Ráti Református Egyházközség

2012. március 15.

2012-03-29 01:08:15 / Szimkovics Tibor

2012. március 15-én hagyományos módon a ráti kopjafánál tartottunk megemlékezést. Szimkovics Tibor helyi lelkész rövid áhítata után a az iskolások műsora következett, majd a gyermekotthon fiatalsága énekelt. Rajtuk kívül megosztotta velünk gondolatait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről érkezett lelkipásztor is.

 A megemlékezés koszorúzással zárult, nemzeti imádságunkat s a Szózatot is elénekeltük az ünnep alkalmából.

Galéria:
 


Szimkovics Tibor lelkipásztor áhítatának szövege a Tovább gombbal elérhető.

Mint szabadok

„Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” 1Pt 2,15-17

 

            Mindent összevetve csodálatos dolog, hogy ma itt állhatunk ezen a verőfényes napon, emlékezve arra, hogy az őseink vérüket áldoztak valamiért, amit úgy nevezünk szabadság. Annak ellenére lélekemelő érzés, hogy a legtöbbünknek fogalma sincs arról, mit jelent mindent feladni, az életemet kockáztatni és feláldozni, ha kell, szembeszegülni az elnyomó hatalommal, fegyvert ragadni és egy nemzet zászlaja alatt harcolni. A mi nemzedékünk inkább csak emlékezik, kesereg, kapaszkodik a dicső múltba, holott akár a jövőbe is tekinthetnénk.

            Az igeszakasz, amit felolvastam ilyen jövőbetekintésről szól. Azt írja az öreg Péter apostol, hogy van egy biztos harci módszerünk, egy minden másnál ragyogóbb haditechnikánk, ami a láncnál és a kardnál is fényesebb. Ami tartósabb eredményt hoz, mint a háborúk és szabadságharcok. Azt írja Péter: némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát – jót cselekedve! Jót cselekedni ebben a világban azt jelenti, hogy nem a logika szerint, nem az emberi elvárások szerint, nem az ellenfél módszere szerint élek. Nem úgy küzdök a szabadságomért, hogy közben valaki másnak az életén gázolok át, nem úgy harcolok a nemzetemért, hogy közben más nemzeteket taposok a sárba, nem úgy vívom ki a személyi szabadságomat, hogy közben másokat rabbá teszek. A modern politikai szabadság valahogy mindig így végződik: az egyik nép felülkerekedik, a másik alulmarad. Az egyik meggazdagodik, a másikat nyomorba taszítják. Az egyik ország kap egy jó darab földet békediktátum címén, a másik országot szétszaggatják és megnyomorítják. Napóleon megfogalmazása szerint a történelmet mindig a győztesek írják, s ennek mi sorsunk is tanúbizonysága.

            Mit tehetünk hát? Mit tehet egy nép, egy nemzet, amelyikre újra és újra béklyókat vernek? Hol török, hol osztrák, hol szovjet bilincseket hordtunk, vagy éppen szlovák, román vagy ukrán gúzsba kötnek. Péter egy olyan történelmi helyzetből írja a sorait, amikor az ő országát és népét egy világbirodalom tartotta fogva. Hiszen a nagy Római Birodalomnak csupán egy parányi provinciája volt az ő országa és földje. Péter mégis azt írja, hogy cselekedjetek jót. Mert jót cselekedni csak a szabad ember tud igazán. Az, akinek a lelke szabad. Az, akit Krisztus már megfosztott a láncaitól, béklyóitól, bűneitől és hazug életétől.

A galatákhoz írt levélben Pál azt mondja: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1) Igazából nem attól kellene félnünk, hogy egy újabb politikai támadás ér bennünket, és újabb hátratételeket élünk át; nem attól kell rettegnünk igazán, hogy újra akadályokat gördítenek elénk, hanem sokkal inkább attól, hogy mi magunk ne váljunk olyanokká, akikről Péter azt mondja: a szabadságot a gonoszság takarójául használják. Ha olyan rendszerről álmodunk, ahol mindenki szabadságban, egyenlőségben és testvériségben él, akkor ne földi rendszerről álmodjunk, mert ilyen itt a földön soha nem létezett, és bizton állíthatom, hogy nem is fog. Amire a lelkünk mélyén vágyunk, azt majd a mennyei Országban fogjuk csak megtapasztalni. Ameddig pedig itt kell élnünk, addig legyünk készek harcolni a szabadságunkért – Isten akarata szerint: jót cselekedve. Nem számon kérve, mocskolva és kritizálva a tökéletlen világot, amiben élünk, hanem jobbá téve azt.

„Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.” – mondja Péter. Rendszerek jönnek és mennek, ideológiák hullanak a porba; de csak az Istenben bízó embernek van reménysége a jövőre nézve. Jézus azt mondja a Hegyi Beszédben: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” (Mt 5,5) Ha valóban méltóképpen akarjuk a szabadságot ünnepelni, a lelkünknek kell szabaddá lennie minden bűntől és gonoszságtól, és ha szeretnénk elnémítani a bennünket bántó, mocskoló, álnacionalizmusban élő értelmetlen embereket, akkor fogadjuk meg Péter tanácsát: éljünk békességben, Isten félelmében, testvéri szeretetben és cselekedjünk jót! Ámen.