Amikor már javában nyakunkon a nyár és a meleg, nincs kellemesebb időtöltés, mint a vízben lubickolni.
Mi, sámueles családok egy csodálatos hetet kaptunk arra, hogy kipihenjük egész évi fáradságunkat, a debreceni Dorcas Campingben.
Nagyon jó hangulatban indultunk, már nem kell izgulni az ismeretlen arcok miatt, nagy családként voltunk jelen. Nincs enyém vagy tiéd-gyerek, hanem közösen próbáltuk meg terelgetni a csapatot. Az első nagy örömforrás a medence volt, mindenki aki csak birta, élveszhette a lehetőséget. Igazi tábori hangulatunk volt: kis faházakban laktunk, mindenki ismerte a szomszédját, és a közös kávézónknak kinevezett "beszedkánk" mindig tele volt. Nagy örömünkre egy amerikai keresztény fiatalokból álló baseball csapat felajánlotta, hogy megtanitja gyermekeinknek a játék fortélyait. Élvezték is a drágák, 35 fokban is gyurták, ütötték a labdát, amit mindig egy kis vizicsatával öblitettek le. És nemcsak tanitottak, hanem bizonyságot is tettek Krisztusba vetett hitükről.
Esténként tábortüzet is gyújtottunk, ami az elmaradhatatlan pótvacsorával ért véget. Hetünk fénypontja Hajdúszoboszló volt, még annak ellenére is, hogy egy kicsit szomorkás volt az időjárás. Aki fürödni akart, azt az eső nem állitotta meg, és hát eső ellen az orvosság a hullámverés volt. Mire hazaindultunk a nap is kisütött és egy fagyi erejéig még elidőztünk a gyönyörü látvány előtt.
Száz szónak is egy a vége. A cél, amiért ez az alkalom megrendezésre került - pihenjünk, hogy együtt legyen a család, s egymást meghallgatva épüljünk - megtörtént! Vidáman, még egy kis traktorozással megtoldva vártuk a buszunkat hazafelé.
Hálásak vagyunk a lehetőségért elsősorban Istennek, aki megáldotta a pihemésünket, felöltődésünket, valamint a Dorcas Nemzetközi Segélyszervezet vezetőségének.