Hétfő este az első alkalomra tele várakozással és kérdésekkel érkeztem. Az első téma: Hol találjuk a boldogságot? Az előadó Steffen Klein volt. Végeredményül megérthettem Jézus Hegyi beszédét alapul véve (Lukács 6, 20-23), hogy nekünk csak sejtésünk van a boldogságról, a maradandót Ő mutatja. Ha bízom ígéreteiben, elindulok, s kipróbálom a hit lépéseit, akkor nem teszem próbára a jövőmet, az életemet. Az előadás végét egy hívogatás zárta, ami a színpad elé kivetített jelképes fénykereszthez szólt. Az elindulás egy döntéssel, s a kereszthez vezető úttal kezdődik, az ott történő bűnvalló imával, s a terhek otthagyásával. Jézus keresztjének a fénye mindannyiunk életét beragyogja. Stuttgartban is, és hiszem, hogy a mi gyülekezetünkben is elindultak első este, s esténként egyre többen, akár először, akár újra Krisztus keresztjéhez.
Estéről estére az élet fontos kérdéseiről, mindannyiunkat érintő problémákról esett szó az Ige tükrében. Második alkalommal házasságról, gyereknevelésről, barátokról, kapcsolatokról volt szó. Megértettem, hogy egyszer minden kapcsolat véget ér, a földi szálak elszakadnak. Csak egy biztonsági háló vagy kötél nem, melyet Jézus Krisztus köt össze az Atyával.
Harmadik estére meggyógyult az e hétre hirdetett evangélikus igehirdető: Ulrich Parzany. Hiszem, hogy sok ima szállt érte ezekben a napokban. Rajta keresztül hallhattunk az Isten szerinti gazdagságról, amit Jézus Krisztusban mutatott meg. Két taburól beszélt: a hitről és a pénzről. Azt hisszük, hogy ez mindannyiunk magánügye, de senki nem szolgálhat két úrnak. Nem a pénz tart meg, nem ez ad igazi boldogságot. Ezt a bálványt megbuktatni kell, s maradandó értékeket gyűjteni, ami nem más, mint a Krisztustól tanult erőszakmentes szeretet.
A negyedik este a szenvedés megkeserítő hatalmáról hallhattunk. Sem Jób, sem senki más nem szenvedett többet, nem volt mélyebben, mint Krisztus.
Pénteken feltehettük a kérdést: enyém, tied, övé – kinek az Istene? Anatolij Uschomirszki, Ukrajnából származó, Krisztusban hívő zsidó remek hasonlatot használt az előadás előtti bizonyságtételében: Istent egy nagy lakathoz hasonlította, melyet egyetlen kulcs nyit, és ez Krisztus. Megértettem, hogy a kiválasztott nép a zsidó. Mi, más keresztyén felekezetek ebbe vagyunk beleoltva. Krisztust ismerő, követő, általa megváltott, benne hívőnek kell lennünk. Majd az előadáson egy másik hasonlat ragadta meg a figyelmemet. Ha az ember életét egy focipályán látjuk, ahol ha nem egy labda lenne, hanem 22, akkor nincs értelme a játéknak. Mindenki futkosna a saját labdájával és elveszne a lényeg.
Szombaton arról beszélt Ulrich Parzany, hogy mitől értékesek értékeink. Napjainkban a többség dönti el, hogy mi a jó. Fiataljainkat, sok felnőttet is pórázon tartanak a közösségi oldalak. Az igazi programot viszont Isten a Máté 7, 12-ben mondja el: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." Csak mi, emberek gyűlöljük a bűnöst. Isten a bűnösökért adta a Fiát. Mi nem adunk második esélyt az anorexiásnak, alkoholistának, kábítószerfüggőnek, börtönben ülő elítéltnek. Olyan legyen a gerince a ma emberének, amit a Keresztre feszített egyenesített ki. S tudjunk saját magunknak is második esélyt adni!
Vasárnap megtudtuk, hogy mi történik, ha meghal a szeretet. Sokan a nyugati világban kidobják azt, ami elromlik. Talán jó, hogy nálunk ezt még kevesen engedhetik meg maguknak.
A megjavítás útját alkalmazzuk inkább kapcsolatainkban is. Minőségi szeretet kell, ami egy komoly döntéssel kezdődik. Dönteni a másik mellett és Isten mellett.
Utolsó este arra döbbenhettünk rá, hogy eltékozoljuk a jövőnket. Ez akkor fájdalmasabb, ha gyermekeink holnapját is kockára tesszük. Mi van gyülekezetünkkel, országunkkal? Nem elkényelmesedett, megfáradt keresztyénekre, gyülekezetre van szükség. Jézus a halálból feltámadt, ez a jövőt illetően és a világ problémáira vonatkozóan a megoldás. Nem tévesztendő össze egy költővel,a ki a műveiben él tovább. Jézus él, s ezt Isten cselekedte értünk, s ennek meggyőződésünkké kell válnia életünkben.
A ProChrist előadásokat körülbelül 1 millió 500 ezer ember hallgatta. Az érzések, a hangulat, a légkör a mi gyülekezetünkben is érezhetővé vált. Több ezer kilométer távolságról hallottuk az evangéliumot, de az üzenet ugyanaz. Éjfél utáni ez az időszak, amelyben élünk. Jézus feltámadt. Sok sötét óra van még hátra, de az új nap már elkezdődött. Ragadjuk meg a még hátralévő időt! Reménység emberévé kell lennünk. Felébredni az alvásból, a szürkeségből, itt a kikelet. A természettel együtt élje át újra és végérvényesen gyülekezetünk a megújulás nagy lehetőségét.
Köszönjük mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy nyolc napig mi is részesei lehettünk a ProChrist evangelizációnak. Négy év múlva újra lesz ilyen alkalom. Akik most óvakodtak, vagy bármi ok miatt távolmaradtak, jöjjenek majd el!
Köszönet a szervezésért!
Istené legyen a dicsőség!

Sipos Katalin,
gyülekezeti tag