„És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta. És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyezteték. És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. - Lk 19,29-40 A virágvasárnapi történetben Jézus Jeruzsálembe segítésénél a legkiszámíthatóbb és ezért leghasznosabb szereplő a szamár. Mert a szamár engedelmesen tette a dolgát és a természete nem változott meg a közhangulat változásával (ellentétben a tömeggel és a tanítványokkal, akik Jézus szenvedésénél mind gyáván futottak és tagadtak). Ezért a szamár itt a legfontosabb példa a mi számunkra: 1. A szabad szamár. 1.1. A szamarat a megkötözött állapotából el kellett oldani, hogy Krisztus eszköze legyen. Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy kössék el a megkötözött szamarat, amit találnak a szemben lévő faluban. A Krisztus szolgálatához szabadság kell. Megkötözve hiába akarunk Krisztusnak szolgálni, nem sikerül. Hiába vannak nagy elhatározások és könnyes fogadkozások, ha bűnök és rossz szokások kötöznek, nincs szolgálat. Olyan szamárhoz lehetünk csak hasonlóak, akik szeretnének szolgálni, de a kötelékek nem engedik. 1.2. Jézus gondoskodik olyan pontosan irányított eszközökről (itt a tanítványai), akik ezt az eloldást megteszik. Eszközök, melyeket az Isten felénk irányíthat: emberek, Igehirdetés, (pozitív vagy negatív), krízis (betegség, csalódás, összeomlás stb.), katartikus élmény (katharos – tiszta, az elengedés következtében) stb. Köszönjük meg, ha van olyan eszköze az Istennek, aki a mi szabadításunkon munkálkodik. 1.3. A szamár eloldásánál a régi gazdák akadékoskodnak ( „miért oldjátok el?”). De az Úrnak tanítványai által továbbadott szavára („az Úrnak van szüksége reá”) elhallgatnak és elengedik a szamarat. A régi megkötőink, az Úr szolgálata előtt mindig jelentkeznek és akadékoskodnak (a gazdára vonatkozó többes szám talán utalhat a démoni megkötözöttségek sokaságára). Pl.: pont akkor lesznek kísértések, mikor Isten hív; akkor adódik valamilyen munka, amikor szolgálni kellene; akkor terhel majd valamilyen kérdés és családi feszültség, amikor a gyülekezeti életbe kellene bekapcsolódni, akkor lyukad ki a zokni, amikor Istentiszteletre kellene menni; akkor vesznek össze a házastársak, amikor Istentiszteletre készülnek; akkor jön ki valamilyen sértő dolog a szánkon, amikor össze kellene fogni; akkor vagyunk kimerültek, amikor gyorsan kellene cselekedni stb. 1.4. De az Úr továbbadott szava (és nem az emberi erőlködés és meggyőzés), leszereli a régi megkötöző gazdákat. Engedni kell (mint itt a szamár), hogy megszólaljon az Isten szabadító beszéde. Oly sokszor a félelmünkkel, kétségbeesésünkkel, felesleges beszédünkkel nem engedjük Isten szavát megszólalni. Pedig Isten mindig gondoskodik arról, hogy az Ige elhangozzék (mint itt meghagyta a tanítványoknak, az esetleges akadékoskodással szemben mit mondjanak, mint a leghatásosabb leszerelési eszközt, mert az Isten előre lát mindent és leghatékonyabban gondoskodik az ügye sikeréről). Ne a magunkét, hanem az Istenét adjuk tovább (a tanítványoknak itt nem volt más lehetőségük a szamár szabadon engedésére és szolgálatba állítására, mint Jézus szava, mely emberileg teljesen érthetetlen módon váltotta ki a hatást: a szamár gazdái elengedték a szamarat). Az Igének hatása van. Ha az életünk Isten Igéjét adja tovább, akkor szabadításokat élünk át. Megtapasztalva, hogy eddig közömbös, sőt az Egyház felé ellenséges emberek Isten szolgálatába állnak. 2. Szolgáló szamár. 2.1. A tanítványok a szamárra teszik a ruhájukat. Így fejezik ki Jézus iránti hódolatukat, de a szamárnak is így kényelmes. A Krisztusi tehercipelés módjának kényelme is biztosított. Azt éli át az ember, aki Krisztus terhét cipeli, hogy megbecsülik. Nem hajtják agyon és féltő kímélettel bánnak vele. Nagyon hiányzik ez a megértő és megbecsülő munkakörülmény. Az Egyházban azt kell mindenkinek átélni, hogy fontos és megbecsülik. Ez a megbecsülés vonzó, egy olyan világban, ahol az embert csak kihasználják és átélik az értéktelenségüket. 2.2. Jézus földi terhe a szamárra nehezedett. Nem paripára és hintóra. Jézus földi terhét ránk akarja helyezni. Nagy kiváltság, hogy egy ilyen és nem egy kiemelkedő képességű teremtésre bízza földi terhét. Érezzük magunkat megtisztelve, hogy az Egyháznak, a Krisztus Testének súlya ránk nehezedik. Ez minden elesett és megvetett ember felé a kegyelem megnyilvánulása: Isten mindenkit munkába szólít és mindenki hordozhatja a Megváltás terhét. A Krisztus testét a maga realitásával kell hordozni. Van súlya a Krisztus Testének, az Egyháznak (a maga betegséglehetőségeivel együtt), de mégis ez megtiszteltetés. 2.3. A szamár megindul Jézussal a hátán, Jeruzsálem felé. Nem elég csak felvállalni az Isteni terhet, de haladni is kell vele. A szolgálatot, az Egyház ügyét folyamatosan és bátran a beteljesedés felé kell vinni. Ahová az Élet Ura vezet. Többen felvállaltak egy szolgálatot, de nem fejlesztik, csak egy helyben erőlködnek. Aztán elfáradnak és összerogynak úgy, hogy nem értek el semmit, akár meddig is voltak a pozícióban. Pl.: azért fáradnak és üresednek ki a kapcsolatok és szoltálatok, mert nem volt haladás, hanem egy helyben megálltak és lebénultak. 2.4. A haladás közben a szamár pálmaágakon és ruhákon lépkedhet. A szamár is részese lehet a Jézus felé megnyilvánuló hódolatnak. A szolga megbecsülése az, ha valami része lehet az Ura tisztességében. Csak vigyázni kell az elbizakodottsággal, mert a dicsőség nem a szamárnak jár. A szamár csak a teherhordozásban van a helyén és kap valamit az Úr megbecsüléséből. De az Isten útján való haladás közben mindig megbecsülés van (ha nem is az emberektől, de az Istentől mindig). Azért bíznak meg bennünk, mert Krisztus terhét látják rajtunk. Ha nem vállaljuk fel Krisztust, akkor elvész a megbecsülésünk. Pl.: az egyik egyén fiatal korában az ifjúsági csoport központja volt. Mindenki szerette és megbízott benne. Elfordult Krisztustól, s most egy kötekedő és mindenkit megsértő ember lett, akit kerülnek. 2.5. Jézus a szamár hátán bevonul Jeruzsálembe. Ahol a Megváltó elvégzi a világformáló munkáját, a Megváltást. Az engedelmes életek eljuttatják Jézust a célba, ahol a Megváltás kiteljesedhet. A mi célunk is az, hogy az újjáteremtő megváltást eljuttassuk minden helyre (otthonba, szolgálatba, életbe), ahová Jézus szeretne menni.

-RF-