Ezután következett az énekkarok fellépése. A kórusvezetők egy-két mondatban röviden bemutatták az énekkarokat, amelyek közül alighanem az 1770-ben alakult Munkácsi református kórus tekinthet vissza a legrégebbi múltra, miközben a legfiatalabbnak a fél éve alakult eszenyi Emmanuel kórus számít. Legközelebbről természetesen a megyeszékhelyről érkező kórusok jöttek, a legtávolabbi fellépők a viskiek voltak. A legnépesebbnek alighanem az eszenyi gyermekkórus számított, de őket is legalább akkora szeretettel fogadta a nagyközönség, mint a mindössze három fellépőből álló ungvári ukrán református gyülekezet énekeggyüttesét. A férfikórusból és kamarakórusból álló beregszászi vegyeskar, az ungtarnóci asszonykórus, a mezővári felnőtt- és gyermekkórus, a bátyúi-újbátyúi felnőtt kórus és mások már amolyan visszatérőknek számítanak, de például a badalói, halábori, verbőci énekkarok először vettek részt a megmérettetésen. Rajtuk kívül fellépett még a szalókai felnőtt- és gyermekkórus, a nagygejőci férfikar, az izsnyétei ifjúsági és gyermekkórus, a kisgejőci Gyöngykaláris gyermekkórus, a beregrákosi, mezőgecsei, szürtei kórus, illetve a Kárpátalja legnagyobb gyülekezetéből érkező nagydobronyi református kórus.
A fellépések közé beiktatott szünetben az ungvári gyülekezet tagjai szeretetvendégségre invitáltak mindenkit a helyi parókia udvarára. Felemelő érzés volt a rendezvény második felét indító közös éneklés, amely során az énekkarok közösen adták elő W.A.Mozart : Szólnék bár én angyalnyelven című szerzeményét, illetve Gárdonyi Zoltán : Tarsd meg hazánkat, Isten című énekét.
A fellépők sorát záró szürtei református kórus előadása után Héder János köszönetet mondott mindenkinek az áldásokkal teli alkalomért, majd egy-egy szál virág kíséretében minden kórusvezető díszes emléklapot kapott az eseményen való részvételért. A résztvevők közösen énekelték el hitvalló imánkat, a 461-es dicséret első versét, majd nemzeti imánkat, a Himnuszt. Az alkalom zárásaként megkoszorúzták a templom előtt lévő kopjafát.
j.l.