1. És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék.
2. Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó.
3. Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!
4. Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?
5. Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?
6. Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.
7. De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada.
8. És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!
9. És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!
10. Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és a melyet nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:
11. Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!     
Jónás könyvének a vége. Előzőleg a prófécia Ninivében való hatása volt megörökítve (megtért Ninive és Isten megkönyörült a városon), most a prófécia prófétában való utóélete mutatkozik meg. Mert az Ige átalakítja az Ige hallgatóságát és az Ige hirdetőjét. Az a jó, ha az Igére állandóan emlékezünk és hagyjuk, hogy hosszan hasson bennünk. Ha az Igét felvállaljuk, azt éljük át, hogy átalakítja az életünket és a környezetünket. Pl.: Egy gyerek, azt értette meg a hittanon, hogy hálát kell adni az ételért is. Elhatározta, hogy imádkozni fog az étkezéseknél. Nehéz volt, mert a szülők életében nem volt benne az Istennel való kapcsolat. De a kezdetben ellenséges megvetéssel, de nem tiltással reagáló szülők most önmaguk is imádkoznak az asztalnál és a helyi gyülekezet aktív tagjai. A család Istenhez fordulása úgy alakult ki, hogy egy gyerek felvállalta Isten Igéjét.
Jónás Igével szembeni magatartásáról és Isten tanításáról lesz szó.
1.  Jónás - a csalódott ember (1-3). Látta, hogy Ninive megtér és Isten nem bünteti meg a várost. Ez Jónásból hatalmas csalódást vált ki. Mert Ő másként képzelte el az Istent. Ui. a zsidó felfogás szerint a pogányok nem érdemelnek mást, mint pusztulást. Tehát azt várta, hogy Isten el fogja pusztítani Ninivét. Jónás itt is azt mutatja, hogy nem szabad az Igét megélni. Az elégedetté tévő Igének rossz bizonysága volt Jónás.
A csalódás oka: nem igazi, más Istenképzet. Jónásnak nem egy kegyelmes, hanem csak egy bűntető és személyválogató istenképzete volt. De csak az ember által kialakított és nem igazi Istenkép nem tudja az ember valóságát és hiányát kitölteni (az ember élet- és szeretethiányát). Ezért borítékolható a csalódás és az elégedetlenség. Az elégedetlenség valaminek a hiánya. Tünetei: a mindennel elégedetlen ember, akinek semmi sem jó. Mindenben csak a rosszat látja. Nagyon terhelő és taszító a jelenléte. Mert minden megkeseredik körülötte (a beszélgetés, a nevetés, a család, a házastárs, a gyerek, az ünnep, az élet). A csalódás, mint elégedetlenség, egy ítélet, melyben az ember személyesen érintette a csalódás tárgyában. Kifejezi, hogy a csalódott megbánta a bizalmi tőkebefektetést, mert nem azt kapta, amire számított. Tehát nem érdemes a további befektetés, mert nem érdemli meg a bizalmat, a törődést, a védelmet, az időt, az értelmet, az életet. El kell nyomni, taposni, pusztítani. Bosszút kell állni. A pusztításban pedig mindig partner a pusztító, aki „emberölő volt kezdettől fogva". Ezért a csalódott ember az ördög kedvelt eszköze a pusztításban és a pusztulásban. Pl.: 1) Itt is Jónás a saját halálát kéri. 2) Júdás csalódott Krisztusban és ez az árulásához (pusztítás), majd az öngyilkosságához (pusztulás) vezetett. 3) Volt egy érzelmileg túlfűtött ember, aki bekerült egy politikai pártba. Nagy ambíciókkal. Aztán nem olyanok voltak a dolgok, ahogy azt ő elvárta. Véleménye szerint, a vezetők nem voltak hűek az elveikhez, de legalább is nem olyanok voltak, mint ahogy azt ő elképzelte. Nagy duzzogva és sértődötten, egy nagy veszekedést követően kilépett a pártból. Aztán most ő annak a pártnak az ellensége. 4) Az egyik professzorunk, amikor a teológiáról jöttünk kifelé monda: Ha kikerülnek egy gyülekezetbe, tartsák magukat távol azoktól, akik szidják az elődüket és így akarnak önökhöz közeledni. Mert ha kapcsolatba kerülnek egymással, akkor hamarosan önöket fogják szidni. Mindig veszélyes a csalódott emberekkel barátkozni. Mert az a barátság mindig megbüdösödik. S ahol bűz van, ott romlás van. Ellentétben az elégedett emberrel, aki mindig könnyű, nagyvonalú és vonzó. Ez az elégedett jellemet akarja Isten kialakítani bennünk az Igéje által is.
A csalódás kezelésének a módja:   Negatív: az áthárítás. A gyakorlatban: a rágalmazás. Mert a csalódás, elégedetlenség hatalmas teher. Nem bírja el az ember. Át kell valakire hárítani a belső elégedetlenség okát. Kell valami külső okot keresni, hogy megindokolt legyen a belső elégedetlenség. Pl.: Itt Jónás az Istent rágalmazza. Mindig rágalmaz. Nem tud mit kezdeni az örömmel. Csak a kesergés és szidás témakörében van otthon. A rágalmazó ember mindig nyomorult, mert hiánylény. Ezért nem visszaütni, hanem sajnálni kell a rágalmazót. Mert a legnyomorultabb hiánylény.
Pozitív: Imádkozás; a gyakorlatban: Isten előtti lélekkiöntés. Mindent elmondani az Istennek. Pl.: Jónás pozitívuma, hogy a rágalmazását és a keserű csalódottságát nem másoknak mondja el (honfitársak hiányában nem is tehetné), hanem az Istennek. Isten nem engedte, hogy területe legyen a fertőzésének. Nehezen tudunk mentesülni a csalódásoktól. De ha csalódunk, akkor azt az Istennel kell először megbeszélni. Isten lerendezi és csak Ő képes a csalódottságunk okát, a hiányt betölteni. Ha embereknek adjuk tovább a csalódottságunkat és az elégedetlenségünket, az ragályos és mérgező. Ragályos, mert a kétség elültetődik az emberben, ha nem is akarja; mérgező, mert a környék is megkeseredik és nagyon terhes lesz a közösségnek. Ha Istennek öntjük ki a keserűségeinket, amelyek talán nagyon gusztustalanok, akkor Isten kezébe vesz és elkezd velünk foglalkozni.
2.  Isten közbelépése (4-11). A legjobb pedagógia szerint magyarázza meg Isten, hogy miért fontos Ninive megmenekülése. A tananyag: a szeretet. Az Isteni pedagógia lépései:
Elfogadás. Cél: a szeretet megtapasztalása. Isten nem veti ki és nem szidja össze Jónást, hanem elfogadja úgy, ahogy van. 1) Az elfogadás a hatékony pedagógia első lépése. Főleg a magára maradt csalódott ember számára. Akinek létfontosságú, hogy a keserű feszültségét kiöntse valaki felé. Az odafordulásban a Krisztusi szeretet nyilvánul meg, amely kimondja: „aki Hozzám jön, azt semmiféleképpen ki nem vetem". Még egy ilyen kis nyomorult és mások pusztulását váró Jónást sem. 2) Amikor valakit nem tudunk elviselni, akkor jó erre az Isteni mindeneket felvállaló türelemre gondolni (gyakran kell erre gondolni a tanárnak, egy-egy problémás gyerekkel szemben; a szomszéddal szemben, a házastárssal szemben, meg egy lelkésznek is stb.), amely Jónást is, meg engem is felvállalt. Pedig bizonyára sok bosszantó dolog van bennem. Pl.: Diákkoromban egy öregotthonba jártunk hetente a családjuk által általában kitett öregeket látogatni, velük beszélgetni, Igét olvasni és magyarázni. Egyáltalán nem volt romantikus szolgálat. Pl. a legtöbbjét pelenkázni kellett (ez nem kellemes szaggal járt) és sokan félrebeszéltek, csak részlegesen voltak maguknál. Kézzelfogható lelki eredményt nem nagyon lehetett látni (szemben a fiatalok között végzett szolgálattal, ahol azonnali lelkesedés és reakció mutatkozik). Az évekig való rendszeres és látszólag eredménytelen szolgálat a halálra készülő öregek között csak akkor ment, ha arra gondoltam, hogy Krisztus szereti őket és olyan fontosak ők is az Úr számára, mint én. Jézus értük is meghalt és felvállalta őket. Ha nem fogadjuk el az embert, akit tanítani kell, akkor minden módszer hiábavaló. Pl.: Egy fiatal tanár egy jó nevű iskolában tanult. Meghívták egy társadalmilag elmaradottabb környék iskolájába tanítani. De ő úgy kezdte volna a tanítást, hogy eleve lenézte azt az iskolát, a kollegákat, az ott tanuló diákokat. Aztán nem is lett semmi eredménye a munkájának. Nem fogadta el a tanulókat és a kollegákat.
Kérdésfelvetés. Cél: a személyes érintettség. Isten megkérdőjelezi Jónás megkérdőjelezhetetlennek vélt álláspontját („Igazad van-e, hogy haragszol?"). Nem állít az Úr (igen, vagy nem), de felülbíráltatja Jónással a haragját. Ezzel a megkérdőjelezéssel megrengeti a makacs és duzzogó jellem okát. 1) Fontos, hogy tudjunk feltenni kérdéseket a duzzogó elégedetlenkedőknek. Ha mi vagyunk ilyenek, akkor magunknak. Mert a kérdés a duzzogás okának megfogalmazását provokálja. S gyakran ha megfogalmazzuk a duzzogás okát, akkor lehet látni annak a nevetséges voltát. Gyakran ezért nem fogalmazódik meg az elégedetlenség oka („mi bajod?", „semmi..." - közben fenn hordja az orrát), mert akkor kiderülne a személlyel azonosult megsértődés alaptalansága és akkor az elégedetlenség identitáskrízist élne át. Merni és tudni kell feltenni az elégedetlenség okára vonatkozó kérdést. De csupán a tanítás tárgyával kapcsolatos személyes kérdésfelvetés a tanítás tárgyát személyessé teszi. 2) A kérdésben kiábrázolódik a személyes érintettség. Az evangelizáció fontos módszere, hogy az embereknek kérdéssé tegyük a hitet, a bűnt, a bűnbocsánatot, az üdvösséget. De ezt az érintettséget az Isten tudja csak megoldani, a bűnt az emberben életkérdéssé tenni. Én erőlködhetek, de az Isten fogalmazza meg a hiányt és teszi létfontosságúvá. Engednünk kell, hogy Isten rajtunk keresztül megértesse másokkal: Jézus elfogadása vagy elvetése az életük legnagyobb kérdése.
-RF-