„Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét” Ef. 6
2013. október 27-én került megrendezésre Református Egyházunk bereg-megyei tóháti körzetének őszi missziói csendesnapjára, amelynek gyülekezetünk adhatott otthont és keretet. A közel 400 fős közösség többnyire a környező falvakból és a kaszonyi testvérekből szerveződött. Az alkalom témája a lelki fegyverzet volt.
A köszöntőt és a nyitó áhítatot Radvánszky Ferenc lelkipásztorunk tartotta. Kiemelte, hogy minden gyülekezet csak akkor lehet stabil, ill. úgy tud előre haladni, ha két lába van. A lábak dolga: a stabilitás és a haladás. Ez a gondolat különösen is fontos a reformáció havában - tette hozzá a tiszteletes - mivel az örök krisztusi értékekhez való stabil ragaszkodás, ugyanakkor a folyamatos haladás, megújulás („szüntelen reformáció"), egy ma is aktuális reformációi gondolat.
Ezt követte a gyülekezetünk énekkarának a szolgálata, ami után egy újdonság következett, ugyanis a szernyei cigány gyülekezet kórusának a tolmácsolásában hangoztak el keresztyén énekek.
A változatos énekösszeállítást követően Béres László szernyei lelkipásztor tartott előadást a lelki fegyverzetekről. Bemutatatta mind szóban, mind kivetítő segítségével vizuálisan azt a hat lelki fegyvert, amit Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levélben sorol fel (Ef. 6, 11-20). Ennek megfelelően a keresztyén embernek fel kell magát öveznie igazságszeretettel, felölteni magára a megigazulás páncélját és a hit pajzsát. Továbbá a békesség Evangéliumának a hirdetésének készségét, amit a saruval hoz összefüggésbe a Szentírás. Említi még az üdvösség sisakját és a lélek kardját is. A lelkész, előadásában önvizsgálatra szólította a gyülekezetet, hogy egyesével vizsgáljuk meg, melyik „fegyvernem" van jelen az életünkben, mert ahol rés van, ott a sátán könnyen támadást tud indítani.
Az előadás után újra a szernyei cigány kórus szolgált. Majd a gyülekeztünkből Gerő Sándor, a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet presbitere számolt be közösségük történetéről és szolgálatáról. Az alkalmat Mező Miklós lelkész Evangelizálása zárta. A tiszteletes felhívta figyelmünket arra, hogy az imádság a világi ember számára a szabadidő eltöltésének egyik formája, de a keresztyén embernek tudnia kell, hogy egyedüli lehetőség arra, hogy őszinte, mély kapcsolatunk legyen az Istennel és hitünkben meg tudjunk maradni és fejlődni benne.
Zárszavában, az Evangelizáció után, Radvánszky Ferenc megköszönte a szolgálatokat és meghívta az egybegyűlteket a gyülekezetünk által biztosított szeretetvendégségre. Bár sokan voltunk, de hála Istennek és a gyülekezeti tagjaink áldozatkészségének, bőséges ellátást tudtunk biztosítani, így mindenki megízlelhette a kaszonyi vendégszeretet ízeit, a finom süteményeket és szendvicseket.
Hálásak vagyunk, hogy ezt az alkalmat is megszervezhettük, bízunk benne, hogy az Isten igéje nem szólt hiába és elvégzi azt, ami az Isten tervében van. Köszönjük mindazoknak a testvéreknek a szolgálatát, akik kétkezi munkájukkal, anyagiakkal, finom süteményeikkel, vagy imádsággal támogatták a csendesnap megszervezését.
Pataki Gábor, presbiter