Sámuel Alapítvány

Egymás hitéből épülünk

2013-04-08 13:53:19 /

Alapítványunk családjai úgy döntöttek, hogy kéthavonta egyszer találkoznak. A helyszín mindig változó: valamelyik családtípusú gyermekotthon, így mindenki sorban gyakorolhatja majd a házigazda szerepét. A találkozók célja nem más, mint egymás megismerése, épülés az igéből és egymás hitéből valamint tapasztalataiból, egy jó beszélgetés, nevetés, egymás bíztatása, bátorítása.

Az első ilyen alkalomnak a viski családtípusú gyermekotthon biztosította a terepet melynek házigazdái Kiss József és Lívia voltak. Gondos előkészületek előzték meg érkezésünket. Az apuka finom babgulyással várt minket („Ezt egy férfinak kell főzni”-mondta József), az anyuka egy leterített asztallal. Sejtelmünk sem volt mik lehetnek a terítő alatt és már hangzott is: aki kapja marja, a leplet lerántották. Valaki tudatosan, jól megfontolva választott egy eszközt magának, valaki a gyorsaság miatt meg sem gondolta, hogy mihez nyúl, valaki meg már csak a maradékok között szemezgetett. Így került valakinek a kezébe egy Biblia, egy füzet, gyurma, távirányítós autó, de volt, akinek a kezében hirtelen egy sodrófa, egy kalap akadt. Bizony ám jókat derültünk, amikor arról beszélgettünk, hogy ki hordja a kalapot, miért van kézben a sodrófa, ki használja és mire. De szólt a fáma a távirányítós autóról is, hiszen ha ezzel akarunk játszani gyermekünkkel, akkor le kell ülnünk a földre, gyermekünk szintjére, időt kell fordítanunk rá és vajon ezt milyen gyakran tesszük.

Férfi és női csapatra osztódva le írtuk, mit várunk el egymástól. A férfiak az asszonyoktól, az asszonyok a férjektől. A lista nem sikerült nyúlfarknyira, pedig csak pár percet kaptunk összeállítására. A jó bemelegítő beszélgetés, felvezetés után szemezgettünk az ige asztaláról, ami bőségesen volt megterítve mind asszonyok, mind férjek részére. Volt mit a szívünkben forgatni és hazavinni!

A finom babgulyás elfogyasztása után egy másik meglepetés is várt minket. A beregszászi családtípusú gyermekotthon anyukája egy finom tortával és egy igével köszöntötte az apukákat: „Megáldja Istened… kezed minden munkáját, örvendezz hát!” (5Móz 16,15) Köszönjük szépen a finomságot és igei köszöntést!

Visk messze van és az út hosszú, oda s vissza – így ez is kiváló lehetőség volt arra, hogy az időt beszélgetéssel töltsük. Ezt a napot az Úr rendelte, arra, hogy jól érezzük magunkat, egy kicsit kizökkenjünk a szürke hétköznapokból és ez sikerült is. Kérjük Mennyei Édesatyánkat, hogy a jövőben is Ő áldja meg ezeket az alkalmakat!