Nagyberegi Református Egyházközség honlapja

Hogyan vakációzzanak gyermekeink?

2014-08-10 13:53:39 / Tóth László

Egy felnövekvő kis emberpalántára nagyon nagy hatással van a szülő, az óvónő, a tanító és a környezetében forgolódó összes felnőtt viselkedése, hitelessége. Az óvodában és iskolában a jellem alakulásában még nagy szerepe van a kis barátoknak, osztálytársaknak is.

A gyermek akkor érzi jól magát egy közegben, ha szeretet és biztonság sugárzik felé. Minden hatásra egyénisége szerint reagál, s ahány gyerek, annyi egyéniség.

Ha a gyermek kevés szeretetet kap, megtörik az önbizalma, morcos lesz, a dicséret alig villanyozza fel, a korholást közönyösen fogadja.

A tanév közben rohanás, szigorúság után a gyerek elvárja, hogy legalább ilyenkor, a nyári szünetben többet figyeljenek rá. Ha egész évben jégesőként kapja a számon kérő megjegyzéseket az iskolai teljesítményére vonatkozóan, akkor titokban azt reméli, hogy a szünidő ideje alatt „békén hagyják" és másként figyelnek rá.

A gyerekek nagy „ünnepe" a vakáció, mert végre élvezhetik a kötetlenséget, a szabadságot. Megszabadultak a tanulás, a korán kelés terhétől, az egy helyben üléstől.

 


A gyermekek lételeme a játék, a mozgás. Ezt figyelembe véve vakációztassuk őket!

A szülőkre nagy felelősség hárul a tekintetben, hogy gyermekük hogyan tölti azt az időt, amit vakációnak nevezünk. Jó, hogy nagy szabadság, lazaság kell, de..., most tanácsolnék néhány dolgot, melyek arra szolgálnak, hogy a gyermek jól érezze magát egész nyáron, jól fejlődjön, erősödjön, s kipihenve, felfrissülve vághasson majd neki a következő tanév nehézségei leküzdésének.

A szünidő elején pár hétig mindennemű tanulástól mentesítsük a gyereket! Nem válik belőle „magyar nemes", ha néhány napig nem ír és nem olvas. Egyébként is elege van ilyenkor a sok vezény- és tiltószóból: Igyekezz! Öltözz! Siess, mert elkésel! stb. Azonban jól fogadja (és el is várná) a kisiskolás, ha esténként az ágya mellé ülve egy-egy mesét olvasunk neki elalvás előtt. A mesét pótolhatja egy jó beszélgetés a nap eseményeiről.

Tudom, hogy ezt olvasva sokan tiltakoznak, hogy erre nyáron nincs idő, mert még munka van, vagy valamilyen műsor van a tévében-ami sajnos fontosabb, mint a gyermek. Pedig amit vet az ember, azt aratja majd.  Keserves tapasztalás lesz, kedves szülő, ha gyermeked felnőve nem fog ott állni melletted, amikor szükséged lenne rá. Felnőttként nem fog emlékezni arra, hogy mivel tápláltad, mibe öltöztetted, de arra igen, hogy mennyi minőségi időt töltöttél vele, amikor neki erre szüksége volt.

A szülő és a gyerek a tanév és vakáció idejét fordítva éli. A szülőnek a tanév a „vakáció", hisz akkor a gyermek szinte egész nap az iskoláé, viszont a szünidőben egész nap otthon van.

Ezért fontos, hogy a szülő megszervezze a gyermek nyarát, hogy abban rendszer, céltudatos munka legyen.

Nagyon fontos a vakációban is a napirend betartása. Ebben a napirendben legyen kellő mennyiségű alvás, játék, munka, szórakozás, no meg együttlét.

A kisgyermeknek sok alvásra van szüksége (napi 10-12 óra), hogy teljesen kipihenje magát. Nyáron későbbre tolódik a lefekvés ideje, de reggel ezeket az órákat bepótolhatja a gyermek. A kis elsősöknek még a délutáni 1-2 óra pihenés is sokat jelent. Nagyobbak esetében is jó, ha a kora délutáni órákban hűvös szobákban játszanak, foglalkoznak a kinti hőség helyett.

Itassunk nyáron sok folyadékot a gyermekkel, ne csak akkor, amikor már szomjas: vízzel, kompóttal, de semmiképpen ne cukros, buborékos üdítőkkel.

Naponta rendszeresen reggelizzen, ebédeljen, vacsorázzon a gyerek, s a tízórai, uzsonna bőven tartalmazzon gyümölcsöt! Vacsorát legalább 1-2 órával lefekvés előtt kapjon, hogy éjszaka nyugodtan pihenhessen.

Nap közben hagyjuk sokat játszani a gyermeket! A kicsik jó néven veszik, ha már a reggelinél megtudhatják, milyen teendő vár rájuk az adott napon, miben kell segíteniük szüleiknek, nagyszüleiknek, mit kell egyedül elvégezniük (boltba menni, testvérre vigyázni, udvart seperni stb.). Mi, felnőttek is szeretjük megtervezni a napi teendőinket, s ahogy minket is kiborít, ha valami közbejön, úgy a gyermeket is idegesíti, ha ide-oda rángatják egész nap (Most szaladj át a szomszéd nénihez valamiért! Most menj el a  boltba! Most vigyázz egy kicsit a tesódra! Vigyél vizet a csirkéknek! stb.). Ezért jó, ha még reggel megtudja a gyermek, hogy milyen tennivalói lesznek, miben számítunk a segítségére, a többi idő hadd legyen az övé! Hadd ossza be magának a teendőket, hadd tervezze meg ő, mit mikor csinál. Így válik belőle céltudatos, rendhez szokott felnőtt. Nagyon rossz módszer, ha a gyermeket játék, olvasás vagy más szórakozás közben megzavarja a szülő vagy bárki.

Józsika és Pistike két kisiskolás. Köztük óriási különbség van. Józsika figyelmes, türelmes, kiegyensúlyozott gyermek. Az iskolában jól tanul, munkáit felelősségteljesen végzi, otthon szívesen segít. Feladati végzésekor teljesen bele tud merülni a munkájába.

Pistike épp az ellenkezője: figyelmetlen, hisztis, felelőtlen, tanulás közben a legkisebb nehézség megtorpantja, céljait hamar feladja, egy dologra koncentrálni sokáig nem képes.

Magzatként egyforma pocaklakó volt mindkettő, csak a nevelés, szoktatás tette őket különbözővé.

Józsikát az édesanyja már karonülőként hagyta hosszasan bámészkodni séta közben, engedte, hogy új dolgokat megismerjen, kézbe vegyen, megfigyeljen, s később hagyta, hogy játék közben belemerüljön teljesen a kis tennivalóiba.

Pistikét másképpen nevelték: csecsemőként ide-oda „rángatták", mindent kivettek a kezéből, az utcán sétálva egy kavicsért le nem guggolhatott, játéka közben állandóan megzavarták, félbeszakították. S így Pistike nem tudott egyedül tapasztalatokat szerezni, nem tudott önfeledten játszani, nem tanult önfegyelmet, kitartást, mert állandóan irányítva voltak tettei.

A kisgyermekek nem szeretik a bezártságot. Télen már az egy éves baba is az ajtóra mutogat gyakran, ha egyszer már megízlelte a friss levegő simogatását az arcocskáján.

A gyerekek számára a nyár arra való, hogy sokat legyenek a szabadban. Jól teszi a szülő, ha éjjel is nyitott ablaknál altatja gyermekét.

Nap közben 11-től 4 óráig óvjuk a gyerekeket a nap káros sugaraitól. Ha napos helyen vannak, legyen rajtuk valamilyen fejfedő, de legjobb, ha ebben az időszakban árnyékos, hűvös helyen tartózkodnak.

Kora délelőtt és 4 óra után nyugodtan napoztassuk a kicsiket is! A napfény a szervezetben D vitamint termel, ami nagyon fontos a csontok erősítésére.

A kicsik szeretnek pancsolni. Nagyon hasznos, ha szélcsendes, meleg időben a kisgyerek naponta akár többször megfürödhet az udvaron. Elég ehhez egy nagyobb méretű lavór, gyerekkád, amiben langyos vizet tartunk és a gyerek boldogan megmártózik benne.

Meleg nyári napokon mezítláb legyen a gyermek! A mezítláb járás erősíti a talpizmokat, megelőzi a lúdtalpat.

Nagyon fontos betartatni, hogy minden étkezés előtt mossanak kezet (nem csak nyáron). Sok betegséget meg lehet előzni, ha tisztára mosott kézzel kezd el enni a gyermek.

Fontos a kellő mennyiségű friss gyümölcs fogyasztása. A gyümölcsöt is mossuk meg alaposan!

A vakáció második felére iktasson be a szülő egy kis tanulást is a gyermek napirendjébe! Augusztusban már lehet naponta 10-15 percet olvastatni, s nem árt egy kis számolás, szorzótábla ismétlés sem. Ez azért is fontos, mert a szeptember nagyon megterhelő a kisiskolás számára, mert egy hét alatt át kell ismételni az előző tanév anyagát, aztán napról napra jön az új anyag.

Végezetül szeretném említeni a szülő és a gyermek bensőséges kapcsolatát, amely a vakáció alatt teljesedhet ki még jobban. Szervezhetnek kirándulásokat, játékot az udvaron. Elmenni az erdőbe gombázni, vagy a halastóra kirándulni nem annyira költséges, mint inkább időigényes. De megéri, mert ezek az élmények nagy hatást gyakorolnak a szülő-gyermek kapcsolatra.

A kirándulások, gyalogtúrák jól edzik a gyermeket. Évekkel ezelőtt a gyerekek kezéből nem hiányzott a labda, ugrókötél, teniszütő stb. A maiak teherbírása alacsony, izomzatuk gyenge. „Sporteszközük", játékszerük a tévé, a számítógép, amely előtt görnyednek télen-nyáron. S csodálkozik a szülő, hogy a gyerek miért vérszegény, étvágytalan, rossz testtartású. Ezért tanácsolom mindenkinek, hogy menjenek az erdőbe, mezőre sétálni, tópartra, folyópartra kirándulni, keressék a mozgási lehetőséget.

Dolgoztassuk nyáron a gyermeket! Ne a mezőn, de még a kertben sem. Igaz, a kertben besegíthet az esti locsolásban, gyomlálásban. Hozzá illő munkát bízzunk rá, azt is a szülő jelenlétében. Nap közben ház körüli teendőket végezhet: sepregetés, portörlés, virágöntözés, sütés-főzés közbeni segítés, amit lelkesen végez a kisgyerek.

A gyerek örömmel segít, főleg ha dicséretet kap a munkájáért s örül annak, hogy ő már milyen nagy és ügyes.

Nagy élmény lenne a gyermeknek, ha kézen fogva a szüleivel templomba mehetne vasárnaponként. Sok szülő ezt nem tartja fontosnak, pedig itt is mélyen átéli a gyermek  az együttlétet, itt tanul szülei példáján az Úr útján lépegetni.

A szülő a leghatékonyabban példamutatással nevel. S a gyerekek a szünidő alatt figyelhetik jobban szüleik cselekedeteit a mindennapokban, mert a tanévben leköti őket a tanulás.

A szülői tanítást, példamutatást nem pótolja semmi: se óvodai, se iskolai nevelés, se semmilyen rendezvény vagy nevelési szakkönyv tanácsa. Ezért kell, kedves szülő,  mindennél fontosabbnak tartanod, hogy minél több időt tölts gyermekeddel, minél több jó és hasznos dologra megtanítsd. Amíg lehet, amíg hagyja.

Hamar megnőnek, hamar kirepülnek a családi fészekből gyermekeink, s amit elmulasztunk velük, soha sem pótolhatjuk majd.

Isten adjon bölcsességet mindezen elgondolkodni, adjon sok erőt és türelmet a jó nevelést gyakorolni szeretettel, türelemmel, önfeláldozóan, időt nem sajnálva rá.

 

Tóth Dóra,

nyugdíjas tanítónő