Az első hét, mikor még a csapat egyben volt, részben ismerkedéssel, felfedezéssel, pihenéssel telt. A szállást és az étkeztetést a Diakóniai Központ biztosította.  Innen indult a busz minden reggel és ide hozta a csapatot vissza. A programban többek között szerepelt szellemileg sérültek, egyedülálló idősek, betegek látogatása, csomagosztás stb. Az idősek, betegek, meghatódva, könnyek között mondták el sorsukat, a fiatalság pedig együtt imádkozva velük, az Urat dicsérve gitárral és énekszóval tettek bizonyságot.  Pénteken a Sámuel Alapítvány és a holland Szivárvány Alapítvány által létrehozott családtípusú gyermekotthonok megtekintése volt a program, melyek közül hármat látogatott meg a csapat. A tiszabökényi-, csetfalvai- és a beregszsászi családtípusú gyermekotthonokban jártunk, ahol a fiatalok nagyon jól érezték magukat.

Pillanatok alatt megbarátkoztak a gyermekekkel, nem okozott problémát, hogy nem egy nyelvet beszéltek, máris repült a foci labda, szállt a hinta és az udvar zengett a gyerek kacajtól. A szülők megmutatták a házat, a gazdaságot. Vendégeink rácsodálkoztak arra, hogy a családok 10 gyermek nevelése mellett, mennyi mindennel foglalkoznak: jószág, kert, fólia... Mindegyikőjük mély elismeréssel, tisztelettel távozott, érezve azt, hogy ezek a gyermekek, már biztonságban vannak, de jobban erősödött bennük az a tudat is, hogy mennyi árva illetve elhagyott gyermek vár még családra, s kell a segítség!

A fiatalok csobbantak a dédai tó vizében, jártak a Kárpátokban, megnézték a Sipot vízesést, az ungvári várat és először életükben szalonnát is sütöttek!

A második hét már komoly, konkrét feladatokkal telt, ugyanis a csapat ketté vált, s az egyik fele a Csonkapapi Missziós Központba költözött át, hogy ott egy hetet eltölthessen táborozással, nehéz sorsú roma gyermekekkel. A csapat többi tagja a Diakóniai Központban maradt és külső illetve belső felújításokat, valamint kerti munkákat végeztek rászorulóknál és anyagi támogatást hagytak hátra, hogy ez még több családnál is megvalósulhasson. Az ifisek olyan lelkesek voltak, hogy a nap végén alig akarták abbahagyni a munkát.

Nem hagyhatom ki azt sem, hogy a holland AK Alapítvány már 20 éve tevékenykedik Kárpátalján. Rászorulóknak segítenek különböző formában, de kiemelném a karácsonyi élelmiszer csomagokat, amelyek sok családba jutnak el évről évre. Ezt a figyelemre méltó szolgálatot királyi kitüntetéssel díjazta maga Beatrix holland királynő 2012. április 30-án. Az Oranje-Nassau Rend tiszti keresztjét Bram Vreugdenhil, az AK-Alapítvány munkatársa vehette át Maassluis város polgármesterétől a Nagy Templomban, az elmúlt húsz év áldozatos munkájáért Ukrajnában.

Dióhéjban ennyit említenék meg az ifisek látogatásáról, amiért Istené legyen a dicsőség! Holland barátaink hálásak az új barátságokért, az eltelt időszakért, a tapasztalatokért, az élményekért, azért a 12 napért, amit itt tölthettek szülőföldünkön.

Bakó Zsuzsanna, a Sámuel Alapítvány munkatársa