Nem tudom, hogy van-e még kis vidékünkön olyan gyülekezet, aki ne hallott volna a Sámuel Alapítványról. Hogy mit tesz, miként "keresgél" szerte vidékünkön olyan gyerekeket, majd családokat, akiknek találkozásukkor egy kicsit más, egy kicsit szebb lessz a világ. Nem titok az, hogy sokszor anyagilag nehéz fenntartani egy alapítványt, és arról még nincs is szó, hogy
minket is segíteni akarnak. Az alapítványtól érkeznek a gyülekezetek adomyányai. Ezért arra gondoltunk, hogy egy kicsit is vissza tudjunk adni abból amit kaptunk, személyesen köszönjük meg mi, családok, az adományokat, imádságokat.
Így kerekedtünk fel virágvasárnap Nagypalád felé. Mint a szorgos hangyák, úgy nyüzsgött kicsi és nagy egyaránt a templom előtt.
Örültünk egymásnak, és hogy milyen kedvesen fogadnak minket.
Az igehirdetés a "nagy takarításról", a templom megtisztításáról szólt. A lelkésznő, hiszem, hogy áldott eszköze volt Urunknak, mert nemcsak mi gondolkodtunk a hallottakon, hanem a gyermekink is.
És következtek Ők. Azok, akikért van és szolgál az alapítvány. A közel 70 gyerek énekkel, verssel, hegedővel, harmónikával adott hálát Istennek, és a gyülekezetnek egyaránt a sok sok mindenért.
Nagy volt az izgalom, de ezt egy kis szeretetvendégséggel fel is oldották a helyi gyülekezet szolgáló testvérei.
Köszönjük az alapítványnak, hogy lehetővé tette ilyen formában a hálánk kifejezését! A gyülekezetnek, hogy nem csak anyagilag, hanem imádságaival is támogatnak minket!
Jobb adni mint kapni. És ezt mindanyiunk nevében tolmácsolhatom.
Örülünk, hogy most mi adhattunk. Soli Deo Gloria.
A Sámuel Alapítvány családjainak nevében
Kiss Lívia, nevelőszülő, Visk