Ha valaki a tévében lát egy operát, valljuk be őszintén, nem nagyon ragadja magával, és tovább kapcsol más csatornára. Ez az a fajta művészet, amit élőben kell látni, hallani, tapasztalni. Az előző évi operai előadásnak köszönhetően az opera iránti előítéleteim ködnek foszlottak. Meglátni, megszeretni, csodálni, megtapasztalásban volt részem és ezért idén is éltünk a felkínált lehetőséggel.

No de tegye most mindenki a szívére a kezét és vallja be, mi az első gondolata, amikor azt hallja: férfi balett... mert idén balett előadások voltak a terítéken!

Az első elképzelés, ami a balettről eszembe jut, az nem más, mint habkönnyű, hófehér ruhában, pillekönnyen ugráló, csinos kis hölgyemények sokasága. A férfi balett hallatán pedig cicanadrágos férfiak ugrálása a színpadon... Előítélet és megint csak előítélet. De jó, hogy nem maradtam előítéletem rabja!

Zene nem párosul az előadáshoz, hangzott a felkonferálásban, hanem csak ritmikus dobogások, ami majd higgyék el, magával ragadja Önöket.

Na tessék és még a zenekar sem fog játszani, mi lesz itt, gondoltam...

Lám, valóban magával ragadó volt a férfi balett és egyáltalán nem voltak cicanadrágban! Az a nyolc előadóművész, akik a Trójai játékok c. darabot mutatták be méltóak az elismerésre.  Minden egyes izom, az előadás utolsó pillanatáig megfeszülve, minden egyes mozdulat művészien mégis férfiasan kivitelezve, megfűszerezve egy kis humorral és talán bátran leírhatom mindenki nevében, kellemes csalódás volt, ámulva csodált előadás, vastapssal koronázva. Előítélet, volt, nincs, sőt!

A Trójai játékok után egy igazi balett klasszikus következett, a Szilfid. Ez az a balett, ami mindenki képzeletében él. A háttér felért a 3Ds mozik minőségével. A darab romantikus volt de mégse túl nyálas és csöpögős és nem végződött happy enddel sokak bánatára. A zenekar egyszerre lélegzet a művészek mozdulatával. Nagyon szép volt.

Az utazás fáradalmait és a balett élményeit kipihenve, másnap a Szent István Bazilikát és a Hősök terét néztük meg, szintén újabb látnivalókkal és élményekkel gazdagodva.

Nagyon sok szép, csodálatos dolgot teremtett Isten, ami szemünk, fülünk, lelkünk gyönyörködtetését szolgálja, ilyen lehet egy szimfónia, de az opera is és a balett is. Amit kár kihagyni, hiszen egy élménytől fosztjuk meg önmagunkat és lehet, hogy élőben más, mint a tévében, de talán most már nem váltanák csatornát.

Bakó Zsuzsanna