5 fiú és 4 lány búcsúzott bentlakásos iskolájától pénteken, május 25-én, Tiszakeresztúrban. Fájó szívvel néztük a fiatalokat és azon gondolkodtunk, hogy milyen jövő vár rájuk...
Hiszen eddig mindent megkaptak, amire fizikailag szükségük volt. Ennivalót, ruhát, a család helyett az iskola volt az otthonuk. Az igazgató és a tanítók sokat segítettek abban, hogy egy picikét otthonosabb legyen számukra az iskola, hisz nem egyszer láttuk, ahogy az igazgató lehajol a gyermekekhez és az élethez szükséges tanácsokkal látja el a gyermekeket, amit a szüleiktől sajnos nem kaphattak meg. Kevés olyan állami intézményt találunk, ahol megöleli, szereti, és ha kell, még hógolyózik is a gyermekekkel az igazgató vagy a tantestület bármelyik tagja. De sajnos itt a búcsú ideje. 9 fiatal lép ki a nagybetűs életbe, nem tudva mi vár rájuk. Az igazgató búcsújában újra inti a fiatalokat, hogy ne felejtsék el, amit itt az iskola falain belül tanultak. Alapítványunk elnöke, Sipos Géza, az Úr áldását kérte és figyelmeztette a ballagókat, emberek maradjanak minden körülmények között.
Az iskola támogatókat keres az új épület rész befejezéséhez, ahol az intézménynek lenne új torna terme, étkezdéje, orvosi ellátás stb., ugyanis a régi épületrészben orvosi ellátásra szűkösen, torna órákra viszont egyáltalán nincs lehetőség.
A leballagott fiatalok jövőjét illetően Alapítványunk több szervezettel karöltve próbál kidolgozni olyan projecteket, amelyek az állami bentlakásos iskolát befejezett fiataloknak segítenek a társadalomba való beilleszkedéshez.