Istennek hála ismét Rekreációs tréningre került sor a Sámuel Alapítvány nevelőszülői körében 2015. április 17-én. Nagy hálával tartozunk a Budai Református Gyülekezet közösségének, akiknek köszönhetően létrejöhetett ez az alkalom.
A következőkben egy szülő beszámolóját olvashatjuk.
Rekreációs tréning? - Az meg mi a csuda, teszik fel sokan a kérdést, és tettük fel mi is, Sámueles nevelőszülők. Ez nem tanítás arról, hogy hogyan csináljuk jól a nevelést, hanem arról szól, hogy hogyan tudjunk úgy előrehaladni, hogy közben ne égjünk ki, ne fáradjunk bele mindabba, amit Istenünk ránk bízott.
Családi hangulatban vagyunk együtt a kilenc család felnőttjei. A beszélgetést Taracköziné Nemes Mónika a János 15, 9-11 igével indította. Mi az öröm? Tette fel a kérdést. Egy olyan dolog, ami az Atya és Fiú közötti kapcsolat szeretet válaszaiból épül. Amit kilehet úgy fejleszteni, hogy tartós, teljes legyen bennem.
Beszélgettünk továbbá arról, hogy a családban hogyan tudjuk mindezt megélni. És rá kellett jönnünk, hogy mindaddig, amíg nincsenek a gyökereink igazán rögzítve, addig csak silány termést fogunk kapni. Mivel tudjuk rögzíteni a gyökereket? Istenbe vetett hit, a bizalom, a szeretet, odafigyelés, felelősség, kommunikáció, konfliktusmegoldások. Ez mind-mind abban tud segíteni, hogy a család, amiben élünk erősödjön, és ne széthulljon.
Fontos látnunk, hogy mennyire volt egészséges az a család, amelyben felnőttünk? Hogy a családtagok mennyit beszélgettek egymással, hogyan erősítették egymást, vagy éppen mennyire volt jelen a tisztelet a másik fél iránt. Amit gyerekként láttunk a felnőttektől, azt visszük be a saját családjainkba. A kimondatlan szabályok, a szüleinktől tanult leckék mennyire fontosak.
Azt hiszem, nem volt hiábavaló az együtt töltött idő. Megint tanultam, tanultunk úgy, hogy nem az volt a kérdés mikor lesz itt vége, hanem hogy mikor jön a következő.
Köszönjük a szervezést, az odafigyelést a Sámueles stáb egészének.
Soli Deo Gloria