Szomorúan vettük tudomásul, hogy ez az emlékmû folyamatos meggyalázásoknak van kitéve, amelyet nagyon sokszor leöntenek festékkel és nagyon sokszor kiengedik rajta a dühüket az ukrán nacionalisták. Azt is láttuk, hogy ezen a helyen, ami egyébként ma már félreesik, mert 1980-ban a Moszkvai olimpiára egy új utat építettek és ezért ez a régi elhanyagolódott, mégis az út szélén, nem messze a Vereckei emlékmûtõl látunk egy monstrum ukrán emlékmûvet, ami hirdeti a felszabadító hadseregnek a dicsõséges gyõzelmét.

Miután elkészítettünk néhány fotót az összejött csapatról és miután gyönyörködtünk a Kárpátokban, amelyek körbeveszik az emlékmûvet, kicsit lejjebb ereszkedtünk és egy kis piknikezésre került sor. A gyermekek fociztak, közben szalonnasütésre is sor került. Az összejött társaság elkezdett összebarátkozni. Kipakolták a kis ennivalóikat és egy hosszú idõt töltöttünk ott, amikor is jött az esõ és elkergetett bennünket arról a helyrõl.

Kicsit izgultunk is, hogy ezzel vége is lesz a kirándulásunknak, de mire odaértünk az uklini-hágóig, egy csodálatos kis mezõn egy olyan területet találtunk, ahol újra kirajzott a buszokból a tömeg és néhány kellemes órát töltött el azon a helyen. Voltak akik napoztak, voltak azok beszélgettek, voltak akik gombáztak, de a fiatalság és a focikedvelõ nyugdíjasok egy nagy meccsbe kezdtek, amely igencsak felcsigázta az összejötteknek a figyelmét.

Miután szívtunk a jó tiszta levegõbõl, tovább indultunk. Még néhányszor megálltunk egy-egy ásványvizes forrásnál, ahol megkóstolhattuk a Kárpátoknak a gyógyító vizeit. Végül a Schönborn-, vagyis a régi Rákóczi-kastélynak az épületét csodáltuk meg, miután felemelkedtünk a hegyre. Héder János mondta el ennek a kastélynak a történetét és azt a szerepet, amit betöltött a tulajdonosa Kárpátaljának az életében. Mind a korábbi, mind a késõbbi Schönborn grófok, mind Rákóczi idejében.

Kicsit fáradtan, de nagyon jó kedvvel, az úton énekelve tértünk haza Ungvárra és Tarnócra. Mintegy 80-an vettünk részt ezen az alkalmon és sokaknak a szívében nagyon jó emlékek maradtak vissza.

Az ilyen közösségépítõ alkalmak nagyon fontosak egy gyülekezetnek az életében, mert a mai rohanó világban kevés idõ jut arra, hogy valóban, egymásra találjunk, egymással beszélgessünk, és jobban megismerjük egymást.

További fotok a link alatt