Sámuel Alapítvány

Csendesnap Csongoron

2011-11-08 10:56:56 /

Október utolsó hétvégéjén áldott alkalmat tölthettünk együtt Csongoron, ahol hitmélyítő alkalmat szerveztek nekünk, gyermekotthonos családoknak.

Péntek délután kissé izgatottan és félve indultunk el Csongorra. Már az odaút sem volt unalmas és egyhangú, mert a gyermekeink gondoskodtak róla, hogy „izgalmas” legyen. Ám félelmünk hamar szertefoszlott és bátran állíthatom, hogy rég volt olyan tartalmas és hasznos időtöltésünk, mint ott, akkor. Gyermekeink kifejezetten élvezték a gyermekprogramokat, amelyeket a hőn szeretett Zsuzsa néni és Kata néni szerveztek számukra. Nagyon felemelő és megható volt látni, ahogyan a 4 éves gyermek megérti és örvendezik azon, hogy Isten mennyire szereti őt. Én hiszem azt, hogy ezeken az alkalmakon a bibliai történetekből, az énekek soraiból, a közös beszélgetésekből gyermekeink már megértették, megértik és meg fogják érteni, hogy ők annyira fontosak az Úristennek, hogy a hányatott sorsukból kiemelte őket, s szerető, gondoskodó családot ajándékozott nekik.

Ám ezzel nekünk szülőknek is tisztában kell lennünk, hogy milyen óriási kiváltság, hogy mi lehetünk 8-10 kicsinyke élet gondviselői. A felnőtt foglalkozásokon pontosan erre világított rá Pocsai Sándor lelkipásztor. Ő méginkább tudatosította bennünk, hogy óriási felelősség van rajtunk, szülőkön, mert úgy kell nevelni gyermekeinket, hogy felemelt fővel tudjanak majd megállni a világban és Isten előtt. Viszont a Tiszteletes azt a kényes kérdést is boncolgatta velünk, hogy sokszor mi vagyunk azok, akik elrontjuk gyermekeinket, mert nem mutatunk helyes példát, nem tanítjuk meg a felelősségérzetet nekik, nem neveljük szolgálatra, tiszteletre, megbízhatóságra őket.

Én bátran merem állítani, hogy mindegyikünk szívét megérintették az olykor szeretetteljes, olykor kemény szavak. Hiszem azt, hogy ezektől mindannyiunknak sikerült kissé magunkba nézni és mérlegelni, hogy mennyire végezzük helyesen, becsülettel azt a munkát, amit az Isten ránk bízott.

Olyan hamar elrepült a hétvége, hogy már a hazainduláskor arról kíváncsiskodtak gyermekeink, hogy mikor jövünk újra? Imádkozunk érte, s kérjük Jó Atyánkat, hogy mihamarabb megismételhessük azokat a napokat, amikor tanulhatunk, feltöltődhetünk, pihenhetünk.


szeretettel: Kincses Tímea