Sámuel Alapítvány

Nagybereg – avagy zökkenjünk ki a mókuskerékből!

2013-08-02 11:48:02 / Sipos Géza

Amit elkezdtünk, azt sikerült folytatni. A következő megállónk a nagyberegi bázis volt. Nehéz mindenkinek kedvező időpontot találni, ezért már nem is telefonálgatunk. Minden második hónap utolsó péntekje a mókuskerék elhagyása, vagyis a sámueles anyukák és apukák félnapi szabadsága. Korán keltünk, indulás előtt volt még mit cselekedni. Ébresztő, reggeli, mosogatás, óvoda, a maradéknak egy kis agytréning, ellenőrizni lesz-e elég ebéd, és indulás előtt lejárt a mosógép programja. Autómotort kikapcsolni, ki kell teregetni és van még mit újra a mosógépbe tenni. És végre úton vagyunk, ami nekünk kb. másfél óra út lesz.


Nagybereg - mikor olvasom a falutáblát egy kicsit megdobban a szívem, sok emlékem van innen. Hét szép gimis év, de ez majd egy mások irományom lesz.... egyszer. Keressük a Füzesi családot, nem volt nehéz, hiszen ki ne tudná, hogy itt  is van egy családtípusú gyerekotthon.

Megérkeztünk, és mivel mi vagyunk a legmesszebbről, persze, elsők vagyunk, de nem sokáig mert nyomban meg is jöttek a többiek.

Együttlétünket közös énekléssel, majd egy rövid áhítattal kezdtük.

A mindennapoknak ugyanaz a szürkesége, még akkor is ha sokan vagyunk, el tudja fárasztani még a legkülönbet is. Amikor azt érezzük, hogy minden nap ugyan olyan, főzés, mosogatás, vasalás, takarítás és közben-közben egy-egy hivatalos ügy elintézése be tud hálózni mindenkit.

De van kiút. Akik az Úrban bíznak, erejük megújul. És ez a megoldás mindazok számára, akik meglankadtak és megfáradtak.

Beszélgettünk még arról  is, mit is jelent nekünk az, hogy sámueles család vagyunk. Hogy felelősek vagyunk nem csak a magunk családjáért, hanem a másikért is. Mint egy építőkocka elemei, akik külön-külön keveset tudnak tenni, de ha összekapcsolódunk akkor igen is értékesek vagyunk. Azt hiszem nem volt hiábavaló ismét az együttlétünk.

Volt még szó további teendőinkről, időpontokról, beszámolóról, tervekről és sajnos megint eljött a búcsú pillanata. Igen ám, de a házigazda is tudja nem csak igével él az ember, így hát finom ebéd várt még ránk. Nem-nem-nem megyünk mi innen el, csak hogy otthon vár meseország minden éhes szája. Menni kell. Legközebb, két hónap múlva megint együtt a kis csapat, ha Isten is úgy akarja.

Kiss Lívia