élő valamennyi külhoni magyarnak üzen. Üzenetét azok hallják meg, akiknek a magyarság érték és mérték az emberiség nagy családjában, akik tagjai akarnak maradni a magyar diaszpórának.

A 20. század háborúi és nagyhatalmú politikusai a trianoni és a párizsi békediktátummal a magyarság közel egyharmadát úgy ítélték diaszpóralétre, hogy őseinek földjéről el sem mozdult. Egyötödét elűzték, elhurcolták, sokan kivándorlásra kényszerültek, vagy emigrációba menekültek. Ennek az idegen földre kivándorolt vagy menekült kétmillió magyar származású nemzettársunknak a fele már nem, illetve egy részük törve beszéli a magyar nyelvet.

Ukrajnában a határmenti, mintegy 100 kilométer szélességű sávban a magyar lakosság aránya 50 százalék körül mozog. Az itt található falvakban, sőt még a járások némelyikében is lehet magyarul ügyet intézni, de a városokban már nincs esély a magyar szó megértésére, használatára”. Ugyanúgy, mint a környező országokban, a parlament itt is határozott arról, hogy a kisebbségi nyelvhasználatot milyen lakossági aránytól tegye függővé. Míg a Kárpát-medence legtöbb országában 10-20 százalék ez az arány, addig Ukrajnában 50 százalékot kell hogy elérje a kisebbségi nyelvhasználathoz a magyar lakosság aránya. „Az oktatás területén jelenleg a volt szovjet modellt alkalmazza Ukrajna, vagyis alapfoktól középiskoláig, ahol igény van rá, magyar nyelven folyik az oktatás. A hatalmon lévő kormány ugyanis tavaly törvényt alkotott az egységes ukrán oktatás bevezetéséről, amit egy éven belül kívánnak megvalósítani minden iskolában. Ez a hír nem nagyon jutott el a magyar közvéleményhez, pedig a kormány intézkedése semmibe veszi a kisebbségi jogok európai chartáját.

1. A nyelvek veszélyeztetettsége és a nyelvcsere
Mindeközben a kisebbségi nyelvek sokkal gyorsabban szorulnak vissza, tűnnek el, mint bármikor az emberiség története során. Egyes nyelvek számbelileg egyre “fontosabbá' válnak másoknál: a “világnyelvek', “nagy pusztító nyelvek' (élükön az angollal), a többségi nyelvek állnak szemben a veszélyeztetett nyelvek sokaságával. Míg a kétnyelvűség elit, önként vállalt formái terjednek, addig a társadalmi-gazdasági-politikai kényszer teremtette kétnyelvű helyzetben élő kisebbségek jó része a nyelvcserét[2] éli át: rövidebb vagy hosszabb idő alatt eredeti nyelvét feladva a többségi nyelv használatára tér át.

1.2. A nyelvcserét befolyásoló tényezőkről
Nyelvi szempontból tehát minden olyan kétnyelvű (kisebbségi) beszélőközösség erősen veszélyeztetett, amelyben eredeti nyelvüket a szülők már nem adják át gyermekeiknek, Az alapvető szempontok többsége tehát szükségképpen nem nyelvi, hanem olyan külső, történeti, társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális stb. tényező, amelyek alakítják egy adott csoport életét, egyszersmind a nyelvhasználat környezetét.

A legfontosabb tényezők között az a hatalmi egyenlőtlenség, ami a többség és a kisebbség között fennáll, elválaszthatatlanul attól az egykultúrájú és egynyelvű nemzetállami struktúrától, amelyben az ebbe betagozódni nem tudó vagy nem akaró kisebbségek e hegemonisztikus berendezkedés lehetséges veszélyforrásává válnak. Úgy tűnik, hogy egy nyelv valódi veszélyeztetettsége akkor kezdődik, amikor demográfiai, földrajzi, társadalmi, politikai stb. környezete annyira megváltozik, hogy tényleges kommunikatív (piaci) értékét elveszítve a hozzá kötődő szerepek és értékek kizárólag szimbolikussá válnak.

A kisebbségek világszerte kimutatott rosszabb iskolázottsági mutatói, alacsonyabb kereseti lehetőségei mindenkor a hatalmi technológia részei.

1.3. A magyar mint veszélyeztett nyelv
A Kárpát-medencében élő magyar (és más nyelvű) kisebbségek társadalmi, kulturális, gazdasági és nyelvi vonásaikat illetően is változatos elrendezéseket mutatnak , egységesek abban a tekintetben, hogy tagjaik nyolcvan éve kisebbségi helyzetben, egyenlőtlen hatalmi elrendeződésben élnek, s az általuk beszélt magyar nyelv sehol sem élvez azonos státuszt az állam hivatalos nyelvével; használati színterei is mindenütt jelentős mértékben korlátozódtak s a gyakorlatban jobbára azok ma is (pl. hivatalok, közéleti nyelvhasználat, oktatás, munkahely stb.).

A magyar nyelv nem szerepel a veszélyeztetett nyelvek között sem az UNESCO, sem más szervezetek kimutatásaiban. De mi érezzuk , hogy nyilválnvalóan az.

A népszámlálási adatok, valamint a szórványosan meglévő vizsgálatok még tragikusabb képet festenek a magyar nyelv és a magyar közösségek jövőjéről

A magyar közösségek és a magyar nyelv kisebbségi változatainak megerősítését illetően központi kérdés az oktatás.

A nyelvi kisebbségek számára elérendő célként kitűzödik, a mindkét nyelv magas szintű tudásán alapuló kétnyelvűség elsajátitása. Túlzott idealizmusnak tekintik.

2.2. A nyelvi kisebbségek oktatása: kisebbségi igények és többségi válaszok
Az iskola és a kisebbségi oktatás már csak azért sem tekinthető másodlagos kérdésnek a nyelvmegőrzés szempontjából, hiszen az oktatás közege, eszköze és céltáblája a kisebbség .

6. szint A kisebbségi nyelv formális elismerése és intézményesítése

5. A kisebbség joga megőrizni és fejleszteni nyelvét és kultúráját: Magas szintű szóbeli és írásbeli kétnyelvűség;

4. A kisebbségi nyelv szerepének felismerése nyelv, identitás és tanulás viszonyában, ám csak mint az asszimiláció kifinomultabb eszköze

3. Multikulturalizmus, gyakran a kisebbségi nyelv elismerése nélkül (Korlátozott kétnyelvűség)

2. Asszimiláció, kifinomultabb eszközökkel; felzárkóztatás, igazodás a többségi normákhoz (Korlátozott kétnyelvűség)

1. Teljes asszimiláció, a kisebbségi nyelv betiltása (Egynyelvűség)

Ezeknek a stratégiáknak hosszú távú eredménye, hogy a kisebbségi szülők közül sokan már nemcsak külső befolyásra, hanem “maguktól is kezdik úgy érezni', hogy saját korábbi és gyerekeik vélt vagy valós tanulási nehézségei, esetleges rosszabb iskolai előmenetele, korlátozottabb társadalmi és gazdasági mobilitási esélyei közvetlen összefüggésben állnak az államnyelv ismeretének az egynyelvű többségi beszélőkénél alacsonyabb fokával, s minthogy — elképzeléseik szerint — a magyar nyelvű oktatás hátráltatja a többségi nyelv magas szintű elsajátítását, az anyanyelvi oktatást egyre kevésbé érzékelik “megtérülő befektetésnek', így az szemükben a mobilitás gátjává válik. Ez a folyamat, a szimbolikus elnyomás (Bourdieu 1991), minthogy láthatatlanul zajlik, a kisebbségi nyelv megtartását észrevétlenül, ám annál erősebben veszélyezteti. A szóban forgó oktatáspolitikai ideológiák és gyakorlatok következtében a magyar nyelv nyelvi és társadalmi hátránnyá válik.

A kisebbségek alapvető (kollektív) emberi joga nyelvének megtartása és fejlesztése, amelyhez elengedhetetlen, hogy iskolákat alapítson, működtessen, meghatározó szerepet játszva a tananyag és a tannyelv megválasztásában; hogy képviseltesse magát a hatalomban, s a közösséget érintő területeket, az oktatást, a kultúrát, a vallást, a szociális ügyeket és az információt maga igazgassa.

A kissebség legnagyobb ellensége a nemzetállami gondolkozás, amely ezeket a jogokat korlátozza. És ezzel együtt a lelkiismereti szabadságunkat is (hit)

Sajnos, azt sem hallgathatjuk el, hogy a magyar iskolák elsorvadásához – hibáztatható magatartásával – a kárpátaljai magyar értelmiség is hozzájárult, többnyire a városokban. Főleg a presztízsszakmák képviselői nem magyar tannyelvű iskolába íratták gyermekeiket. Mint szülők, úgy vélték, hogy a magyar iskolák nem elég színvonalasak és esetleg csökken gyermekeik továbbtanulási lehetősége. A könnyebb ellenállás, a kényelmesebb megoldás irányába léptek. Kivonták magukat és gyermekeiket a magyar szellemiséget őrző alapvető oktatási intézményekből, ahelyett, hogy mint szülők megkövetelték volna az oktatás színvonalának emelését, meghatározták volna tekintélyükkel az iskola szellemiségét, fokozták volna presztízsét. Szomorú, hogy néhány pedagógus is a maga alatt fát fűrészelő kertész módjára cselekedett. Önigazolásként mint szülők, sokszor elmondták, hogy önerőből meg tudják tanítani anyanyelvükön írni és olvasni gyermekeiket és házikönyvtáraikban mindig megtalálhatják a magyar irodalom remekeit, tehát műveltségük nem szenved csorbát. Elfeledkeztek azonban arról, hogy bármilyen tantárgyról is legyen szó, alapos tudást csak a rendszeres gyakorlással, a rendszerbe foglalás által nyerhetünk, hogy egy-egy mű megértéséhez az is segít, ha gondolatainkat megoszthatjuk másokkal, a szakterület ismerőivel.

Sajnos, napjainkban is tapasztalható egy káros tendencia, amely végeredményben szintén a magyar tannyelvű iskolákat sújtja. Sokan a szülők közül erejüket meghaladó munkákat, tevékenységet vállalnak, csak azért, hogy gyermekeik minél fiatalabb korban kikerüljenek az anyaországi iskolákba tanulni. Nem látják, vagy nem akarják látni, hogy ezáltal a család számára elvész a gyermek és a gyermek számára elvész a család, ami sok esetben a család szétesését eredményezi. A tanulók exportja különböző anyaországi tanintézményekbe (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola stb.) az itthonmaradottak esélyét csökkenti, egyes esetekben veszélyezteti néhány iskola fennmaradását a rohamos tanulólétszámcsökkenés.

A vádlottak padjára kellene ültetnunk öseinket hogy erre a neylvre tanitottak meg minket? MIÉRT ÉPPEN MAGYAR ISKOLÁBA?

— A magyar iskola a 21. század iskolája. — Az anyanyelvű oktatás a leghatékonyabb. — A magyar kultúra az európainak szerves része. — Aki több nyelven beszél, több kultúrát birtokol. — Tizenötmillió ember anyanyelve. — „Nyelvében él a nemzet!” — A kisebbség nyelve a hűség nyelve. — Szent István, Mátyás király, Széchenyi István is ezt a nyelvet beszélte. — Sok magyar Nobel-díjas is ezen a nyelven tanult. — Szüleink, nagyszüleink is ezen a nyelven tanultak. — Őseink szellemi örökségét meg kell őrizni, tovább kell adni!

Nem. Nekunk meg kell maradnunk! Nem azert kell választanuk a magyar iskolát mert könnyebb érvényesülni.Nem azért mert érdemes. Azért mert nem tehetünk mást. Itt élnünk, hallnunk kell!