Mezőkaszonyi Református Egyházközség

2012, a számok tükrében - Beszámoló

2013-01-27 22:06:21 / Pataki Gabor

2012, a számok tükrében - Beszámoló

Miért fontos foglalkozni a létszámstatisztikák kérdésével? Tehetjük fel magunknak a kérdést. Tesszük ezt azért, mert sokszor kényelmesebb a múltban és a jelenben élni, s azokat az aggasztó jeleket, melyek a jövőt kérdésessé teszik, szeretjük elodázni és figyelmen kívül hagyni. Pedig református magyarságunk helyzetét tükrözik a számok.

2012, a számok tükrében - Beszámoló

Először nézzük meg az elmúlt év hagyományos statisztikai beszámolójának a mutatószámait. 2012-ben 5 gyermek született és 25 fő halt meg, így a megkereszteltek száma 1/3-a az előző évinek, míg elhalálozást tekintve csupán három fővel kevesebb hunyt el 2011-hez képest. Tehát 2012-ben természetes szaporulat alapján 20 fővel csökkent a gyülekezetünk létszáma.

A választói névjegyzékben lévők száma 770 fő. Tulajdonképpen ezek azoknak száma, akik a gyülekezet közteherviselésében kiveszik a részüket (ők a választásra és a gyülekezeti szolgáltatásokra jogosultak, ill. ilyen arányban kell az Egyházkerület felé a közalapi hozzájárulást teljesíteni az egyházközségünknek). Természetesen növekszik ez a gyülekezeti szám a gyerekek és a passzív tagok hozzáadásával.

A múlt évben hitoktatásban részesült 102 gyermek, valamint 11 konfirmandus tett hitvallást a gyülekezet színe előtt. Házasságot kötött 4 pár (a neveket lásd az utolsó oldalon).

Térjünk most át a tágabb összefüggések elemzésére. Az elmúlt 5 év (2008-2012) létszámadatait mutatják az alábbi táblázatban látható számok. Az első oszlopban a megkereszteltek száma, majd pedig az elhalálozások alakulása látható.

Kereszteléseket tekintve a 2011-es évet leszámítva évről-évre kevesebb gyermeket keresztelünk. Fontos látni ezek mögött a számok mögött még azt a tényt is, hogy több elszármazott fiatal család még hazajön, s a keresztséget a gyülekezetünk szolgáltatja ki, viszont a gyermek valószínű már máshol fog felnövekedni. Öt éves átlagban a keresztelt gyermekek száma 11 fő, melynek a felét sem érte el a tavalyi (2012) esztendőben születettek száma.

Elhalálozások tekintetében közel egyforma számok alakultak az elmúlt 5 évben (legkisebb 19 fő, 2008-ban, legnagyobb 28 fő, 2011-ben). Évente átlagosan 23 fő hal meg a gyülekezetünkben.

Ezekből az adatokból készített diagram jól szemlélteti a születések és elhalálozások ellentétes irányú mozgását.

Az oszlopdiagramon a vízszintes csíkokkal ellátott oszlopok (az első) mutatják a kereszteltek számát, s a függőleges pedig az elhalálozásokét. A keresztelést mutató oszlopok (2011-et leszámítva) folyamatosan csökkennek, míg az utóbbié (halálozások) emelkedő tendenciájúak.

A választói névjegyzékben szereplők száma is folyamatosan csökken. E jelenség mögött megbúvó okokat további elemzésekkel lehet bizonyíthatóan feltárni. Viszont néhány kérdést felvetnek ezek a csökkenő számok. Először is mindenképen hathat rá a természetes népszaporulatban megmutatkozó csökkenés. Másodszor demográfia és a gyülekezeti aktivitás terén most érhettük el azt a korszakot, amikor a már kommunizmus előtti lakosság nagy része elhalálozott, s a mai középkorú és öregedő korosztály Egyházi élete neveltetéstől és iskolai évektől kezdve távolságtartó volt az Egyháztól, ill. tiltást kellett átéljenek. Természetesen vannak egyszerű gyakorlati okok is, mint például az egyházfenntartói járulék. Spurgeon, híres evangelizátor mondta, hogy „legkésőbb az emberek pénztárcája tér meg”. A gyülekezethez tartozás nem csak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. Isten azt kérte az Ő népétől, hogy „tegyetek próbára a tizeddel”. Ma is egy hívő, hálás ember önkéntesen adja Isten dicsőségére jövedelme 10%-át. Az évenként emelkedő egyházfenntartói járulék a jelen gazdasági körülmények között, érthető módon jelent terhet a családoknak, viszont a hívő ember tudja, hogy az Úr sokszorosan adja vissza ezt. Fontos, hogy anyagi helyzetünket is a hit irányítsa.

A táblázat további három elemében (hitoktatás, konfirmáció, házasságkötés) nincs jelentős eltérés, bár a konfirmandusok számában is látható egy visszaesés a 2008 körüli évekhez képest.

Következtetések. Ha pesszimista, emberi módon, de mégis józanul és adatokat figyelembe véve tekintünk a jövő felé, akkor egy kiüresedő községről beszélhetünk, mely évtizedek múlva kritikussá válik. „Emberileg szólva”, mert Istenek minden lehetséges. Ahogy ezt már a fentiekben, az anyagiakat említve, írtam, minden döntésünk hitkérdés: a döntés, hogy itthon maradunk, a döntés, hogy több gyermeket vállalunk, a döntés, hogy az életünket, anyagiakat, mindent az Istenre bízunk és hisszük, megadja a segítséget, s az áldásokat. Istennél van az áldás, de a kezünkben a döntés, éljünk vele!

Pataki Gábor