Ungvári Református Egyházközség

A mi Istenünk az a békesség Istene.

2022-12-28 13:58:10 / Héder János

A mi Istenünk az a békesség Istene. Háború idején legtöbbször úgy vélik, hogy a pacifizmusnak nincs helye. Pedig az ördög volt gyilkos elejétől fogva. Isten nem akarja a bűnös ember halálát, hanem hogy megtérjen és élete legyen. A Szentírás mindenhol int bennünket arról, hogy legyen közöttünk békesség. Pál apostolnak a római levél 12. Fejezetében olvassuk “Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.” (Róm 12. 18-21)

Ha A Hegyi Beszédet olvassuk az pedig azt mondja:”Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged.Bizony mondom néked: ki nem jősz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig. (Mt 5. 25-26) Amíg nincs háború és nincs konfliktus, addig az embernek két lehetősége van: a békesség vagy a háború útját választani. Sajnos a béke útját elutasították a mi esetünkben és nekünk a háború útja maradt. Úgy vélem azok akiknek a döntés a kezükben volt e kérdésben nem az Isten igéje alapján tájékozódtak. És bár megdöbbentő, de megszűnik minden demokrácia, minden szólásszabadság a háború idején. Churchill mondta, hogy a háború első áldozata az igazság. Igaza mindig annak lesz, aki megnyeri háborút. Közben a háborúnak a legnagyobb vesztesei az egyszerű emberek az özvegyek, az árvák, az otthon nélkül maradottak, akiknek az életük teljesen megváltozik. A háborúban mindig mindkét oldalról halnak meg emberek. És már nem egyes emberek életéről beszélünk legtöbbször, hanem általánosításokról. Nem hittem volna, ha meg nem élem, hogy a személy nem számít, hanem mindenkit egy kalap alá vesznek háború idején és megjelenik a kollektív bűnösség fogalma. Mint hogyha visszaköszönne a második világháborúnak sok sok emléke életünkben. Az háború a győztes háború, amelyik el se kezdődött. Amelyet megoldanak diplomáciai úton. Sajnos a világ ezt elmulasztotta. És most fizetni kell a bíró előtt. És amíg a háborúság útján járunk, addig csak egy irányu út van. Ez az út vezethet zsákutcába is. Ezen az úton a döntéshozók nem fogadnak el kritikát, tanácsot, mert az nem fér bele a háborús retorikába. Sőt legtöbbször az Istent is igyekeznek kisajátítani hogy álljon az ember pártjára a hadakozásban. Isten azonban szuverén. A világ az ő kezében van! Tudjuk hogy az ő akarata szerint történik majd minden. mondhatjuk Dietrich Bonhoefferel együtt az ő híres énekében “…áldó hatalmak oltalmába rejtve…” élhetjük az életünket. Kereszténynek lenni a nehézségek ellenére is azt jelenti, hogy a Szentírás alapján tájékozódom! Bár újra megelevenednek azoknak az ideológiáknak a már elfelejtett momentumai, amiket úgy tűnik hogy a világ maga mögött hagyott, a keresztény alapelvek a iránya nem változik. A keresztény az Isten Igéjéből táplálkozik, amely a szeretet, a megbocsátás és a békesség Igéje. Amely arra tanit, hogy az árvát a jövevényt befogadjuk. Amely nem engedi az embert, hogy elvaduljon és állati szintre süllyedjen. Amely Ige átsegíti a legnagyobb próbák idején, a szenvedés, a félelem, a bénító szirénák hangja között. Amely megengedi, hogy az ember, ember maradjon, úgy ahogy Pál apostol tanít, hogy “élek többé nem én hanem él bennem a Krisztus”. Az Ige emlékeztet bennünket arra, hogy életünkben és halálunkban, akkor is amikor mindent elvesztünk, vagy az életünk a halál árnyékában zajlik, akkor is Krisztus tulajdonai vagyunk. Ha vissza emlékszek szüleimre nagy szüleimre az ő útjukra és szenvedésekre, akkor megértem hogy minden nehézséget csak Krisztusba vetett hittel tudtak legyőzni. Az ő példájuk és hittük ma minket is tanít itt Kárpátalján és taníthat minden szenvedő embert a mai időben. Csak az a tudat, hogy az Isten megbékélt velünk, add erőt nekünk e nehéz háborús helyzetben. A háborúban mindig van győztes és vesztes. De még a győztesek között is sokan elesnek. Sokszor kérdezik, honnan jön az a gyilkoló erő amely az egyszerű szántóvető munkásember arra kényszerítik, hogy a másikat elpusztítja és tönkre tegye otthonát? Mi keresztények tudjuk a választ. De tudjuk, hogy a békesség Isten kezében van. És ő nem erőlteti senkire rá a békét fegyverrel. Az a békesség, amit ő hozott a mi életünkben, a golgotai áldozatának köszönhető! Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön! A világ gyakran elfelejti, hogy az ő kezében van az ítélet. Az eljövő Krisztust nem lehet újra keresztre feszíteni, nem lehet kigúnyolni, nem lehet meglopni a dicsőségét és másnak adni. A bíró Jézus megmenti és megjutalmazza az övét és számon kéri az őt elutasítókat. Mindennap imádkozunk, hogy az az Isten akinek a markában megolvad még a leghatalmasabb uralkodó szíve is, adjon megtérést a bűnösöknek és hozza el a békét otthonainkba. Mi vagyunk erre a békességre, amelynek értékét legjobban akkor tudjuk amikor elveszítjük azt. A békességnek Istene pedig áldjon meg mindnyájunkat!  Héder János